SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nagy örömömre szolgál, hogy hosszas előkészítő munka után végre a mai napon sor került az Európai Szociális Charta ratifikálására előkészített kormány-előterjesztés megvitatására. Örülök azért, mert e fontos nemzetközi dokumentum megerősítése nagyobb biztonságot jelent hazánk lakosságának a nemzetközi szinten elismert jogosítványok megtartásához. Erre napjainkban, mint tudjuk, nagy szükség van, és ezért jó, hogy ennek a törvénynek a megerősítése ma az Országgyűlés napirendjén szerepel. Örülök azért is, hogy beterjesztésre került ez az előterjesztés, mert az 1998. évi őszi ülésszakon az egészségügyi és szociális bizottság már kérte a kormányt ennek a beterjesztésére.

Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett országgyűlési határozati javaslatban szereplő megerősítést ajánló javaslatot támogatom, és szükségesnek is tartom. Felszólalásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem látom az indokoltságát annak, hogy néhány cikk ebből a sorból kimarad. Nevezetesen három cikk kimaradását látom problémának. Elsősorban ilyennek tartom a 7. cikkelyt, a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogát. Rendelkezünk egy európai mértékben is magas szintű gyermek- és ifjúságvédelmi törvénnyel, amelynek előírásai a legkorszerűbb gyermekvédelmi ellátásokat és gondoskodásokat tartalmazzák, valamennyi, a 7. cikkelyben megfogalmazott előírásnak eleget tesznek. Nem értem, hogy miért kellett ezt a megerősítésre vonatkozó javaslatból kihagyni.

Másodikként szeretnék a társadalombiztosításhoz való jog, a 12. cikk kimaradásáról is szólni, pontosabban a 13. cikkel való felcseréléséről. Ez azért elgondolkodtató, mert Magyarország az európai országok közül szinte az elsők között hozta létre a társadalombiztosítás rendszerét. Elgondolkodtatónak tartom, hogy az előkészítő tárca államtitkárának azt a megjegyzését, amely az egészségügyi és szociális bizottság ülésén a múlt héten hangzott el, miszerint ennek a cikknek az elhagyása volt annak a kompromisszumnak az ára, hogy a kormány a megerősítést támogassa, a többi cikk megerősítésre kerülhessen.

Én magam azt gondolom, hogy ez annak a társadalombiztosítási módosításnak ágyaz meg, amelyet a kormány szakmai és társadalmi vita nélkül kíván ráerőltetni az Országgyűlésre, az országra. Ez olyan biztosítási rendszert jelentene, amely indokolatlanul kívánja a közfinanszírozással az egységes rendszerben működő egészségbiztosítási rendszert kiszolgáltatni az üzleti biztosítóknak. Ez eltérne az Európai Szociális Chartában megfogalmazott követelményektől. Azt gondolom, hogy ez a kompromisszum, a 12. cikk felcserélése a 13. cikkel, nem szolgálja a lakosság érdekét, ezért fontosnak tartanám, hogy a 12. cikk is bekerüljön a megerősítésre kerülő pontok közé.

Harmadikként arról szeretnék szólni, ami szerintem csatlakozva Béki Gabriellához és Bauer Tamás képviselőtársaimhoz, hogy mi jelenti számomra a legnagyobb gondot és a legnagyobb hiányérzetet: ez a 15. cikk. A fizikailag és szellemileg fogyatékos személyek rehabilitálásáról szóló cikkben megfogalmazott előírások jelenleg is szerepelnek a magyar jogrendben. Ennek ellenőrzése és megvalósításának ösztönzése nem jelent olyan túlzott terhet az országnak, hogy ezért érdemes legyen ennek elhagyását felvállalni, és azt a látszatot kelteni, hogy a fogyatékos emberek beilleszkedése nem fontos kérdés hazánkban. Vagy a következő választások előtt, 2002-ben vállaljuk majd ezt? Mint amit akkor és nem már 1991-ben teljesítettünk?

Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről azt kérem, hogy fontolják meg az általam felvetett három pont megerősítésének felvételét, és ezáltal az európai charta nemzetközi előírásaihoz csatlakozva segítsük a magyar lakosság biztonságérzetének növelését, fokozását. Kérem, támogassák ezt, és akkor teljesül az, amit Surján képviselőtársam már az előbb elmondott, hogy az 50. évfordulót még szebben és méltóbban tudnánk megünnepelni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Forrás: parlament.hu