GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A közterület-felügyeletről szóló törvény megalkotása ma több mint aktuális, szükséges, egyben sürgető feladat is, hiszen a közterületek rendjének, tisztaságának megóvására való törekvés valamennyiünk érdeke, befolyásolja, alakítja a lakosság közérzetét, biztonságérzetét, a 15 éve működő szervezetről pedig már vannak tapasztalataink. A törvényalkotó felelőssége itt és most azért nagy, mert érezzük egyfelől a sürgető, kényszerítő erőt, másfelől a korlátokat. A kérdés az, hogyan tudunk az ezer sebből vérző törvénytervezetből olyan törvényt alkotni, amellyel a kívánt célt el tudjuk érni.

A teljességre való törekvés igénye nélkül az önkormányzatok szemszögéből, az önkormányzatok részéről is megfogalmazott aggályokra hívnám fel a figyelmüket. Legsürgetőbb és legfontosabb feladata a törvényalkotónak eldönteni és pontosan definiálni a közterület-felügyelet feladat- és hatáskörét. El kell dönteni, hogy önkormányzati vagy államigazgatási feladatokat lásson el a szervezet. A feladatok egzakt megfogalmazása után lehet csak válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen szervezeti keretek között lehet azokat a leghatékonyabban elvégezni.

Egyetértek Molnár László képviselőtársammal abban, hogy az 1. § (2) bekezdését módosítani kell.

(18.10)

Ugyanis az 1. § (2) bekezdése értelmében a közterület-felügyeleteket a választott testület kizárólag csak a hivatal belső szervezeti egységeként hozhatja létre. A törvényalkotó nem volt tekintettel a település nagyságára. Indokoltnak tartanánk - az eddig kialakult és jól bevált gyakorlatot is követve - az önkormányzatokra bízni azt, hogy milyen szervezeti keretek között tudják és akarják a feladatellátást biztosítani. Rákényszerülnek az önkormányzatok a racionális döntésre azért is, mert önként vállalt feladatról lévén szó, a finanszírozáshoz a fedezetet nekik kell előteremteni.

Nagyvárosokban biztosítani szükséges az önálló költségvetési szervezetként való működés feltételeit. A helyi igényeknek megfelelően szükség szerint pedig ki lehessen egészíteni egyéb, például állat-egészségügyi és ebrendészeti, gyepmesteri, piacfelügyeleti feladatok ellátásának lehetősége biztosításával is. Városokban, ahol értelemszerűen a közterület-felügyelők létszáma is kisebb, a polgármesteri hivatal szervezeti keretébe integrálva tűnik a legalkalmasabbnak. Kistelepüléseken pedig biztosítani szükséges a társulásos formában való feladatellátást, szükség esetén kiegészítve például a mezőőri feladattal is. Összefoglalva: a javaslatunk az, hogy az érintett választott testület döntési kompetenciájába kerüljön a közterület-felügyelet szervezeti formája eldöntésének jogosítványa.

Felmerülhet a kérdés: kötelező-e a feladatellátásra a közterület-felügyelet mint szervezet létrehozása, vagy joga van-e az önkormányzatnak a szolgáltatás más szervezettől való megvásárlására, például különböző gazdasági társaságoktól? A törvénytervezetből többek között ez a válasz sem olvasható ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondanivalóm második részében a közterület-felügyelet megoldatlan finanszírozási kérdéseiről szeretnék szólni. Az önkormányzatok finanszírozása 1999-ben romlott, mozgásterük szűkült. Az idő előrehaladtával az élet is egyre inkább ezt igazolja vissza. Nem értjük, miért került ki a korábbi törvénytervezettel ellentétben az 50 százalékos állami finanszírozás biztosítása. Szinte hallom a választ: mert önként vállalt feladatellátásról van szó. Akkor csak a gazdag vagy a gazdagabb önkormányzatoknak, gazdagabb településeken élőknek jár a közterület rendjének védelme, az önkormányzati vagyon megóvása, csak a gazdagoknak jár környezetük biztosított rendje és tisztasága?!

Sajnos a korábban gazdagnak minősülő, ma már elszegényedő önkormányzatok is rákényszerülnek a feladatok rangsorolására. Valljuk be őszintén: ma fontosabb a törvények által előírt kötelező feladatok, többek között óvodák, iskolák működtetése, szociális ellátások biztosítása, mint az önként vállalt feladatok számának további gyarapítása. Félő, hogy a finanszírozás elmaradásával a jól működő közterület-felügyeletek is visszafejlődnek, újak pedig nem alakulhatnak; főleg, ha rájuk is vonatkozik a köztisztviselőkre előírt 3 százalékos létszámleépítés.

De azt sem értjük, hogy ha az állam önként vállalt feladatra hivatkozva nem támogatja a közterület-felügyelet finanszírozását, milyen indokok alapján teszi ezt a magánvagyon védelme érdekében létrejött mezőőri szolgálat esetében. Véleményünk szerint mindkét feladat állami támogatása szükséges. Azt pedig végképp nem tudjuk elfogadni, hogy önként vállalt feladatról lévén szó, társfinanszírozás nélkül hogyan lehet kormányrendeletekkel feladatokat adni a közterület-felügyeleteknek. Ismét egy olyan példával állunk szemben, amire elmondhatjuk: ügyes. Az állam feladatot ad át az önkormányzatoknak úgy, hogy az ellátás felelősségét helyben megjelenítve, elegánsan távol marad a finanszírozásától.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, mint ahogyan azt a vezérszónokunk is megfogalmazta, a törvénytervezetet jelen formájában nem tudja támogatni. Frakciónk a törvénytervezet visszavonását, további egyeztetések lefolytatását, majd átdolgozását javasolja. Ha mindez nem következik be, akkor több módosító indítvány benyújtásával kívánunk hozzájárulni ahhoz, hogy a törvény a közterület-felügyeletek számára is alkalmazható legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu