KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Mivel én leszek ezek szerint az utolsó felszólaló, ha csak nem kétpercezik valaki, igyekszem rövid lenni.

Az agrárpiaci rendtartás módosításáról szóló előterjesztést a magam részéről jó néhány elemében vitatom, legfőképpen amit vitatok benne, az e törvénymódosítás megszületésének körülményeire vonatkozik, hiszen ennek az alapmotivációja igazából a költségvetési gondok és problémák voltak. (Dr. Orosz Sándor körbemutat az üres miniszteri székeken. - Rövid szünetet tart, amíg dr. Szabadi Béla helyet foglal.) A költségvetési oldalról többször hangzott el, hogy rossz a garantált ár intézménye, ezért kell megváltoztatni. Az érdekérvényesítés kapcsán több oldalról elhangzott a terméktanácsok mozgásterének is valamilyen formában történő szabályozása is, változtatása is. Önmagában ezt a megközelítést nem tartottam jónak, különösen nem tartottam jónak azt, hogy a tervezet legelső formájában ezek meg is jelentek írásban.

Azt viszont az előterjesztő dicséretére mondhatom, hogy ez az első olvasat óriási változáson ment át, nagy vitákon keresztül elsimult, és azt kell hogy mondjam, az érdekképviseletek véleményét is magába ötvöző előterjesztés készült. Egy hibája van még ennek az előterjesztésnek - ami nem is kicsi persze -, hogy a másodikkörös egyeztetés elmaradt az érdekképviseletekkel.

Azután még ami ebben tulajdonképpen elmaradt, az, hogy lehetőségünk lett volna arra, hogy egy kicsit előrébb lépjünk az EU felé, tehát még pluszelemeket is, kicsit progresszívebb dolgokat is belevonjunk ebbe a módosításba. Ez sem történt meg. Amikor a mezőgazdasági bizottságban az általános vitára való alkalmasság megítélése kapcsán szóltam, az egyik tényező részemről, amely miatt nemet mondtam, az előbb említett tárgyalási menet volt. A másik pedig az, hogy szerintem is önmagában a garantált árnál ez a 70 százalékos szint nagyon kevés. Valamilyen formában igenis a minimális lehetőséget biztosítani kell a termelőnek, ha nehéz helyzetbe kerül, hogy legalább előre tudjon menekülni, ne süllyedjen el teljesen, ne kerüljön csődbe, és ehhez ez a szint kevés. Sőt, ismerve a költségvetési függőséget, még lejjebb is mehet, ez egyenesen kilátástalan helyzetet teremthet a termelő számára. A magam részéről ezt rendkívül rossznak tartom, hisz nem előremutató.

Elhiszem, hogy sok terméktanács van, de nem az a megoldás igazából, hogy majdan a miniszter úr szelektálhat. Meg kell határozni egy olyan nagyságrendet, olyan reprezentációs fokot és százalékot, amely felett a miniszternek már ne legyen joga az esetleges választáshoz, ne adj' isten, egy neki jobban tetsző, talán neki jobban alájátszó kisebb csoport támogatása formájában.

Többen vetették fel, hogy pontosan abból adódóan, hogy a magyar mezőgazdasági termelők még eléggé szervezetlenek, pontosan abból adódóan, hogy az élelmiszeripar és kereskedelem privatizációja olyan szerencsétlen módon ment végbe, ahogy ment, ebből adódóan a termelők kiszolgáltatottsága óriási, sokkal nagyobb, mit a nyugat-európai országokban. Éppen ezért csatlakozva többekhez, akik felvetették, hogy valahol szükség lenne az importszabályozásra is, és ezt ebbe a törvénytervezetbe bele kellene csempészni valamilyen formában, én a magam részéről mindenképpen támogatni fogom a bizottságban azon kormánypárti képviselők felvetését, akik ezt fogalmazták meg, legyen ez Szabó úr vagy Czerván úr. Remélem, ez az egy-két kitétel bekerül a módosító indítványokba, és akkor ezt az előterjesztést én a magam részéről támogatni fogom, fenntartva azon véleményemet, hogy igazából nem oldottuk meg a kérdések java részét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu