DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretnék vitatkozni Hegyi Gyula képviselőtársammal - és biztos vagyok benne, hogy a miniszter úr is kitér erre -, de a charta nem vonatkozik a turistákra. Tehát az ilyen jellegű félelem valahol benne van ezekben a dolgokban, hiszen ez visszafelé is érvényes lenne, hogy mondjuk a valamivel fejlettebb egészségüggyel rendelkező országokba a világnak erről a tájáról ilyen jellegű migráció lenne. Én nem hiszem, hogy ez a cél.

Szociális szempontból a világ rendkívül összetett, tagolt, semmiképpen sem homogén. Ez azt jelenti, hogy az egész világ szintjén érvényes szabályok, normák a szociális területen csak igen nagy nehézségek árán fogalmazhatók meg és követhetők.

Ennek ellenére léteznek ilyenek, különösképpen például az emberi jogok terén az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a munka világára vonatkozó úgynevezett ILO-egyezmények.

Értelemszerű, hogy egy gazdasági tekintetben a világnak mégiscsak kiemelkedő régiója, Európa az úgynevezett univerzális, azaz az egész világra vonatkozó egyezményeknél sokkal markánsabban, lényegesen szigorúbban, lényegesen jobban garantált formában képes jogokat, így szociális és gazdasági jogokat is megfogalmazni egyezményeiben. Ezen egyezmények magukon viselik az immár kétezer éves keresztény kultúra és erkölcsiség nyomait.

Az alapvető emberi jogok terén ezeket nevezzük első generációs jogoknak, és a szociális, gazdasági és kulturális jogok terén - második generációs jogok - mindenképpen élen jár az immár csaknem minden európai államot tömörítő Európa Tanács. Ennek legfőbb oka, hogy szemben az Európai Unióval, amely kemény gazdasági bürokráciával egy központból irányított, szupranacionális szervezet, itt a kezdetektől sokkalta inkább a szabadabb gondolkodás, a koordináció, a jogvédelem és az ezekhez kapcsolódó eszmék nyertek teret a nemzeti sajátosságok megőrzése mellett.

Az első generációs jogok tekintetében Európa vonatkozásában kiemelkedik az 1950-es emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, amelyet hazánk röviddel a rendszerváltoztatást követően megerősített. A második generációs jogokból pedig az egyezmények között a szociális és gazdasági alapjogokat megfogalmazó és garantáló, 1961-ben megalkotott Európai Szociális Charta magasodik ki. Értelemszerű, hogy a chartában megfogalmazott jogok mélyen összefüggnek más nemzetközi egyezményekben megfogalmazottakkal. Ennek jó példája a nemek közötti egyenlő bánásmód joga, amely kimondatlanul is végighúzódik az egész chartán.

(20.10)

Még akkor is így van, ha ez konkrétan kimondott formában csak a chartához 1988-ban fűzött kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkeként került megfogalmazásra. Ez mélyen összefügg az ENSZ nemzetközi munkaügyi szervezetének, az ILO-nak a 100. számú egyezményével is, de a korábban említett okból annál szigorúbban megfogalmazott. A charta fundamentálisnak nevezhető európai filozófiája egy olyan kontinenst tűz ki célul, amelyen bárhová megy, költözik valaki, ott a legalapvetőbb és Európához illő szociális szolgáltatásokat megkapja.

Ennek ellenére a szociális Európa, amely felé közeledni igyekszik Magyarország, semmiképpen sem nevezhető konzisztens rendszernek, amihez könnyen igazodni lehetne, vagy amihez könnyen végigjárható, egyenes út vezetne.

Tisztelt Ház! Az Európai Szociális Charta lassan 40 éve született, és szövege pontosabban tükrözi az aláírás idején fennálló viszonyokat, mint a szociális Európa mai gondjait. Ezzel együtt a charta - szándékait tekintve - igyekszik lebontani a nemzeti ellentéteket a munka világában. A szociális ellátások és jogok tekintetében a charta jól előkészítette azt az időszakot, amikor ezek a jogok a szinte teljes foglalkoztatottság és korábban nem ismert magas szintű szociális ellátási színvonal biztosításával általánossá váltak. Ma ugyan mindenütt válságtüneteket mutat a szociális ellátások rendszere, de a charta maga, ha szóhasználatában idejétmúlt fogalmakkal is, de szellemében az egyenlőség eszméjét képviseli.

Európa szociális problémáiban Magyarország is osztozik, mert nálunk is növekszik a lakosságon belül az idős korú inaktív népesség aránya, nálunk is csökken a népszaporulat, és sajátos magyar problémaként az aktív korú lakosság rossz egészségi állapota, illetve munkanélkülisége tovább csökkenti a társadalom teljesítőképességét.

Az említettek együttesen a legtöbb országban közép- vagy hosszú távon összeomlással fenyegetik a társadalombiztosítás rendszerét. Hollandiában például 1996-ban lépett hatályba egy, a korábbinál szűkebb és az állampolgárok számára valamivel drágább, részben magánosított társadalombiztosítási rendszer. Ezzel Hollandia, úgy tűnik, ellentmondásba került az általa ratifikált 12. számú chartacikk azon előírásaival, hogy a társadalombiztosítási rendszer szintjét folyamatosan emelni kell.

A legnagyobb probléma Európa számára az, hogy a folyamatosan változó, szociális szempontból lassan romló viszonyok között az olyan, egészen fundamentális szociális alapjogok, mint az étel és a lakhatás a lakosság egy növekvő része esetében veszélybe kerültek.

Az említettek fényében, megvizsgálva a magyar helyzetet, két fontos dologra szeretnék utalni. Az egyik az, hogy a charta 1. cikkelyének megerősítésére tett javaslatával a koalíciós kormány hosszú távon elkötelezte magát, hogy minden lehetséges eszközzel küzdeni fog a munkanélküliség ellen. Ezt a törekvést a Magyar Demokrata Fórum támogatja.

A másik az, hogy elfogadhatónak és méltánylandónak tartjuk, hogy a kormány nem a charta 12., hanem a 13. cikkét terjeszti elő, hiszen a társadalombiztosításhoz való jogról szóló 12. cikk előírásainak egyelőre nem felel meg teljes egészében a magyar rendszer, és a megfelelőség biztosítása jelentős többletköltségekkel járna, valamint szükségessé tenné a magyar szabályozás számottevő átalakítását.

Ez a módosítás azonban nem jelentheti azt, hogy a jelenlegi szintről visszalépnénk. A társadalombiztosítás most induló átalakítása csak az emberi élet védelmének és az emberi méltóság társadalmi biztosításának célját szolgálhatja. Ha tudjuk, hogy európai rendszert akarunk, akkor azt is tudnunk kell, hogy az európai, üzleti alapú magánbiztosítási rendszerek csak és kizárólag azért tűnhettek kedvezőnek, mert az általános szociális biztonság állami biztosítása minden költségtől megkímélte ezeket a vállalkozásokat.

Egy gyengülő állami társadalombiztosítási gondoskodás az üzleti alapú rendszerek működési feltételeit is gyengítené, és aláásná az állampolgárok szolidaritását, ami nem lehet egyetlen politikusnak sem célja. Tehát a Magyar Demokrata Fórum csak ezekkel a feltételekkel tudja elfogadni ezt a módosítást.

Kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy a kötelezően ratifikálandó normák közé bekerült a 16. cikk, amely kimondja: "A család - mint a társadalom alapvető egysége - teljes körű fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítása érdekében a szerződő felek vállalják, hogy olyan intézkedésekkel támogatják a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét, mint például a szociális családi juttatások nyújtása, pénzügyi intézkedések, a családok lakhatásának biztosítása érdekében tett rendelkezések, juttatások fiatal házasok részére, és egyéb megfelelő eszközökkel."

A koalíciós polgári kormány - szűkös pénzügyi mozgástere ellenére - eddig is igyekezett mindent megtenni a 16. cikkben megfogalmazott célok elérése érdekében. Az eddig megtett intézkedések azonban nem elégségesek. A charta 16. cikkelye kifejezetten előírja, és minden aláírója számára kötelezővé teszi a család fejlődéséhez szükséges költségvetési intézkedések megtételét.

A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a charta ratifikálásával a Magyar Köztársaság kötelezettséget vállal a családi jogegyenlőség megteremtésére, és a charta által megkívánt megfelelő adóügyi intézkedésekkel, a nagycsaládosok adózott jövedelmeinek igazságosabb szintjét teremti meg.

Meg kell szüntetni azt a társadalmi igazságtalanságot, hogy a több gyermeket nevelők családjában a jelenlegi adótörvények miatt drámaian alacsony az egy főre jutó jövedelem. Ez nemcsak azzal jár, hogy nagyon kevesen vállalkoznak több gyermek nevelésére, de akik vállalkoznak, azok gyermekei automatikusan hátrányos helyzetbe kerülnek. Az igazságosság, a katasztrofális demográfiai helyzet, a következő generáció esélyegyenlősége, a könnyű ellenőrizhetőség, az adminisztráció egyszerűsítése, együtt az Európai Szociális Chartával, arra szólít bennünket, hogy ezt, a sokgyermekesek életét nagyobb költségek nélkül megjavító intézkedést, összhangban a chartában vállalt kötelezettségekkel, hozzuk meg, ebben a kérdésben tegyük félre esetleges hibás előítéleteinket, felejtsük el rossz tapasztalatainkat, és közösen tegyünk meg mindent a cél elérése érdekében.

Ugyanakkor összességében kiemelkedő jelentőségű, hogy az egész charta egy olyan pozitív szociális jövőképet fogalmaz meg, amely felé lehet és kell is törekedni.

Tisztelt Országgyűlés! A charta megerősítése különös jelentőséggel bír Magyarország európai integrációja szempontjából. Az Európai Unió 1997 októberében kelt amszterdami szerződésének szociális fejezetébe beemelésre került az Európa Tanács Európai Szociális Chartájára mint a szociális normák forrására történő hivatkozás.

Figyelemre méltó tény az is, hogy az Európai Bizottság Magyarországról készített országvéleményében is megfogalmazódott a charta megerősítésére vonatkozó elvárás. Az Európai Szociális Charta, szemben a legtöbb nemzetközi egyezmény gyakorlatával, kifejezetten szigorú ellenőrző mechanizmussal bír. Ez azt jelenti, hogy a ratifikációt követő, hozzávetőleg másfél-két esztendő elteltével a ratifikáló állam kormánya köteles az általa megerősített cikkekről és számozott bekezdésekről rendkívül részletes, erre a célra készült kérdőív felhasználásával írt, becslések szerint legalább 5-600 oldalas tartalmi beszámolót küldeni angol, vagy francia nyelven az Európa Tanácsnak. A jelentést az Európa Tanács független szakértők bizottsága részletes és igen alapos elemzésnek veti alá.

Itt jegyzem meg, hogy a független szakértők bizottsága 158. ülésén 1998 novemberében úgy döntött, hogy megváltoztatja nevét, Emberi Jogok Európai Bizottságára. Az elemzés során az országgal kapcsolatos, hivatalosan és nem hivatalosan rendelkezésre álló összes szignifikáns tényt összevetik a jelentés állításaival. E munka során felhasználják a birtokukban lévő, az éppen elemzett országról az európai sajtóban megjelent fontosabb híradásokon kívül a személyes tapasztalataikat, sőt mindezeken túl az ország által ratifikált, egyes nemzetközi szerződések ellenőrzési mechanizmusa által szükségessé vált és az egyes nemzetközi szervezetekhez megküldött jelentéseket is; különösképpen például az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, sőt különféle nemzetközi, nem kormányzati szervezetek, emberi jogi szervezetek összefoglaló elemzéseit is.

Az első kérdés, amelyet megvizsgálnak: a jelentésben foglaltak teljes mértékben megfelelnek-e a valóságnak. A második kérdés pedig alapvetően nem az, hogy például van-e munkanélküliség és vannak-e szociális problémák, hanem az, hogy ezek leküzdése érdekében tett-e az adott kormány értékelhető lépéseket a beszámolási időszakban.

(20.20)

Természetesen amennyiben az említett szempontból az ország megfelelt, az Emberi Jogok Európai Bizottsága nem tesz észrevételt. Amennyiben azonban ez nem így van, akkor összefoglaló jelentésében az adott területek észrevételezett hiányosságait részletező formában megküldi a kormánybizottságnak, amely soron következő ülésén azokat elemzően megtárgyalja. Így születik a common law típusú angolszász jogcsalád logikájának megfelelően a charta esetjoga, amely mára hozzávetőleg harminc-harmincöt kötetnyi anyagot tesz ki. Ha egy adott ország a kormánybizottsági ülésen sem tudja elhárítani a kritikát, akkor figyelmeztetik. Az ilyen esetek mindig nagy port vernek fel, előfordulásukat ezért a tagállamok minden lehetséges eszközzel igyekeznek elkerülni.

Ezért a most küszöbönálló, magyar részről történő megerősítés előkészítése során alkalmazott stratégia, az előterjesztéshez említett háttéranyagban említett fő szabály, azaz az optimális minimum ratifikálása mindenképpen helyeslendő. Zárójelben jegyzem meg, hogy nem kis dologról van szó, hiszen szintén a háttéranyagból tudjuk, hogy például Svájc már 1976-ban aláírta az Európai Szociális Charta dokumentumát, de ratifikálására részükről még nem került sor. Azaz szükséges, hogy a Magyar Köztársaság vállalásait pontosan, színvonalasan teljesítő, szavahihető tagállamként kerüljön be a közeljövőben az Európai Unióba.

Az említettek alapján, mint eddig is, a Magyar Demokrata Fórum elkötelezetten támogatja az Európai Szociális Charta ratifikálását. A jövőben is partner lesz minden olyan új intézkedés, jogszabály, törvény meghozatalában, amely tovább segíti Magyarországot a szociális Európa felé. A küszöbönálló ratifikációval az MDF is és az Országgyűlés is azt vállalja, hogy a charta által megfogalmazott, konzisztens szociális jogvédelmi rendszert a továbbiakban fokozottabban szem előtt tartja szociálpolitikai törvénykezése terén.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu