FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr a szót. Tisztelt Parlament! Tisztelt Államtitkár Úr! 1997. március 6-án az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatósága nyomozást rendelt el rémhírterjesztés vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt. Az ORFK KBI közleményéből megtudhatjuk, 1997. február 28-án 11 óra 23 perckor az ÁB-Aegon Biztosító egyik észak-magyarországi regionális központjából V. Lajosné számítógépen keresztül elektronikus levél formájában tudatja a hatáskörébe tartozó munkatársakkal, hogy a Postabanknál problémák vannak, a közel csődhelyzetben lévő pénzintézettől soron kívül vegyék fel betétjeiket, és megbízásukat szüntessék meg.

Miközben megindul az állami gépezet az igazságszolgáltatás terén, az akkori MSZP-SZDSZ-kormány minden eszközt megragadva nyugtatja meg a közvéleményt, hogy nincs baj, sőt Princz Gábor kitűnő bankár, az ő irányításával minden rövidesen a legnagyobb rendben lesz. A tömegmédiák hatására a hullámok lecsillapodnak, de akkor még messze nem sejtettük, hogy egy kormányváltásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy kiderüljön, V. Lajosnénak - úgy néz ki - igaza volt.

(15.30)

Már most tudjuk, hogy bűnbaknak - hölgy mivolta ellenére - tökéletesen megfelelt V. Lajosné, így nem került napfényre a Postabank valódi pénzügyi helyzete, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzat vélt vagy valós tudtával kiürítették a Postabankot.

A kormány a tények ismertetése helyett az egyszerűbb megoldást választotta: (Bauer Tamás: Lakitelek!) az egész ország, sőt világ szemébe hazudott a helyzetet illetően.

Nagyra becsülöm a miniszterelnök úr előrelátását; amikor is akkor még pártelnökként 1997 márciusában, éppen abban a zűrös időben Kiskunhalason tartott előadásán megkérdezték a Postabanknál kialakult helyzetről, annyit válaszolt: "Sokat árthat az ügynek, hogy már Horn Gyulának kellett védelmébe vennie a Postabankot, hacsak nem valamit leplezni akarnak." Akartak! Most már tudjuk, 152 milliárd forintjába került a mostani költségvetésnek a Postabank talpra állítása. Ez jusson eszébe mindazoknak, akik keveslik a béremelést, a beruházásokat, a hídépítést és egyebeket. (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Az eset azonban egy általánosságra vonatkozó kérdést vet fel: mennyiben van kiszolgáltatva az állampolgár a mindenkori kormányzatnak? Törvényileg szabályozható-e, hogy a kormány ne hazudjon, vagy a hazugság elkerülésére a kormányra vonatkozó korlátozás mindösszesen annak a kormánynak az erkölcsösségétől, lelkiismeretességétől függ?

Kérdezem a kormányt: felkészültek-e arra, hogy szembenézzenek a kormányzás során felmerült problémákkal, és a gondokat őszintén a közvélemény elé tárják, vagy pedig a hírkibocsátás minden eszközét megragadva hazugságokkal leplezik a tényt, ahogy azt már megismertük a leváltott MSZP-SZDSZ-kormánytól?

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu