ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a közterület-felügyeletről szóló törvényjavaslat általános vitájának mai szakaszában részben reflektáljak a március 24-én elhangzott vezérszónoklatokra, másrészt folytassam a Független Kisgazdapárt állásfoglalásának ismertetését.

Mindenekelőtt megismétlem, hogy ugyan nem olyan sok módosítással, ahogy azt az ellenzék korábban jelezte, de kisebb változtatásokkal igenis elfogadásra alkalmasnak találjuk a törvényjavaslatot. Azzal kezdeném, hogy a magunk részéről kétkedéssel fogadunk minden olyan bírálatot, amely a rendnek mint a társadalmi élet kötelező lételemének akárcsak utalásszerű lekezelésére irányul, úgy, hogy éppen a megteremtésére irányuló törekvések kitalált veszélyeire hívják fel a figyelmet. Kitalált, mert ha az ellenzék egyik vezérszónoka végigolvasta volna a törvényjavaslatot, akkor nem rémüldözne a szomszédja által kihívott és a lakásába behatoló közterület-felügyelő könnygázától, szolgálati kutyájától vagy éppen verésétől, miután az értelmező rendelkezések határozottan behatárolják a felügyelők működési területét.

Ugyanezen tisztelt képviselőtársunk másik érthetetlen kirohanása az adatkezelés: ennek a mindenkit teljesen kiszolgáltatottá tévő úgynevezett veszélyére hívja fel a figyelmet. Arra kérem, ne mossuk össze a 100 milliós adócsalást a tiltott fűre lépéssel vagy a vámorgazdaságot a póráz nélküli kutyasétáltatással! Amúgy kérdem: ha a nyilvántartásokban történő adategyezés nyomán bukik le a tilosban parkoló, amúgy már régóta keresett sorozatgyilkos, akkor ez olyan nagy problémának számít-e? Mikor fogadjuk már végre el, hogy a rendre irányuló határozott kormányzati törekvés a társadalom széles rétegeinél legalább olyan fontos, hogy a megvalósulást kifejezetten lassító, esetleg megakadályozó folyamatos és főleg alaptalan aggályoskodás megszűnjön? Természetesen a mi feladatunk a törvénytervezetek vadhajtásainak nyirbálása, csak ezzel a metszőollóval ne kaszaboljunk, hanem szakember módjára dolgozzunk!

A Független Kisgazdapárt egyetért azzal, hogy a törvénytervezet módosításra szorul, s ezen szándékunkat benyújtott javaslatainkkal erősítjük meg. Kezdeném a példaként előbb már említett kutyasétáltatással. A szabálytalan kutyasétáltatás megakadályozása valóban a felügyelő feladatkörébe tartozik, de ez a feladata a szövegben csak implicit módon kifejezve jelenik meg. Magyarországon ma a kutyatartás, sajnos, társadalmi problémává vált, minden napra jut néhány szalagcímre is érdemes, szörnyű eset, amelyek főszereplői a megvadult, vérengző ebek.

Nem a mai általános vita tárgyát képezi annak a megtárgyalása, hogy miért ölt tömeges méreteket az 50-70 kilogrammos állatok tizedik emeleti, másfél szobás panellakásban való tartása, de ha már ez így van, akkor viszont itt és most kell beszélni az ilyen deviáns viselkedésűvé lett állatoknak és gazdáiknak a közterületen tanúsított cselekedeteiről.

Nem tudom, hogy az ülésteremben lévő képviselőtársaim közül hányan lennének, akik egy pánikszerű gyorsasággal kiürült gyermekjátszótér homokozójában a póráz és szájkosár nélkül éppen dolgát végző dobermannak, rottweilernek vagy pitbull terriernek, illetve azok gazdájának viselkedése kapcsán nemtetszésüknek a fejcsóváláson kívül hangot mernének adni. Nos, a közterület-felügyelőnek az ilyen és ehhez hasonló esetekben is fel kell lépnie: a gázspray használatát elsősorban ilyen helyzetekre kell érteni, tisztelt képviselőtársaim, s nem a felvilágosítást vonakodva megadó polgárok jobb belátásra bírására. Miután a kutyák közterületi jelenléte nemcsak az előbb említett támadások, hanem az országosan naponta keletkező 100-200 tonna kutyagumi termés miatt is lassan-lassan össztársadalmi problémává, valamint nemzeti cipőtisztítási üggyé válik, megérdemelné a törvény, hogy a felügyelő ilyen irányú joga és kötelessége explicit módon is kifejezésre jusson a megfelelő fejezetben. Ha az általában meglévő helyi ebrendeleteknek a tapasztalatok szerint nem lehet érvényt szerezni, legalább törvényi szinten próbáljunk tenni valamit a kialakult helyzet javításáért!

A törvénytervezet másik neuralgikus pontja a kerékbilincs használatával kapcsolatos rész. Hiába hivatkozik a szövegtervezet az önkormányzat rendeletében foglaltakra, ha a bilincselés már önmagában kifejezetten életveszélyt hordozhat magában, nem beszélve szerteágazó gazdasági hátrányairól. Csupán két megtörtént példát szeretnék felhozni az igazam bizonyítására. Megtörtént már, hogy az életveszélyben lévő személy segítségére siető autóst kerékbilinccsel korlátozták az életmentő munkája elvégzésében, de az is tény, hogy Horvátországban nem egy cikk írója javasolta az olvasóinak Nagykanizsa elkerülését, mert az amúgy valóban szabálytalanul parkoló bevásárló turisták kellemetlen szituációk főszereplőivé váltak.

Természetesen egyáltalán nem a bírságolás ellen vagy a szabálytalanság mellett kívánok érvelni, csak jelezni kívánom, hogy a bevételeit illetően egyenértékű, a kivitelezés módjában viszont sokkal elegánsabb és elfogadhatóbb bírságolási módszerek vannak már szerte a világon.

Miután a kerékbilincseléshez már eddig is szükség volt egy rendőr és egy bilincselést végző vállalkozó jelenlétére, nem hiszem, hogy teátrális jelenetté kellene emelni egy ilyen műveletet a közterület-felügyelők közreműködésével. Ha a rend és a tisztaság általam is nagyon fontosnak tartott megteremtéséhez, illetve fenntartásához a bírságoláson keresztül vezet az út, tegyük ezt úgy, hogy pontosan határozzuk meg, mi a rendőrség és mi a közterület-felügyelet feladatköre, ahogyan ezt legutóbb - nagyon helyesen - több képviselőtársam is kifejtette.

Nagyon egyetértek Fenyvesi képviselőtársam hozzászólásával, aki szerint a KRESZ egységes rendszeréből négy jelzőtáblát kiragadni s annak tövében harácsolni nem szabad. Azt már csak én teszem hozzá, hogy következetlenség is, miután ezt a gondolatmenetet követve még számos más közlekedési szabály megsértése érinthetné közvetlenül a felügyelő feladatkörét, például ami a kerékpárosok szabálytalan közlekedését illeti.

Ha valamennyien a felügyelet hatáskörének éles elválasztását kívánjuk a rendőrség munkájától, fogadjuk el azt az álláspontot, hogy a közterület-felügyelő legyen a rendőr jobb keze vagy - ha úgy jobban tetszik - a rendőr mankója.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon hiányolom a felügyelet, illetőleg a felügyelő feladatainak sorából az amúgy szintén csak bújtatottan benne lévő, tehát nem kategorikusan kijelentett zajvédelmi és károsanyag-kibocsátási ellenőrzést. Ilyen súlyosan környezetkárosító hatású járműparkkal, amilyennel ma Magyarországon közlekedünk, nem lehetünk tagjai az Európai Uniónak. Képtelenségnek tartom, hogy a számtalan, kipufogódobjától megszabadított személyautó és motorkerékpár, valamint a rabvallató füstöt okádó buszok, teherautók és általában öreg járművek egy szabályos műszaki vizsgán megfeleljenek. Miután azonban naponta tömegével találkozunk ilyenekkel, ezrünknek okoznak görcsös fejfájást, éjszakánként álmatlanságot, ezért nem hiszem, hogy társadalmilag ne lenne elvárható a közterület-felügyelőktől, hogy jogkörüknél fogva kiszűrjék ezeket a járműveket. Hangsúlyozom: nem a közlekedési szabályok megsértése miatt, hanem a közterület tisztasága és rendjének megőrzése érdekében.

Kérdezhetnék most önök, képviselőtársaim, hogy milyen előírás alapján és mivel mérnék a felügyelők a keltett zajt. Erre vonatkozóan nagyon is pontos előírások találhatók, csak a megfelelő joganyagot kell fellapozni! Maga a műszer zsebben is elfér, igaz ugyan, hogy nem éppen olcsó. Jelzem, hogy az 1995. évi LIII. törvény, amely a környezet védelmének általános szabályairól szól, kimondja, hogy "a környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró, veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak. A zaj és a rezgés elleni védelem keretében műszaki, szervezési módszerekkel kell megoldani a zaj- és a rezgésforrások zajkibocsátásának, illetve rezgésgerjesztésének csökkentését, illetve a zaj- és rezgésterhek növekedésének mérséklését vagy megakadályozását."

Miután a járműgyártók a maguk részéről a zajvédelmet a tőlük elvárható mértékben már megoldották, a járműtulajdonosok - nevezetesen főleg a tizenéves mopedtulajdonosok - teljes mértékben felelősek az általuk átalakított kipufogórendszerért. Úgy gondolom, a felügyelők munkájának ez a része - politikai hovatartozástól függetlenül - társadalmi elismerésben részesülne, ezért javaslom az elmondottak törvényben való hangsúlyozottabb megjelenítését.

Néhány szót a kényszerítő eszközökről. Három hete néhány vezérszónok és bizottsági előadó erre hegyezte ki összes mondanivalóját, szinte megismételve az általuk oly szívesen APEH-rendőrségnek nevezett intézmény felállításáról szóló törvény tárgyalása során elmondott véleményüket. Én is csak magamat ismétlem: nem félek attól, hogy csak úgy ukmukfukk, köszönés nélkül gázfelhővel borít be egy közterület-felügyelő, miközben megkérdezi tőlem, hogy miért nem hosszabbítottam meg a 2 perce lejárt parkolócédulámat.

(17.40)

Képviselőtársaim! A közterület-felügyelőnél ne féltsük jobban a frissen ültetett virágos parkban kényelmesen megforduló teherautó-vezetőt vagy a fáradt olajat éppen a csatornába leengedő autótulajdonost, mert a dolgokhoz való ilyen hozzáállás vezetett odáig, hogy ma Magyarországon a pénzen kívül semminek nincs tisztelete. Szemét lepi el az országot, a buszmegállók nem látszanak ki a csikkhegyekből, bűzfelhőben élünk, a zajtól nem értjük egymás szavát, a bűnügyi krónikák minden mást kiszorítanak a híradásokból, mi pedig nem bízunk meg egy köztisztviselő helyzetfelmérésében, túlkapásától tartunk, és sugalljuk a közvéleménynek, hogy márpedig a felügyelő bármely pillanatban visszaélhet kényszerítőeszközeinek valamelyikével.

Garanciák természetesen kellenek a törvényben, és szerintem meg is vannak. De kérdem én: mit ér az egész, ha maga a felügyelő alkalmatlan a feladatra? Itt jegyezném meg, hogy az egészségileg és fizikailag alkalmas magyar állampolgár kritériumrendszernek nem nevezhető feltételein kívül több elvárást is támasztanék egy felügyelővel szemben, tudva azt, hogy a középfokú iskolai végzettség és a büntetlen előélet eleve feltétele a köztisztviselői jogállásnak.

Tisztelt Ház! A T/861. számú, a közterület-felügyeletről szóló törvényjavaslat a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - mint már utaltam rá - a jelzett módosításokkal elfogadásra alkalmas. Úgy véljük, hogy az abban foglaltak nyomán polgáraink számára elérhetővé válhat a szebb, tisztább, csendesebb és biztonságosabb lakóhely, amelyben jobb kedvvel és egészségesebben oldhatjuk meg a előttünk álló feladatokat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu