DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosítására beterjesztett T/844. számú törvényjavaslat igazodik az 1995. évben elfogadott törvény alapszellemiségéhez, preambulumához, továbbá az igazságügyi szakértői kamarák közel négyéves működése során felmerült szervezeti, működési problémák kiküszöbölését is - vélhetőleg hatékonyan - elő fogja segíteni.

Az Igazságügyi Szakértői Kamara az igazságügyi szakértők önkormányzati elven alapuló szakmai és érdek-képviseleti köztestülete; köztestületként az igazságügyi szakértői tevékenység tudományos művelésének támogatásával, a szakmai és etikai elvek meghatározásával és érvényesítésével, valamint a szakértők képviseletével kapcsolatos közfeladatokat látja el. Alapvető követelmény az, hogy a közfeladatok ellátásának színvonala igazodjon a folyamatosan változó, újabb és újabb szakmai szempontokat felvető igazságügyi szakértői tevékenységhez. A T/844. számon beterjesztett törvényjavaslat az előbbi felismerésből fakadóan a kamara megalakulása óta eltelt időszak tapasztalatai alapján az igazságügyi szakértői köztestületek működésének további szervezeti hatékonyságát és munkaszínvonalának a növelését szolgálja.

A beterjesztett törvényjavaslat szabályai közvetlenül az igazságügyi szakértői kamarák tagjait érintik, ám az általuk beterjesztett szakértői vélemények miatt az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülő állampolgárokra is közvetett hatással vannak. A törvényjavaslat elfogadásával tehát jó esély kínálkozik arra, hogy a szakértői intézményrendszer magasabb színvonalon történő működésével az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalma is tovább erősödjék.

A részletes megállapítások megtétele előtt, tisztelt képviselőtársaim, talán nem tűnik lényegtelennek, hogy elhangozzék néhány további átfogó megállapítás az eddigi működésbeli tapasztalatok vonatkozásában.

Megállapíthatjuk, hogy az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló törvény hatálybalépése előtt megindult szakértői testületi önszerveződések összefogása egy törvényileg szabályozott köztestületbe, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarába, az elmúlt években sikeresen megtörtént. Egy eredményes, egységes fellépésre alkalmas, nyilvántartott tagsággal a feladatait önigazgatás útján teljesíteni képes, a tudományos, szervezett továbbképzés lehetőségeit is megoldó köztestület jött létre az igazságügyi szakértői kar érdekképviseletével kapcsolatosan.

A törvény 5. §-ának (2) bekezdése alapján jelenleg nyolc területi kamara működik az országban, melynek illetékességébe 4 400 igazságügyi szakértő tartozik. A törvényi szabályozás által lehetővé tett eddigi működés során azonban áthidalhatatlannak tűnő problémák is felmerültek. Ezzel át is térnék a törvényjavaslat részleteinek értékelésére.

Az első körben a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamaráról szeretnék szólni, amely Budapest, Nógrád és Pest megyei székhellyel rendelkező igazságügyi szakértők érdekképviseletét és önigazgatását foglalja magába, 1800 szakértő tartozik hozzá. A törvényjavaslat elsősorban a budapesti kamara nagy létszámára és területi széttagoltságára tekintettel kötelezővé teszi a küldöttgyűlés létrehozását, mert az eredeti törvény 6. § (1) bekezdés a) pontjában írt közgyűlés összehívására az elmúlt években - a nagy létszámra és a területi széttagoltságra való tekintettel - mind ez idáig átfogó eredmények nem realizálódtak.

A törvényjavaslat a szakértő felkészültségének javítása érdekében kötelezővé teszi azt is, hogy a tag részt vegyen a kamara által szervezett jogi és szakmai továbbképzésekben, növeli a kamara jogosítványait, valamint szigorítja a kizárás szabályait. A továbbképzések vonatkozásában - ezt is el kell mondanom - nemes hagyományai vannak annak, hogy a Legfőbb Ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság, a büntetés-végrehajtás, a BRFK, az ORFK, illetve a kamara együttműködésében az elmúlt években is realizálódtak ezek a tanfolyamok, noha még nem kötelező jelleggel, de voltak ilyen tanfolyamok.

A törvényjavaslat bevezeti, hogy a kamarai tagdíj meg nem fizetése esetén a tagsági jogviszony megszűnik, pontosítja továbbá az etikai eljárás szabályait, ami egy üdvözlendő törvénykezési szándék.

(19.30)

A törvényjavaslat törvényi rangra emelése révén a kamara hatékonyabb működése valósul meg, másrészt pedig a szakértői kar szakmai és erkölcsi színvonalának további emelését vonja maga után. Mindezek együttes hatására az állampolgárok igazságszolgáltatással kapcsolatos ügyeinek intézése gördülékenyebbé, hatékonyabbá válna, és nagyobb közbizalom övezné.

Amellett, hogy a törvényjavaslat tartalmát, az új szabályozás indokoltságát elismerjük, néhány olyan további problémára is szeretnénk a figyelmet felhívni, amelyek megoldásában az igazságügyi tárca további lépéseinek az indokoltságát látjuk. Az igazságügyi szakértői kamarákról szóló törvény 3. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kamara szakértői névjegyzékéből való törlését kezdeményezi, ha a szakértő neki felróható okból egy évig szakértői tevékenységet nem folytat. Ez a szabály most majd a törvényjavaslat szerint kiegészülne azzal, hogy az utolsó bírósági, illetve hatósági kirendelés napjától számított egy évig nem folytat a szakértő tevékenységet bírósági, illetve szakértői kirendelésre. Ebben az esetben ugyanis a szakértő nem védekezhet azzal, hogy bár bírósági, hatósági kirendeléseket nem vállal, de a piacon esetleg jól jövedelmező szakvéleményeket készít.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mi a probléma ennek a törvényhelynek a vetületében? Az a probléma, hogy a jelenlegi tapasztalatok szerint - és ezt mint az Igazságügyi Szakértői Kamara tagja, aktív igazságügyi szakértő, illetve a testületben tisztséget viselő személy mondom - a kirendelő hatóságok vonatkozásában az egyenletes leterhelés nem biztosított. A kirendelő hatóságok a szakértők munkáját hullámzó módon, nem egyenletes formában veszik igénybe. Itt az igazságügyi tárcának - aki tulajdonképpen a kirendelő hatóságok felé is mint felügyelő szerv jár el - azt kell mondanom, tehetné azt, hogy elősegítené a szakértők egyenletes leterhelését és a különböző ellentmondások kiküszöbölését, a védekezést, etikai eljárásokat lehetne kiküszöbölni, ha a bíróságok, ügyészségek esetében is a bíróságok, ügyészségek figyelmét felhívná az egyenletes leterhelés követelményére.

A másik, tisztelt képviselőtársaim, a díjazás kérdése. Tudom azt, hogy ebben a törvényjavaslatban ez a törvényi szakasz nincs megnyitva. Tudom azt is, hogy az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. IM-rendelet módosításával a 10/1995. évi IM-rendelet foglalkozik. Ennek a módosított rendeletnek az 1. §-a úgy fogalmaz, hogy az igazságügyi szakértőnek, az igazságügyi szakértői intézménynek, a szakértői vélemény végett megkeresett egyéb szervnek, szakértői testületnek, továbbá szakértőként alkalmazott más személynek, valamint a szaktanácsadónak - a Be. 79. §-a alapján - szakértői tevékenységéért munkadíj és költségtérítés jár. E törvényjavaslat előterjesztése kapcsán látom azt a lehetőséget, hogy itt, az Országgyűlés falai között szót emeljek, és kérjem az igazságügyi tárcának abbéli közreműködését, végiggondolását, hogy ha már módosítjuk az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló törvényt, nem volna-e ildomos módosítani azt a jogszabályt, amelyet 1995-ben módosítottak utoljára, és ebben a díjazásról szóló jogszabályban viszont, tisztelt képviselőtársaim, az igazságügyi szakértői tevékenység díjazására lehangoló, nagyon alacsony, a piaci viszonyokat nem tükröző díjazások vannak megállapítva.

Hadd mondjam azt, hogy a rendelet 3. számú mellékletében például a felsőfokú szakképzettséggel vagy felsőfokú képzettségnek megfelelő szakképesítéssel rendelkező szakértő tevékenységére 800 forint/óra díjazás vonatkozik. Azt is tudom, hogy ennek indokolt esetben - amennyiben azt a szakértő úgy vélelmezi, illetve a kirendelő hatóság elismeri - a két és félszeresére föl lehet menni. Azonban tudjuk azt, hogy a bíróságok, a kirendelők, illetve a perben szereplő felek alacsony jövedelmi viszonyait tekintve, az ügyek lassú intézését tekintve, mire oda kerül a pénz, hogy kifizessék, még akár a 800 forint is - egy év, két év alatt, az inflációt figyelembe véve - már csak a töredékét éri.

Összességében tehát e díjazás megemlítése kapcsán mindössze arra szerettem volna felhívni a tisztelt államtitkár úr, illetve a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy pozitív dolog, hogy az igazságügyi tárca ilyen gyorsan, ilyen rugalmas módon felismerte a törvényi beavatkozás szükségességét, ugyanakkor a díjazás vonatkozásában is időszerű volna a piaci viszonyokhoz történő közelítés valamilyen formában.

Összességében annyit szeretnék még elmondani a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja nevében, hogy módosító javaslatokat ehhez a törvényjavaslathoz most kivételesen nem fogunk beterjeszteni. Ezzel a cselekedetünkkel, gesztusunkkal azt próbáljuk kifejezni, hogy elismerjük az igazságügyi tárcának a törvény módosítására beterjesztett javaslatát. Ebben a kérdésben nem vitatjuk az előttem szólt képviselőtársaim fölvetését, Pokol képviselő úr fölvetését, amely tulajdonképpen megszívlelendő, de ugyanakkor a frakció, amikor ezt az álláspontot kialakította, gyakorlatcentrikusnak minősítette a beterjesztett törvényjavaslatot. Jómagam is, aki ötödik éve dolgozom igazságügyi szakértőként, a frakció támaszkodott a véleményemre, és úgy látjuk, hogy tökéletesíteni, tovább alakítani ezt a törvényt lehet, de a mai viszonyoknak, a mai kamarai jellegnek ez a beterjesztett törvényjavaslat eleget tesz.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu