BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1997-es nyugdíjreform új alapokra helyezte a nyugdíjrendszert. A magánnyugdíjpénztárak megalakulása komoly várakozásokat ébresztett a lakosságban. Egy magasabb nyugdíj lehetőségének reményében meglepően sokan választották az úgynevezett vegyes finanszírozást, léptek át az egyéni befizetésük 6 százalékával a magánnyugdíjpénztárakba. A reform legfontosabb hatásaként a járulékfizetési hajlandóság javulását reméltük.

Az első év mérlege igen biztató: 32 elismert pénztár van, 1 millió 360 ezer ember 29 milliárd forintos befizetéssel van jelen. A pénztártagok a '97. évi LXXX. törvény szerint 2000-ig évenként 1 százalékkal növekvő mértékű befizetés tudatában hozták meg a döntésüket. A biztató kezdet után némi zavar keletkezett, amikor tavaly év végén a kormány a '99-re tervezett 7 százalékos befizetési arányt megváltoztatta, és parlamenti döntéssel továbbra is csak 6 százalékot enged átirányítani a magánnyugdíjpénztárakba az egyéni járulékokból. Ez a döntés nagyfokú bizonytalanságot idézett elő a pénztártagok és a leendő pénztártagok körében.

A kormány kiismerhetetlennek, kiszámíthatatlannak mutatkozott a nyugdíjreform folytatását illetően. Az eredeti reformelképzelések szerint 2000-ben az egyéni befizetések 8 százalékának kellene már magánnyugdíjpénztárba kerülnie.

Kérdezem államtitkár urat: mire számíthatnak a magánnyugdíjpénztárat választó állampolgárok? Tervezi-e a pénzügyi tárca (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy meglepetésszerűen ismét törvényt módosít a pénztártagok kárára?

Forrás: parlament.hu