POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormányának T/857. számon benyújtott törvényjavaslata a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi törvény módosításáról, a magyar felsőoktatás eddigi fejlődéséből következő és további fejlődését megalapozó lényeges intézményátalakításról szól.

1993-ban az első szabadon választott parlament az ország történetében először önálló törvényt alkotott a felsőoktatásról. Egyidejűleg elhatározta azt is, hogy egy éven belül az Országgyűlés elé terjeszti a felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvényjavaslatát. Ez akkor nem történt meg, ehelyett 1995-ben a fejlesztés feladatait összefoglaló országgyűlési határozat született.

A magyar felsőoktatásban az évtized elejétől, 1990-től jelentős változások történtek. Az egyetemek és főiskolák képzési profilja, kínálata átalakult, új alapszakok és szakirányú képzések indultak, a doktori képzéssel kiteljesedett az egyetemi képzés, a minőség letéteményeseként megkezdte működését a Magyar Akkreditációs Bizottság. Jelentősen megnőtt, kiszélesedett az intézmények autonómiája, és a megnyíló nemzetközi kapcsolatok több ezer oktató és hallgató számára biztosították a tapasztalatszerzést, a külföldi részképzés lehetőségét. Eközben a hallgatók létszáma másfélszeresére növekedett - tegyük hozzá, hogy a költségvetési támogatások radikális csökkenése mellett.

Érthető, hogy ilyen körülmények között a magyar felsőoktatásban jelentős feszültségek halmozódtak fel, és a fejlesztési programok finoman szólva is elerőtlenedtek. Egyetlen területen maradt következetes a felsőoktatás reformjára vonatkozó elképzelés: a tartalmi fejlesztéseknek teret nyitó, átfogó szerkezeti változás igénye élt tovább a magyar felsőoktatásban.

(9.50)

Az új kormány ezért vette programjába a felsőoktatási intézmények integrációs folyamatának gyors lezárását, ezért terjeszti most az Országgyűlés elé a felsőoktatás fejlesztését szolgáló, a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló törvényjavaslatát. A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló törvényjavaslat beterjesztése egyben törvényi kötelezettségünk is. A '96-os felsőoktatási törvény úgy rendelkezett, hogy a törvénynek a felsőoktatási intézményeket felsoroló melléklete 1998. december 31-ével hatályát veszti. A Magyar Köztársaság '99-es költségvetéséről szóló törvény ezt a határidőt 1999. december 31-ére módosította, egy évvel eltolta, és egyben kötelezte a kormányt, hogy a felsőoktatási intézmények felsorolását tartalmazó módosítást 1999. február 28-áig nyújtsa be a parlamentnek. Ennek eleget tettünk, ez a törvény fekszik itt most önök előtt.

1929 januárjában - az akkori szóhasználat szerint az akkori kultuszminiszter - Klebelsberg Kunó ezt írja a felsőoktatás intézményhálózatáról: "Nálunk a múlt fejlődéséből kifolyólag rengeteg paralel intézmény alakult ki. Sok a törpefőiskolánk, rengeteg erőt forgácsolunk így szét. Nemcsak a gazdasági életben van szükség ésszerűsítésre, hanem a kultúrpolitikánk terén is meg kell azt valósítani." Ma, hetven évvel később összesen 89 felsőoktatási intézmény, 55 állami, 28 egyházi, 6 alapítványi, ezenkívül további mintegy 50-60, az anyaintézmény székhelyén kívül lévő kar, intézet, tagozat működik több mint 250 ezer hallgatóval és 21 ezer oktatóval. Az elmúlt évtizedek oktatáspolitikai törekvése az általános cél tekintetében egy volt: a szétdarabolt intézményhálózatból, intézményrendszerből integrált hálózatot, a szakegyetemi struktúrából széles profilú oktató-kutató szellemi központokat teremteni.

A több évtizedes készülődés és a néha ellentmondásos hálózatfejlesztési gyakorlat után a rendszerváltást követően kialakított elveknek megfelelően, az intézményi integrációs törekvések ismeretében az új kormány vállalta a döntés felelősségét. Így az elmúlt ötven esztendő egyik legnagyobb horderejű változásának, a magyar felsőoktatási intézményhálózat átalakításának törvényét terjesztjük az Országgyűlés elé. Ez a törvényjavaslat egyrészt lezárja az intézményhálózat átalakításának elnyújtott folyamatát, másrészt megnyitja a magyar felsőoktatás tartalmi, szervezeti fejlődésének új szakaszát.

Az intézményhálózat átalakításának fő célkitűzéseit összefoglalva először is azt kell leszögeznem, hogy a kormány a felsőoktatás szándékaival megegyezően az integrációt nem célnak, hanem eszköznek tekinti, amely lehetőséget teremt a felsőoktatás fejlesztésére, a jövő század társadalmának életében vállalt hivatásának beteljesítésére. Három ilyen célt jelölök meg.

Az intézményhálózat átalakítása a művelődéshez való alkotmányos jog érvényesítésének kiszélesítését szolgálja. Ennek eredményeként az intézmények képzési kínálata bővül, színvonalas, a változó társadalmi igényekhez alkalmazkodó képzési struktúra alakul ki. A jelenleginél nagyobb létszámú hallgatóság számára válik lehetővé a tanulás, s megteremthető az életpályát átfogó tanulási rendszer intézménye.

A második ilyen cél: az integrálódó intézmények, az alkotás és kutatás szabadságának kiteljesítésével, intellektuális erejük egyesítésével, a kutatás és fejlesztés, a tudományos utánpótlás-nevelés magas színvonalú intézményei lehetnek.

A harmadik cél: az új felsőoktatási intézmények, a regionális fejlesztéspolitikai célkitűzésekkel összhangban a képzési, felnőttoktatási, a társadalomépítési és a gazdaságfejlesztési feladatokban az adott térség kulturális, oktatási, kutatási, szellemi központjai lesznek.

A felsőoktatási intézmények létrehozását és megszüntetését a felsőoktatási törvény szabályozza. Az intézményhálózat ilyen léptékű átalakításának eddig nem voltak előzményei. Ezért ennek részletes szabályait is most kellett kialakítani, a hatályos törvényekből az autonómiára különös figyelmet fordítva levezetni, mindenekelőtt az alkotmányt és a hatályos felsőoktatási törvény passzusait figyelembe véve.

Az intézményhálózat átalakítására vonatkozó javaslatban igyekeztünk következetesen megvalósítani a magunk elé állított elveket, de nem ragaszkodtunk mereven integrációs doktrínákhoz. A döntésekben, az önök elé terjesztett változatban vannak kompromisszumok. Figyelembe vettük az intézmények képzési tradícióit, értékeit, hagyományait. Tiszteletben tartottuk a szaktárcák valós érdekeit. Támogattuk a térségi, regionális fejlesztési célkitűzéseket.

Az elvekben megfogalmazódó általános érdek és az ettől néhány helyen számos okból eltérő helyi érdekek egyeztetése mentén alakult ki a törvényjavaslatban szereplő új intézményhálózat. Tudjuk, de most már tapasztaljuk is, hogy az integrációs folyamatot olyan feszültségek is terhelik, amelyek a felsőoktatás évtizedek óta megoldatlan gondjai. Ilyen például az orvosegyetemeken az országos egészségügyi pénztár és az oktatási támogatás elkülönített felhasználása, az agráregyetemeken a tangazdaságok és a kutatóintézetek finanszírozása. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy az ebből adódó feszültségek ne terheljék az integrációs folyamatot, és jogszabályi garanciát kapjon e problémák megoldása. Az érintett tárcákkal az év első felében az Oktatási Minisztérium együttműködési megállapodást köt az előbb említett feladatok megoldására.

A törvényjavaslat az átalakulás jogi kereteit és egy hosszabb fejlesztési folyamat megvalósításának lehetőségét teremti meg. Azt is tudjuk, hogy az átalakítás során évtizedes, gyakran megmerevedett struktúrákat kell lebontani, újakat kell felépíteni, amihez türelem, következetes támogatás és ösztönzés kell. Eötvös József saját törvényeit előterjesztve 1868-ban így szólt: "Jó törvények, s azt hiszem, hogy az önök előtt lévő törvényjavaslat az, jó törvények magukban véve még nem elégítik ki a népek szükségleteit, és bármi helyesek azon elvek, amelyeket a törvényekben felállítottunk, sok időre és munkára lesz szükség, míg a törvények gyümölcseiket megteremthetik."

Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslat I. fejezete az intézményhálózat átalakítását tartalmazza. Meghatározza a jogelőd és jogutód intézményeket, rendelkezik a jogutódlásról és a jogviszonyok folyamatosságáról. Tartalmazza a felsőoktatási intézmények nevének az intézmények által javasolt megváltoztatását. A törvényjavaslat II. fejezete az átalakulás szabályait, a III. fejezete az átalakult intézmények működésének átmeneti szabályait tartalmazza. 1999-et az átalakulás, a 2000-et az átmenet évének tekinthetjük. A törvényjavaslatban ezen időszakok szabályairól külön-külön fejezetek szólnak, amelyek alapvetően két célt szolgálnak. Egyrészt az egyesülni szándékozó, de még saját szabályaik, saját törvényeik alapján működő autonóm felsőoktatási intézményeknek a jogosultságok tiszteletben tartásával kell előkészíteniük a 2000. január 1-jével létrejövő új és működőképes integrált egyetemeket, illetőleg főiskolákat. Másrészt a működés kezdeti időszakában, 2000-ben sajátos szabályokkal kell védeni az egyesülő intézményeket azért, hogy működésükben, oktató munkájukban, kutatási tevékenységükben a folyamatosságot, a zavartalan átállást biztosíthassuk.

Az átalakulás folyamatában és a létrejövő új felsőoktatási intézményekben a folyamatosság letéteményesei és biztosítékai az egyetemi és főiskolai karok.

(10.00)

Ezért a szabályzatokban, az anyagi feltételekben, a képzésben és a kutatásban a karok védettségét kívánjuk biztosítani a törvényjavaslatban rögzített jogi garanciákkal. A törvényjavaslatban olyan testületek létrehozására teszünk javaslatot, amelyek az intézményi autonómia keretei között készítik el a létrejövő új intézmény alapdokumentumait, készítik elő az intézményi tanács megválasztását, és pályázati rend szerint tesznek javaslatot az új intézmények vezetőire. Tudjuk, hogy az átalakítás törvényjavaslatban megfogalmazott feszített ütemezésű végrehajtásához pontosságon és fegyelmezettségen túl külső támogatás is kell.

A törvényjavaslat kidolgozásával egyidejűleg kezdtük meg a vagyonjogi, pénzügyi és munkajogi kérdésekben jártas minisztériumi és felsőoktatási szakértőkkel a konzultációkat az 1999-ben végrehajtandó feladatokról. A törvényjavaslat elfogadását követően rendeletben bontjuk ki és részletezzük az előkészítő időszak feladatait, amelyek végrehajtásához a tárca saját előirányzatainak terhére elkülönített anyagi forrásokat is biztosított. Megszerveztük azt a szakértői testületet, amelynek tagjai az intézmények munkájához külső konzulensként adják meg a kért segítséget.

A benyújtott törvényjavaslat IV. fejezete a felsőoktatásról szóló '93. törvény évi néhány rendelkezését módosítja. A kormány jogalkotási programjában a felsőoktatási törvény átfogó felülvizsgálata és módosítása 2000-es határidővel szerepel. Az integrációs feladatok viszont elkerülhetetlenné tették, hogy a törvényt néhány ponton most módosítsuk. Ezeket a változásokat a törvényjavaslat IV. fejezetében foglaltuk össze.

Az integrált felsőoktatási intézményekben a képzés, a kutatás feltételei megváltoznak. Ezért indokolt, hogy a művészeti egyetemek, valamint főiskolák alapításának és működésének követelményeit megváltoztassuk; egyszerűbbé és egyértelműbbé tegyük a hitéleti, hittudományi képzés helyét a tudományterületek között. A felsőoktatási szövetségek mint ideiglenes társulási formák betöltötték hivatásukat, az integrált intézmények létrejöttével működésük megszűnik, ezért hatályon kívül helyezzük a felsőoktatási törvény szövetségekről szóló rendelkezéseit. Ugyanakkor hatályban maradnak mindazon rendelkezések, amelyek az egyetemek és főiskolák nyitottságát, a társulási formák meghagyásával garantálják.

A személyeket, vezetőket érintő törvényi rendelkezésekben két esetben tervezünk változtatást. Az új, többkarú főiskolák vezetőinek feladatvállalását a főiskolai rektori megbízásukkal kívánjuk elismerni. De megbízásuk és felmentésük továbbra is miniszterelnöki hatáskörben marad. A gazdasági főigazgatók megbízását és felmentését az előző kormányzati ciklusban kormányrendelet utalta miniszteri hatáskörbe. Ezt követően sem a törvény '96-os, sem '97-es módosítása nem kerített sort arra, hogy törvényben is megjelenjék e feladatkör a miniszter jogosultságai között. Ennek következtében a gazdasági vezetők megbízására ellentmondásos gyakorlat alakult ki, melyet sem a pénzügyi, sem az oktatási kormányzat nem vállalhat a több tízmilliárdos költségvetéssel gazdálkodó felsőoktatási intézmények esetében. Ezért javasoljuk, hogy a gazdasági főigazgatók megbízása a törvényben is jelenjen meg a miniszter hatáskörében.

Az integrált intézmények szakmai és tudományos kompetenciája megnövekszik, és ez indokolja képzési autonómiájuk növekedését is. Ezért teszünk javaslatot arra, hogy intézményi hatáskörbe kerüljön az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzési programok, a szakirányú továbbképzések és a doktori programok meghirdetése.

Tisztelt Ház! Fel kell tennünk a kérdést, hogy az előterjesztett törvényjavaslattal lezártnak tekinthetjük-e az integráció folyamatát, a hálózatátalakítás záróakkordja vagy nyitánya a felsőoktatási integrációnak. Kétségtelen, hogy az intézményhálózat átalakításáról szóló törvénnyel egy folyamatot kívánunk lezárni, de egyidejűleg új, mélyebb és tartalmi átalakulási folyamatot nyitunk meg. Történelmi helyzetünkből adódik, hogy a felsőoktatás szervezeti, tartalmi megújulását, a megkezdett korszerűsítések folytatását az európai csatlakozás időszakában az új évszázad nyitányaként vállalhatja a polgári kormány, és vállalhatja a magyar felsőoktatás.

Hiszem, hogy az új évszázad az tudás, a humánum évszázadaként köszönt ránk. És ebben az egész ember életét átfogó tanulás nem csupán gazdasági és munkaerő-piaci indíttatású program, hanem az ember kiteljesedésének egyedül választható útja. A felsőoktatásnak ebben kitüntetett feladata, hivatása van. A felsőoktatás integrációjával ennek a kiteljesedésnek nyitunk teret, és ehhez kérjük, ehhez kérem az Országgyűlés támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu