CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy néhány személyes vonatkozással kezdjem. Nyolcéves koromban Nagyváradon jártam iskolába, tekintettel arra, hogy a szüleim ott kötöttek házasságot, és odavalónak érezték magukat mindig.

'41-től '44-ig ott éltünk. Nekem megadatott, hogy ott állhattam mint kis cserkész a Szent László-szobor előtt minden vasárnap, tavaszi és nyári vasárnapokon díszőrségben, mert akkor ez volt a szokás. Ez semmi rendkívülit nem jelentett akkor Szent László városában.

(18.30)

Ami ezt elmondotta velem, az mindössze annyi, hogy azt hiszem, így kell érezzünk valamennyien ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy tudniillik mit kell megvalósítanunk, amikor a Kárpát-medence magyarságáról beszélünk, a Kárpát-medence magyarságának ilyen vagy olyan politikai szerveződéseiről. Az anyaország és az elcsatolt területek magyarságának összetartozásához illeszkedő kérdések tekintetében mit kell szem előtt tartanunk? Azt hiszem, mindannyiunknak azt, hogy lélekben ott kell állnunk valamelyik város, magyarlakta város terén, valamely mihozzánk tartozó szobor előtt, és az összetartozás gondolatát - most már a magyarság ilyen nagy mértékű meggyengülése után reálpolitikát kell folytatnunk - soha nem szabad feladnunk, mert semmilyen ilyen állandó értekezlet, semmilyen kormányszándék, semmilyen pártakarat nem sokat vagy semmit sem ér, ha a nemzetnek ez a belső meggyőződése nincs mögötte, hogy mi magyarok vagyunk itt, és csak együtt vagyunk azok, amik, és mindannyian felelősek vagyunk egymásért.

Ennek a gondolatnak a jegyében bizalommal mi is elfogadjuk ennek az állandó értekezletnek a gondolatát, mert azt reméljük, hogy ez közelebb hozza Szabó Dezsőnek azt a gondolatát, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu