DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Elnök Asszony! Az önök előtt fekvő törvénycsomag az egészségügyi ágazat számára meghatározó jelentőségű törvények módosítását tartalmazza. Két részben terjesztem elő, az egyik a kamarai törvényrész, a másik a gyógyszer-forgalmazási rész.

Az orvostudomány és a gyógyszerészet művelői hagyományosan nagy felkészültségű szakemberek, akik foglalkozásában az önálló gondolkodás, a kreatív cselekvés, az etikus és humánus magatartás alapvető követelmények. Éppen ezért mind az orvosok, mind pedig a gyógyszerészek évszázadok óta igyekeznek ezeket az értékeket mindig a kor szelleméhez alkalmazva őrizni. Mindkét szakma hagyományai közé sorolhatjuk az önszerveződések, a tudományos és szakmai fórumok megteremtésének az igényét is. Több formában lehetséges ennek teret adni, melyek közül az egyik legfontosabb a kamarai szerveződés.

A magyar orvostársadalomban mindig megvolt az igény, de csak tíz évvel ezelőtt lett lehetőség, hogy a kamarát újból megalakítsák, és ezzel az ország egészségügyi ellátásának, egészségpolitikájának hatékony befolyásolása legyen lehetséges. A kezdeti egyesületi formát végül is '94 óta törvényi felhatalmazottsággal hivatásrendi köztestületként működtetik, és ez a Magyar Orvosi Kamara és a Gyógyszerész Kamara. A '94-es törvényi keretek lehetőséget biztosítottak arra, hogy megkezdődjön az önigazgatás, az önszerveződés és a napi gyakorlat kialakítása.

Az elmúlt évek törekvései pozitív és negatív tapasztalatokkal egyaránt szolgáltak mind a kamarák tagsága, mind pedig az állami irányítás számára. A tapasztalatok alapján merült fel a jogosnak mondható igény, hogy a törvény által megszabott kereteken változtassunk. A kamarák törekvése sok tekintetben egybevág az állami irányításról, a közigazgatásról alkotott reformelképzeléseinkkel. Fontos cél, hogy ott, ahol lehetséges, az állam vonuljon ki korábbi közvetlen ügyintézői szerepéből, és bízza ezeket a feladatokat az önigazgatásra képes és alkalmas hivatásrendi kamarákra. Ezen elvnek megfelelően bővülnek a kamarai jogosítványok. Ugyanakkor pontosabb, részletes tartalmi meghatározást kapott a miniszter törvényességi felügyelete, azaz garancia lesz a jövőben is arra, hogy fennakadás nélkül születhessenek meg a döntések.

A kamarák szerepének növekedésével együtt növekszik a döntés-előkészítésben való felelősségük is. A nagyobb felelősség ugyanakkor megköveteli annak fokozott érvényesíthetőségét is. Ez az, amiért a kamara bővülő feladatainak ellátására a szakmai kollégiumrendszer az igazgatás szakszerűségét biztosítani tudja. Ezzel teremtjük meg a lehetőséget arra is, hogy olyan főállású szakemberek végezzék a feladatokat, akiknek a szerepét leginkább a helyi önkormányzatok mellett dolgozó jegyző szerepével hasonlíthatjuk össze.

Az igazgatás szakszerűségén túl a javaslat alapvető jelentőségűnek tekinti az igazgatás racionalizálását. Ennek érdekében a kamarai feladatok jellegének jobban megfelelő, az operatív működést elősegítő belső szervezeti változások is indokoltak, elsődlegesen a működés egyszerűsítésének igényével. Az Orvosi és a Gyógyszerész Kamara kitüntetett helyzetben van azáltal, hogy az adott szakmák minden gyakorló képviselőjét tömörítik. Úgy gondoljuk, hogy ennek megtartása feltétlenül szükséges. Ez a helyzet teszi lehetővé, hogy a hivatás gyakorlóit érintő jogalkotásban aktívan részt vegyenek. Ezért a törvénymódosítás előírja, hogy a döntések előkészítése és meghozatala során nemcsak formálisan, hanem valódi partnerként, az egészségügyi igazgatás egyenrangú szereplőjeként kell a kamarákat bevonni, tudva azt, hogy a szakmaiságon túl közvetlen politikai felelősség a kamarákat nem terheli. Ezen a módon vélhetően nagyobb szakmai legitimációt kapnak az ágazatirányítói döntések.

A törvénymódosítást az is indokolta, hogy a kamarai törvényt illetően az Alkotmánybíróság döntést hozott, és hosszú kommentárral indokolta azt. Az egészségügyi ágazat működése elképzelhetetlen erős, szakmai hatósági ellenőrzés nélkül. Ez a szerep azonban összeférhetetlen a kamara érdekképviseleti feladataival, illetőleg azzal, hogy a kamara orvosetikai és egyéb szakmai magatartási kérdésekben kötelező normákat ír elő, és etikai bizottságai útján szankcionálhatja ezen szabályok megsértőit. Az államigazgatási érdekek és a kamarai érdekek esetleges ütközését feloldja a törvénymódosítás a tekintetben, hogy a korábbinál pontosabban rendelkezik az összeférhetetlenség szabályairól és a kamara etikai jogköréről.

Tisztelt Képviselők! Hazánkban az Orvosi Kamara és a Gyógyszerész Kamara működése hagyományosan a német-osztrák típusú modell alapján formálódott. Ennek megfelelően a kamarák köztestületi jellege magában hordozza azt, hogy részesei az állami feladatok megvalósításának. Nem minden európai államban követhetjük nyomon ezt a gyakorlatot. Sok országban az egyesületek keretében szerveződő szakmai szervezetek testesítik meg az adott hivatás érdekképviseletét, és közvetítik szakmapolitikai álláspontjukat.

(17.30)

A magyar gyakorlatot tudatosan nem lobbyszervezetek felé szeretnénk fejleszteni, hanem az önigazgatási és döntési felelősség lehetőségét és kötelezettségét kívánjuk nyújtani. Meggyőződésem, hogy mindkét kamara eddigi működése megfelelően alátámasztja, hogy ezzel előremutató lépést teszünk.

A másik előterjesztés tulajdonképpen a gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvényt módosítja. A törvény módosítását az előzőekben előterjesztett két kamarai törvény is szükségessé teszi, hiszen az e tárgykört szabályozó joganyaggal egyeztetni kellett a gyógyszer előállítását, forgalmazását és a termékkör felhasználását és útjának alapvető szabályait. A törvény módosításának elsősorban technikai jellegű szövegpontosítás, illetve a teljes jogharmonizációt megvalósító szabályozás kialakítása volt a célja.

A módosítás másik fő iránya a kormányprogramban meghatározott közigazgatási korszerűsítési cél, amely a központi közigazgatási szervek hatósági feladatoktól történő megtisztítását irányozza elő. A kormány programja célul tűzi ki a jogalkotás számára, hogy azokat az alapvetően hatósági jellegű feladatokat, amelyeket jogszabály minisztériumhoz telepít, célszerű alacsonyabb szintű közigazgatási szervhez, illetve ha erre az ágazaton belül lehetőség van, a közfeladatot ellátó köztestülethez telepíteni. Jó példa erre a gyógyszertárak létesítéséhez, illetve működéséhez szükséges személyi jog engedélyezésének a Magyar Gyógyszerész Kamarához való telepítése.

A módosítás eredményeként így már a bírói utat megelőzően, még a közigazgatás rendszerén belül lehetőség nyílik a jogorvoslati út igénybevételére, ténylegesen szakmai döntéshozatal elősegítésére. Ezzel a megoldással megvalósul az a kormányzati cél, mely szerint a tárcának első számú feladata elsősorban nem a hatósági feladatok ellátása, hanem a kormányzati ágazati jogszabályok előkészítése, megalkotása, illetve a megalapozott döntés-előkészítés megvalósítása.

A fenti szempontokra figyelemmel a javaslat a gyógyszertörvényben az egészségügyi miniszterhez vagy a minisztériumhoz telepített azon hatósági feladatokat, melyekben a megalapozott döntés elsősorban a szakmai feltételeket megállapító jogszabályoknak történő megfelelésén alapul, az ellátás szakmai felügyeletét ellátó Országos Gyógyszerészeti Intézethez helyezi át. A két törvénycsomag - a két kamaráról és a gyógyszerforgalmazásról szóló - módosításait kérem, hogy támogassák, és ezzel segítsék elő a két hivatásrendi kamara szakmai tekintélyének növekedését, közhatalmi szerepének erősödését és két további ágazati törvény hozzáigazítását a kamara szerepeihez; azt gondolom, hogy előrelépést jelent az irányításban és a közfeladatok ellátásában egyaránt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu