DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közterületek általános rendjének javítására irányuló társadalmi elvárások, továbbá a legutolsó, 15-16 évvel ezelőtti szabályozás óta eltelt időben történt politikai, társadalmi-gazdasági változásokból levezethető szemléleti megközelítések, valamint ezekkel szoros összefüggésben a rendészet korszerűsítésének koncepcionális szintje felől megfogalmazható igények, de a hétköznapi, gyakorlati tapasztalatok is a kérdéskör új felfogású, átgondolt, átfogó törvényi szintű rendezését már régóta sürgetik. Ezért jó, hogy előttünk fekszik a kormány által beterjesztett T/861. számú törvényjavaslat a közterület-felügyeletekről, és amivel kapcsolatosan a félreértések elkerülése végett mindenekelőtt véleményünk végső konklúzióját hangsúlyozom: e törvényjavaslatot nagyon fontosnak tartjuk, és vitára különös megfontoltsággal ajánljuk.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat négy fejezetből áll. E fejezetek címrendszere azt mutatja, hogy itt mindenekelőtt a feladatok, intézkedések felsorolásáról, részletezéséről van szó, még bizonyos önismétlés árán is. Hiszen ilyen címek és ilyen alcímek követik egymást: feladat; intézkedési jogkör; intézkedések alkalmazásának szabályai - megjegyzendő ezzel kapcsolatosan, hogy e szósor értelme fordítottan olvasva logikus, hiszen a szabály alkalmazása nem más, mint maga az intézkedés -; adatkezelés, mely maga is feladatokat tartalmaz; majd felügyelői intézkedések következnek; végül az eszközök alkalmazásának szabályai, mely szabályok nemkülönben intézkedéseket határoznak meg.

Ha az e fejezetekbe foglalt törvények tartalmát esetenként is megvizsgáljuk, már semmi csodálkoznivaló nincs abban, hogy a törvényjavaslat tartalmát az intézkedések uralják el. Ugyanakkor a felemlítettek sajnálatosan azt is jelentik, hogy az intézkedések rendszere nem áttekinthető, és maga a törvényjavaslat sem az.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat általános vitája alkalmat teremt arra is, hogy néhány, a téma szempontjából fontos szemléleti kérdésre is kitérjünk. Most arról nem szólok részletesen, hogy mit jelent a terület törvényi szintű szabályozása, azt azonban már hangsúllyal említem, hogy a területfelügyelők jogviszonya megváltozik. Közalkalmazotti jogviszonyból közszolgálati, köztisztviselői jogviszonyba lépnek át. Ez azért fontos, mert az alkalmazott az alkalmazónak tartozik engedelmességgel, a közszolgálati, köztisztviselői jogviszony a köz szolgálatát, a közérdeket szolgáló szabályok felügyeletét, betartását kívánja. Azaz e jogviszonyváltozás a felügyelők lakossággal szembeni viszonyát változtatja meg, őket a köz érdekének szolgálatára rendeli. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni, érzékeltetni az emberekkel, mert a közterület-felügyelőnek van közvetlen, személyes, napi kapcsolata a lakossággal, így személyisége, jelenléte, elfogadható intézkedései a közösség magán- és politikai közérzetét is jelentősen befolyásolják.

Tudatosítani kell, hogy a felügyelő lényegében arra vigyáz, hogy a közterületen senkit semmi baj, kár ne érjen, ezért elnyerheti a bizalmat és a támogatást. Megjegyzem, hogy ez a közbizalom és a közösségtől nyert támogatás nagyobb erőt jelent bármely más eszköz alkalmazásánál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a témakör, vagyis a közszolgálat lényegének taglalása már átvezet egy másik személeti kérdéshez: nevezetesen, hogy miként tekintünk, tekinthetünk mindazokra - legyenek rendőrök, metró- vagy piacfelügyelők -, akik a rend őrzését, védelmét szolgálják. Nagyon is érdekes, hogy a rend egyike legértékesebb fogalmainknak. A rendre vonatkozó fogalmak, cselekvések pozitív tartalmat hordoznak, míg a rendtől való megfosztottság - például a rendetlen, rendezetlen, rendzavarás, rendbontás s a többi - negatív jelentésű, hiszen lehetetlenné teszi akár két ember együttműködését is, hát még a családét, az iskoláét, a színházét, a munkahelyét, egyszóval a társadalomét. Aki tehát a rendre vigyáz, akár mint felügyelő, akár mint rendész vagy rendőr, az a közérdeket, azaz a személyiség és a társadalom jogát szolgálja.

Most természetesen nem a diktatúra, hanem a demokrácia rend-, rendőrfogalmát gondoltuk végig, és erre nem azért van szükség, mert ma már demokrácia van, hanem azért is, mert érdekes módon vannak, akik a rend bármely területén megjelenő fenntartását negatív módon ítélik meg, és a rendőrség, a rendész, a felügyelő megnevezésében pejoratív értelmű tartalmat sugallnak, mintegy lejáratási, elijesztési célzattal.

Ennek bizonyítékául elegendő az APEH nyomozó hatósága helyett célzatosan az APEH-rendőrség megfogalmazásra gondolni, s arra, hogy ez mindenkit rémületes eszközökkel fenyeget - mondják.

Nézetünk szerint vétek a rend megtartására vonatkozó bármely szervezet lejáratására törekedni, és éppen a köz érdekét szolgálókkal szemben fel kell tenni a félelmet, nemtetszést. Ha ez a "törekvés" a közterület-felügyelőkkel szemben netán sikerrel jár, eleve sikertelenné teszi a közterület-felügyelet hatékony munkáját.

Tisztelt Ház! A következő szemléleti probléma, amit itt érdemes felvetni, mert nagyon tisztán megmutatja magát, a kényszerítés és az alapvető emberi jogok furcsa összefüggése. Először azt kell kiemelnünk, hogy a szövegben, a törvényjavaslatban és az indokló részben egyaránt, valamint a fejezetcímben is megfogalmazva, talán a kelleténél többször is előfordul a kényszerítő eszköz kifejezés. Ez - mint kiderül az indoklásból - a körülmények bizonyos eldurvulására vezethető vissza, ez teszi szükségessé az önvédelmi eszközök mellett a kényszerítő eszközök alkalmazását.

A törvényjavaslat III. fejezete felsorolja a kényszerítő eszközöket, szabályozza azok alkalmazását, majd a IV. fejezet értelmező részében értelmezés gyanánt újra felsorolja a kényszerítő eszközöket. Ugyanakkor az értelmezett kategóriák közül hiányzik a kényszerítés fogalma. Az erre vonatkozó tételmondat az indoklásban található. Idézem: "A kényszerítés - olvasható - az intézkedéssel vagy intézkedővel szemben megnyilvánuló aktív vagy passzív ellenállás leküzdését jelenti. A kényszerítés érdemi jelentése a fizikai vagy tudati eszközökkel alkalmazott erőszak."

Az erőszak alapfogalma azonban szintén hiányzik törvényjavaslatban adott értelmezésből, így az nem is fejezi ki a tételes jelentést. Azonban akár enélkül, akár ezzel a fogalommal együtt a kényszerítés, a kényszerítő eszköz, az erőszak felfogása feltételezhetően még a rendszerváltoztatás előtti időszakból származtatható. Ugyanakkor a kényszerítés, a kényszerítő eszköz mellett sűrű felemlítéssel az található, hogy az intézkedések - idézem - "legtöbb esetben az állampolgárok alapvető jogait érintik", az intézkedések - ismét idézem - "az állampolgárok alapvető jogainak korlátozását jelentik, vagy - másutt - "az állampolgár alapvető jogait érintik".

Márpedig alapvető állampolgári jogot érinteni, korlátozni senkinek nincs joga. Ez láthatóan félreértelmezett, szélsőséges szemlélet. Ily módon a felügyelő és az ő munkáját szabályozó szöveg, a rendszerváltozás előtti lényegét tekintve diktatúrából származó, és egy félreértelmezett szélsőséges szemlélet ellentmondása között őrlődik. Feloldható-e ez az ellentmondás? Nyomban feloldódik - mintegy önmagától is -, ha válaszolunk arra az egyszerű kérdésre, hogy a kényszerítésben és az alapvető emberi jog korlátozásában kinek a szempontja érvényesül.

Világos, hogy mindkét megfogalmazásban a szabálysértő, a törvényszegő szempontja érvényesül. A kényszerítés csak az ő szempontja szerint az, és így van az emberi jog korlátozásával is. Ha ezeket nem akarja kiprovokálni, elviselni, a közérdekkel harmóniában kell lennie, törvényes, jogkövető magatartást kell tanúsítania. Ez nem szabad akarat vagy az emberi jog korlátozása, hanem az emberi együttélés, a közérdek képviseletének lehetősége.

A helyzet tehát az, hogy a közterület-felügyelő és bármely más rendfenntartó rendőr számára törvényesen előírt feladatok vannak. A rendelkezésére álló eszköz nem a kényszert szolgálja, hanem a feladat végrehajthatóságának eszköze. Ez olyannyira így van, hogy nem is fogadjuk el a 24. § (1) bekezdését, mely szerint terhes nővel vagy gyermekkorúval szemben - idézem - "szolgálati kutya nem alkalmazható." (Dr. Kóródi Mária: Úgy van!)

Nézetünk szerint egyéb eszköz sem alkalmazható, mert velük szemben a feladat megoldásához minden valószínűség szerint elegendő a felügyelő testi ereje vagy testi ügyessége.

Mindezekre való tekintettel kezdeményezni fogjuk a kényszerítés, a kényszerítő eszköz terminusát a feladat ellátásához szükséges eszköz megnevezésére cserélni, és a kifejtetteknek megfelelően javasolni fogjuk az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos megfogalmazások átértékelését is.

(15.30)

Itt ugyanis arról van szó, hogy a törvényszegő, a szabálysértő éppen a törvénykövető, a szabályt megtartó embert korlátozza alapvető jogában, abban, hogy biztonságban legyen az utcán, hogy ne kelljen félnie vagyontárgyának ellopásától.

Egy alkotmányos demokráciában a polgárok, a közösség érdekét szolgáló törvények, szabályok vannak, s azok betartását szolgáló szervezetek. Ezek együttese nem rendőrállamot, hanem jól működő közösségi érdekérvényesítést hoz vagy hozhat létre. Az idősebb demokráciák tapasztalata szerint az emberek saját és a közösség érdekét szolgáló jogszabály, szabály és intézkedés értelmét előbb-utóbb felismerik, belátni és követni képesek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közterület-felügyelet témaköre koncepcionális szinten megkerülhetetlenül felvet általános rendészeti, ezen belül pedig konkrétan az önkormányzati rendészet fejlődésével, illetve fejlesztésével összefüggő kérdéseket is. Már 1993-ban, a rendőrségi törvényről folytatott vitában érveltem amellett, hogy ha az önkormányzatoknak van valóságos szükségletből fakadó rendészeti-rendfenntartói igénye, akkor ott és arra kell létrehozni rendészeti szervet, ahol, amikor és amire annak igénye felmerül. Az önkormányzatiságnak csak ez felel meg, a helyi közösség döntési joga minél több ügyre terjedjen ki, szabadon döntsön arról, milyen szervezetet hoz létre általában az igényt kielégítő funkcióra.

Csak megismételni tudom a hat évvel ezelőtt mondottakat: ha a rendfenntartói igény kielégíthető állami és önkormányzati közhatalmi funkció útján is, akkor az önkormányzatoknak maguknak kell eldönteniük - a tényleges helyi szükséglet alapján -, hogy létrehoznak-e rendfenntartással foglalkozó szervezeti egységet vagy sem, mert a rendészeti funkció sem csupán rendőrségi rendészet útján képzelhető el, hanem más rendészeti szakigazgatási szerv is elláthat ilyen feladatot. Az önkormányzat ilyen rendfenntartó-rendészeti szervezeti egysége nem más, mint az önkormányzat szakszolgálata. Ezek a szakszolgálatok jogosítványaikat - a törvényi kereteken belül - az önkormányzati közhatalomtól kapják, ennek okán tevékenységük már nem szükségképpen fegyveres szolgálat, hanem közszolgálat. Vagyis a közterület-felügyeletek helyi létrehozása lehetőségének megerősítésekor nem az állami rendészeti funkciók átengedéséről van szó, hanem a rendészeti funkciók igények szerinti telepítéséről az állami és önkormányzati hatalomhoz.

Kétségtelen tény, hogy a helyi önkormányzatokról, valamint a rendőrségről szóló törvények ma explicite nem fogalmazzák meg, hogy a települési önkormányzatok a helyi közbiztonságról való gondoskodás körében hagyományosan értelmezett rendészeti szervezetet hozhatnak létre, ugyanakkor a felügyeletek feladatainak a bővítése, hatáskörének szélesítése, szervezetének fejlesztése és az önkormányzatokhoz csatolása hosszabb távon mindenképpen az önkormányzat e területen betöltött szerepének erősödéséhez vezet. Ezért - ha bevalljuk, ha nem - a fejlődés de facto az önkormányzati rendészet kialakulásának irányába mutat, és ez az előbb kifejtettek alapján jó tendencia, különösen akkor, ha az önkormányzati szinten csak idő kérdése a ma már ott működtetett különböző felügyeletek összevonásának az evolutív fejlődést támogató felismerése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak és az önkormányzatoknak egyaránt fontos érdeke a közterületek rendjének fenntartása, ezért megfontolásra érdemes az az önkormányzatok felől megfogalmazott igény, hogy ha az önkormányzat saját elhatározásából vállalja felügyelet működtetését, akkor - teherbíró képességének mértékében - a központi költségvetés is járuljon hozzá e szervezet fenntartásához.

Tisztelt Ház! A közterület-felügyelet jelenlegi jogi, szervezeti, személyi, tárgyi, anyagi lehetőségei, illetve feltételei messze nem elegendőek ahhoz, hogy a közterületek rendjét a társadalmi elvárásoknak megfelelően és az igényelt mértékben javítsa, mégis, egy hatékonyabban működő közterület-rendészet megteremtésének irányában az egyik legfontosabb és elengedhetetlen lépésnek tekintjük a róluk szóló törvény elfogadását. Ehhez azonban az előttünk fekvő törvénytervezetet szemléleti, koncepcionális, strukturális, tartalmi, formai és megfogalmazásbeli vonatkozásokban is újra kell gondolni, és a különböző szempontok egymással harmonizáló egységét kell megteremteni. Erre most esélyünk van, ne szalasszuk el!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu