BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tényleg szeretném megkérdezni mindazokat, akik úgy gondolják, hogy ebben a témában a mostani apropó is egy adalék ahhoz, hogy erről beszélni kell: tudják önök, hogy hány szerb nemzetiségű sorkatona szolgál ma a Magyar Köztársaság hadseregében? Én nem tudom, kérdezem. De a statisztikai és a matematikai valószínűség szerint biztos van egy-kettő. És én úgy gondolom, nemcsak arra kell figyelemmel lenni egy ilyen helyzetben, és ez adja meg igazából arra a kérdésre a választ, hogy valóban szolgálni a hazát csak kötelességszerűen lehet, vagy pedig valójában az állampolgári elhivatottság adja meg ennek az alapját. Én úgy gondolom, ez utóbbi. Mert ahogy rettenetes lehet Koszovóban szolgálni magyarul beszélő, magyarul érző emberek számára a jugoszláv hadseregben, a szerb hadseregben, úgy gondolom, ma mindenkinek, aki szerb, a magyar hadseregben függetlenül attól, hogy otthon van a laktanyában, rettenetes érzés lehet majd azt látni, ami be fog következni. Erről sem ők, sem mi nem tehetünk.

De a kérdés továbbra is kérdés ettől: van-e az állampolgárnak lehetősége a választásra? És az állampolgár számára nem azt a kiskaput kell kínálni, amit a lelkiismereti szabadság okán a polgári szolgálat jelent, hanem azt jelenti, hogy egy aktív állampolgáritudat-formálásra kell helyezni a hangsúlyt az elkövetkezendő időszakban, ő tehát választhassa azt, hogy szolgálni kíván-e a hadseregben, vagy választhassa azt, hogy nem. Erről szól a lényeg!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu