DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1999. évi költségvetési törvényben az Országgyűlés önkormányzati címzett és céltámogatásokra 48 milliárd forintot szavazott meg. Ez az összeg az 1998. évi 34 milliárd forintos várható teljesítéshez képest 41,2 százalékos növekedést testesít meg, míg az 1998. évi 42,8 milliárdos országgyűlési eredeti előirányzathoz viszonyítva mindössze 12,1 százalékosat.

Mit rejtenek ezek a számok, tisztelt képviselőtársaim? Azt, hogy az 1998. évben az előirányzott címzett és céltámogatások tényleges felhasználása, kihasználtsági szintje mindössze 79,4 százalékos mértékű volt. Mintegy 8 milliárd 800 millió forint nem került felhasználásra 1998-ban, ami az önkormányzati beruházási szektorban a megfelelő államigazgatási koordináció hiányát veti fel.

A központi forrásokból finanszírozott önkormányzati beruházások területén egyidejűleg van tehát jelen a forrástöbblet és a forráshiány. A felvetett ellentmondás alapján így elemi követelményként fogalmazódik meg, hogy az 1999. évre előirányzott 48 milliárd forintos önkormányzati címzett és céltámogatások minél hatékonyabb, minél teljesebb körben kerüljenek igénybevételre.

(16.20)

A T/998. számon előterjesztett törvényjavaslat a mi véleményünk szerint ezt a célt szolgálja. A törvényjavaslat az 1999. évre rendelkezésre álló 48 milliárd forintos keretösszeg közel 90 százalékát, azaz 43 milliárd forintot a már folyamatban lévő beruházások támogatási igényei szerint osztja fel, így könnyen átlátható, hogy az idei előirányzatból új címzett és céltámogatásokra mindössze 5 milliárd forint fordítható. Ezért a központi költségvetési forrásból fejlesztésre fordítható keretösszegek eléggé szűkösek. A részleteket taglalva a címzett támogatási igények 5 milliárd 745 millió forintos összegéből mindössze csak 2 milliárd forint címzett támogatás odaítélése történik meg a törvényjavaslat elfogadása révén, amely eléggé szűkös kormányzati mozgástérre utal véleményünk szerint.

A törvényjavaslat 2. számú mellékletében mint fővárosban megválasztott országgyűlési képviselő meglepődve és aggódva tapasztaltam, hogy az elutasításra javasolt támogatási igények között szerepel a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház új diagnosztikai és műtéti tömb létesítésére benyújtott közel 6,1 milliárd forintos támogatási igénye. Az öt évre tervezett beruházás önköltsége közel 7 milliárd forint, amelynek saját része mindegy 1,5 milliárd forintot tesz ki. Az illetékes önkormányzat a támogatást megszavazta a kórházi beruházás részére.

Felmerülhet a kérdés, hogy ezen elutasított pályázat kapcsán miért fogalmazódik meg aggodalom. Azért fogalmazódik meg, mert a Bajcsy-Zsilinszky Kórház az elmúlt időszakban - ha 1998. év végétől nézzük - az 1-30 napos lejárt tartozásállománya 48,3 millió forint volt, ugyanakkor 1999. január végére ezt az összeget már sikerült lecsökkenteni 9,6 millió forintra. Most február végén újra 19,7 százalékra ment fel a kórház adósságállománya. Ez a Péterfy Sándor Utcai vagy a Szent István és Szent János Kórházakhoz képest eléggé jó pozíciónak, jó értéknek mondható. A kórház tavaly 2,1 milliárdos költségvetési főösszegből gazdálkodott, most 1999-re 2 milliárd 628 millió forintból.

Ezek a gondolatok vagy aggályok, aggodalmak felvetik azt, hogy a fejlesztési igény a fővárosi helyzet ismerete alapján igazolható, ugyanakkor az állami támogatás oda nem ítélése a Fővárosi Önkormányzat és a kórház folyó működési kiadásaitól forrásokat vonhat el, ha a Bajcsy-Zsilinszky Kórház rekonstrukciója mégiscsak elindul. Ezért az a kérésünk a belügyi tárcához, hogy ennek a kórháznak az említett diagnosztikai és műtéti tömb létesítésére vonatkozó finanszírozási lépéseit kiemelt figyelemmel kísérje.

Visszatérve a T/998. számú törvényjavaslat általános irányelveihez, azokkal az általános irányelvekkel, amelyek megfogalmazódnak a törvényjavaslatban foglalt támogatások odaítélésével, messzemenőleg egyetértünk. A beruházásnak a központi források hatékony felhasználásával kell megvalósulnia minden egyes odaítélt esetben, a közösen ellátott feladatokat, a területi szolgáltatásokat végző intézmények előnyben kell hogy részesüljenek, és az igénybenyújtó önkormányzat anyagi erőihez mérten saját forrást is fel kell használniuk a beruházás megvalósításához.

Ugyanakkor szükségesnek tartjuk a figyelmet ráirányítani arra, hogy a most már előkészítés alatt lévő 2000. költségvetési évre szóló költségvetési törvényjavaslatban már szívesebben látnánk magasabb összegeket a címzett és a céltámogatások vonatkozásában. A nagyobb támogatási előirányzatok hangsúlyozása mellett a rendszer újragondolása is elengedhetetlen, amihez néhány adalékot szeretnék mondani a tisztelt képviselőtársaimnak.

Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatban már szerepeltek az úgymond 48 milliárdos címzett és céltámogatási előirányzaton túl az önkormányzati szektor saját folyó bevételei, az átengedett bevételek, felhalmozási és tőke jellegű bevételek is. Az tapasztalható, hogy az 1999. évre szóló címzett és céltámogatási igénylehetőségek tekintetében lényeges elmozdulási pontok vagy nem tapasztalhatók - itt egyfajta bizonytalanságot is érzékelünk, hiszen az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatban a főbb számaiban bemutatott 2000. és 2001. költségvetési évnél a normatív állami hozzájárulások összege, az önhiki, a kiegészítő támogatások a közoktatási feladatokhoz vagy akár a címzett és céltámogatások összegei nem kerültek bemutatásra. Ez vagy bizonytalanságból fakad, vagy talán abból, hogy még ez a konkrét keretösszeg hozzárendelés, átgondolás előtt van, de az aggály az, hogy a jelenlegi állami hozzájárulási részfőösszeg 449,3 milliárdos szintről alig 1,6 milliárd forintos növekményt mutat.

Ezen belül a címzett és a céltámogatások jelentősen nem növekedhetnek, tehát még nominálértéken sincs növekmény az elkövetkezendő években. Ez minden bizonnyal reálértékben azt fogja jelenteni, hogy a központi forrásokból finanszírozott önkormányzati beruházások reálértékben az elkövetkezendő években 10 vagy akár 15 százalékkal is visszaeshetnek.

Az az álláspontunk, hogy a kormányzat nem vonulhat ki az önkormányzati szektor beruházásainak finanszírozásából, és főleg reálértékben kell megmutatkoznia annak, hogy a kormányzat igenis gondoskodik az önkormányzatok területén létrehozott beruházásokról. Hangsúlyozzuk, hogy az önkormányzatok irányába folyósított állami címzett és céltámogatások reálértéke mindezek fényében nem csökkenhet.

Befejező gondolatként mondanám, tisztelt képviselőtársaim, hogy azon az állásponton vagyunk, hogy a konkrét összegek, önkormányzati támogatási összegek hangsúlyozása mellett nyilván a folyamatban lévő államháztartási, pénzügyi reform főbb törekvéseit is figyelembe kell venni. Ha a nyugat-európai OECD-tapasztalatokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a rendszerben egyidejűleg van jelen a decentralizáció és a dekoncentráció. Ha Magyarországon nézzük az államháztartás központi költségvetése és a helyi önkormányzatok közötti forrásmegosztás kérdését, akkor azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon a feladatleosztás tekintetében végbement egy decentralizáció, ugyanakkor a források tekintetében pedig egy koncentráció érvényesül. Ha a pénzügyi adatokat rendszerűen nézem, hosszabb időszakot vizsgálok, akkor az látható, hogy a leosztott feladatok mellé nem kapták meg az önkormányzatok azokat a többletjogosítványokat, amelyekkel a működésüket el tudnák látni.

Mindezen kritikai figyelemfelhívás mellett a beterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt képviselőtársaim részére elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban).

Forrás: parlament.hu