CSIGE JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A közoktatásról szóló törvény módosítását az oktatási és tudományos bizottság kormánypárti többsége valóban 11:7 arányban találta alkalmasnak általános vitára. Ez úgy jött ki, hogy a kormánypártok képviselői, plusz a kispados kormánypárt, a MIÉP képviselői is igennel szavaztak.

Ezt azért hangsúlyozom, mert ha a kincstárilag ellenzékinek kinevezett MIÉP is a tényleges ellenzékkel, az SZDSZ és az MSZP képviselőivel együtt szavazott volna, úgy szorosabb eredmény születik. De nálunk újabban így megy ez, vannak igazi kormánypártok és igazi ellenzékiek, meg olyan is, amelynek attól változik a státusza, hogy ez a kormánynak jó vagy nem jó. Ez igazán mókás, de azért komolyan kell venni. Annál is inkább, mert egy kicsit a kormány is így működik. A törvényjavaslatok, a határozatok és egyáltalán politikája közzétételekor csak és kizárólag pozitív üzeneteket közvetít, de a tényleges politikában, a tényleges törvényjavaslatokban nem így van, hiszen szegényednek az önkormányzatok, rosszabbul járnak a nyugdíjasok, becsapós lesz a tandíjeltörlés, de mindezt úgy adják elő, úgy kommunikálják, hogy ez jó a polgároknak, ami lehet, de a többség számára aligha.

Így látja a kisebbség ezt a mostani törvényjavaslatot is: előterjesztésben, kommunikációban, propagandában pozitív üzenetek, de a törvényjavaslat betű szerint, szövegszerűen nem erről szól. Tehát igazi fideszes javaslat: másról beszélnek, mint amit a törvény tartalmaz.

A kisebbség ugyan az egész törvényjavaslatra mondott nemet, de végig hangsúlyoztuk, hogy vannak benne elfogadható elemek és morzsák is. A kisebbség úgy gondolja, hogy el kell végezni bizonyos korrekciót, de nem kell bizonytalanságot teremteni a közoktatásban, mert a lassan évtizedes provizórium, ideiglenesség az, ami a legtöbbet árt.

Az átmenetiség, ez a sajátos provizórium leszoktatja az intézményeket a törvények, rendeletek végrehajtásáról, és ezt egy-egy új kormány még ünnepelheti is, és a mostani kormány is megtapasztalhatja majd, hogy ahol nem a törvény az úr, hanem a főhatóság vagy a miniszter, ott a végrehajtás és a törvényesség is esetlegessé, bizonytalanná válhat.

Mi nem a kormány jó szándékát vonjuk kétségbe, lehet, hogy a szándék jó, de rossz a változás iránya. Úgy látjuk, a törvény módosítása a demokratikus irányról centralizált irányba vált, kiüresít fontos intézményeket, túlzott hatalmat ad a főhatóságoknak, biankókat a miniszternek, és majd a miniszteri rendelet arra hajlítja a dolgok végrehajtását, amerre az aktuális hatalmi érdekek ezt leginkább megkívánják. Jellegzetes az Országos Köznevelési Tanács jogfosztása, az OKÉV-nek sajátos hatalmi központtá való kiépítése.

Azt ígérik, hogy meghagyják a NAT-ot, de legfeljebb csak az ajánlott olvasmány rangját tarthatja meg ez a fontos, korábban nagy konszenzussal létrehozott dokumentum.

Bevallottan visszafelé lép a törvényjavaslat, nem előre, legfeljebb egyet lép előre, de kettőt hátra. Felteszem a kérdést, miként a bizottsági ülésen is: vajon ettől javulnak-e a hátrányos helyzetben lévők esélyei? Különben is megszakad a törvényalkotásban egy lassan 15 éves pozitív folyamat. 1985, 1993, 1996 után 1999-re egy ilyen felemás törvényjavaslattal korrigálunk, de az ezredfordulóra már csak ennyi jutott.

A NAT-ról és az iskolaszerkezetről hiába mondjuk, hogy megmarad, hogy így lesz meg úgy lesz, ha a tényleges törvény más irányba mutat.

Nagyon bizonytalan - és az idő múlására való tekintettel csak egy mondatban - az egész ügy finanszírozása, hiszen a Pénzügyminisztérium, a sajtóból tudjuk, másként vélekedik erről. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Végül egy mondat: azt gondolom, hiába volt furcsa áthallása a bizottsági ülésen, hogy mi nagyon határozott, sőt dörgő lépésekkel megyünk...

Forrás: parlament.hu