NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt határon túlról érkezett Vendégeink! Tisztelt Ház! 1999. február 20-án harmadik alkalommal került megrendezésre a "Magyarország és a határon túli magyarság" című konferencia. Hasonlóan az 1996. július 5-én elfogadott nyilatkozathoz, ez a konferencia is egy olyan nyilatkozatot fogadott el, amely stratégiai értelemben jelöli ki a magyar külpolitika teendőit a nemzetpolitika területén. Sajnálatos, hogy három évnek kellett eltelnie az előző magyar-magyar találkozó óta, és úgy ítéljük meg, hogy indokolatlan volt ez a hosszú idő.

A visszhanggal kapcsolatban hadd mondjam el, hogy alapvetően kedvező visszhangra talált a konferencia, illetőleg a Magyar Állandó Értekezlet mind a határon túli magyarság körében, mind a szomszédos kormányok berkeiben, mind pedig a nemzetközi tényezőknél, így különös tekintettel a nemzetközi sajtó köreiben. Megalapozatlan vészmadárkodásnak tűnik utólagosan mindazon megjegyzés, amely előzetesen megkérdőjelezte a magyar állandó konferencia létrehozatalának létjogosultságát. Az őszinte hangon megszólaló magyar külpolitika pozitív fogadtatásával van dolgunk.

A Magyar Állandó Értekezlet megalakulása mögött alapvetően két indok határozható meg. Az egyik, ahogy Simicskó úr már elmondta, az alkotmány, illetőleg a kormányprogram által megfogalmazott célkitűzés, konkrétan a kormány alapvető fontosságot tulajdonít a magyar állam és a határon túli magyar szervezetek közötti rendszeres és intézményes párbeszédnek. Másrészt nagyon fontos indoka volt ennek az intézmény létrehozásának, hogy egyenrangúságot és partnerséget kíván létrehozni és megteremteni a magyar kormány a határon túli magyar szervezetekkel.

(18.10)

A határon túli magyarság helye a magyar külpolitikában nem könnyű kérdés. Hadd kezdjem azzal, hogy az elmúlt 80 évben többnyire a drámai időszakokban sem ritka kiszolgáltatottság jellemezte a határon túli magyarság sorsát. Mindazonáltal el kell mondanunk, hogy a mintegy 3-3,5 milliónyi határon túli magyar megmaradt, sőt, olyan erős önszerveződés jellemzi manapság, mint amilyen az elmúlt 70-80 évben egyáltalán nem jellemezte.

A magyar külpolitika alapvető feladata a magyar nemzet ügyének képviselete. Ezt három célirányban teheti meg, és teszi meg, az euro-atlanti integráció területén, a szomszédságpolitika területén, illetőleg a határon túli magyarság iránti felelősségvállalás területén. Ez 1990 óta a fundamentuma a magyar külpolitikának. A Magyar Állandó Értekezlet annyiban jelent nóvumot, hogy az úgynevezett harmadik pillérnek, a határon túli magyarság iránti felelősségvállalásnak is immáron létrejött az az intézményes kerete, amely keret között kimunkálásra kerülhet a nemzetpolitika, illetőleg meghatározásra kerülhetnek azok a módozatok, ahogy összehangolható a nemzetpolitika az euro-atlanti integrációval, illetőleg a szomszédsági politikával.

Egy dolgot biztosan lehet tudni: a nemzetpolitika stratégiai célkitűzése - összhangban a kormányprogrammal - a határon túli magyarság szülőföldön való maradásának és a szülőföldön való gyarapodásának az elősegítése. Hadd jegyezzem meg, tisztelt Ház, hogy az ellenzéki pártokkal, a kormánypártokkal és a határon túli szervezetekkel a magyar kormány képes volt egy konszenzust kialakítani ennek a nyilatkozatnak az alapján. Örülök annak, hogy hasonló konszenzus jellemezte a külügyi bizottság, illetőleg az alkotmányügyi bizottság álláspontját is.

Az Országgyűlés, a kormány, a létrehozandó szakbizottságok szerepe a Magyar Állandó Értekezlet munkájában meghatározó lehet. Szeretném jelezni, hogy a kormány határozott szándéka, hogy maximálisan kiszolgálja a Magyar Állandó Értekezlet tevékenységét. Szeretnénk, ha az Országgyűlés is folyamatosan tájékozódna a Magyar Állandó Értekezlet tevékenységéről, és a létrehozásra kerülő hat szakmai bizottság pedig folyamatosan végezné a nagyon összetett összehangoló munkát. Hadd jelezzem, hogy ezek felállítása megkezdődött a gazdaság, a szociális ügyek, az integráció, az oktatási ügyek, a kultúra, illetőleg a jogi, önkormányzati kérdések területén.

A német nagykövet nemrégiben egy rendezvényen úgy határozta meg a német külpolitikának a háború utáni stratégiai irányváltását, hogy "No hurry, no arrogance, no complexes!". Ez azt jelenti: csak semmi sietség, csak semmi arrogancia, csak semmi komplexus! (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Ez szép volt!) Azt hiszem, nagyon jól illik a magyar külpolitika dilemmáira és célkitűzéseire ez a mondás, mert valóban nincs okunk semmiféle sietségre, hiszen Magyarország erősödik. Indoka, indokoltsága semmiféleképpen nem lehet akármilyen arroganciának, hiszen Magyarországnak erősödőek a szomszédsági kapcsolatai a határon túli magyarsággal való kapcsolatai mellett, és komplexusokra pedig abszolút nincsen szükségünk, hiszen meggyőződése a kormánynak, hogy sem a nemzethalál vizionálása, sem pedig a magyar érdekek elhallgatása nem vezet sehova.

Tisztelt Országgyűlés! A határon túli magyarság vonatkozásában a kormány álláspontja mindenekelőtt az, hogy az adottságokat próbáljuk meg lehetőségekként felfogni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban, szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu