DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Érdekfeszítő volt az előző hozzászólás valóban, tisztelt Ház, bár azt gondolom, hogy Hack képviselőtársam érvkészlete, érvrendszere úgy szólt és úgy hangzott, mintha most nyitottuk volna meg az általános vitát erről a törvényjavaslatról, hiszen valójában olyan kérdések mellett érvelt, amelyek valóban relevánsak lehettek volna, ha most kezdenénk az általános vitát. De mint ahogy az már ismertetésre került, több mint 450 módosító indítvány került benyújtásra, és azt gondolom, fel kell hívnom a képviselőtársam figyelmét is arra, hogy bizony számos ellenzéki módosító indítvány is megtárgyalásra került, és a kormány által is támogatást kapott, illetve nyilván több indítvány számos bizottság támogatását - többek között az alkotmányügyi bizottságét is - élvezi.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt és most megragadjam az alkalmat arra, hogy természetesen megköszönjem az ellenzéki képviselőtársaknak is a támogató, konstruktív segítségét. Hiszen valóban egy nagy törvényről, törvénykönyvről, kódexről beszélünk, és számos olyan probléma felmerült a kodifikáció kapcsán, amely bizony megválaszolást igényelt. Számos technikai, illetve tartalmi hiba is előkerült, amelyre nyilván részben önök, részben mi rá tudtunk mutatni. Erről szól a parlamenti vita, ezért van szükség a parlament általános vitájára, ezért van szükség a részletes vitára.

Azt gondolom, hogy ez a legtermészetesebb dolog, amikor mi, parlamenti képviselők ebben a vitában részt veszünk és építő jelleggel próbáljuk megérvelni az indítványainkat. Azt gondolom, hogy ebben a vitában valóban egy építő vitának lehettünk tanúi, és azt gondolom, hogy alapvetően ketté lehet választani azokat az indítványokat, amelyekről most itt beszélünk, hiszen vannak olyan indítványok, amelyek alapjaiban, koncepciójában támadták a beterjesztett törvényjavaslatot.

(11.10)

Ezek többnyire nem kaptak sem kormánytámogatást, és többnyire nem kapták meg a bizottságok támogatását sem, hiszen azon a szilárd talajon állunk, hogy szabálysértési jogot kívánunk kodifikálni, és nem kívánjuk a kis büntetőjog irányába eltolni a szabálysértési jogot. Azt gondolom, hogy egyébként ez a szakmai álláspont már régen kijegecesedett. Tehát a kormánynak és a kormánypártoknak ebből a szemszögből nézve teljesen egyértelműen azon az állásponton kellett lenniük, hogy koncepcionális engedményt nem téve, de minden technikai és tartalmi építő módosító indítványt természetesen támogatni tudunk.

Arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy mivel mi is beadtunk számos módosító indítványt - én magam is több mint száz módosító indítványt jegyeztem -, ebből következik az, hogy egyrészről jó esély van arra, hogy majd egy jó törvény kerül elfogadásra, másrészről azonban azt is el kell itt mondani, hogy ezek részben ellenzéki indíttatásra is születtek, hiszen a vitában jegecesedtek ki olyan gondolatok, amelyek itt most már módosító indítvány formájában testet öltöttek, és minden bizonnyal meg fogják kapni a többség támogatását is.

Nos, nézzünk meg egy-két ilyen alapvető koncepcionális kérdést! Azt gondolom, hogy bár részletes vitáról van szó, nyilván mind a 450 indítvány nem fog egyenként indoklásra kerülni; magam sem kívánok ilyen irányba elmenni. A saját indítványaink, illetve a kormány által támogatást kapott indítványok közül is csak azokat kívánom megindokolni, amelyek koncepcionális jellegűek, és egymással összefüggésben is vannak.

Valóban úgy gondoltuk, és elfogadtuk azt az érvelést, hogy az "elkövető" elkövetőként történő aposztrofálása a törvényjavaslat eredeti szóhasználata szerint nem szerencsés. Nem szerencsés, mert prejudikál, ilyen értelemben nyilvánvalóan alkotmányossági aggályokat is felvet. Akkor sem szerencsés ez, ha a '68. évi I. törvény jelenlegi szabályozása ugyanezt a fogalmat használja. Ezért elfogadtuk azt, hogy ezen bizony módosítani kell. Számos javaslatot is mérlegelve, többek között akár ellenzéki indítványokkal is egyezett a mi javaslatunk, az általam benyújtott módosító indítvány, amely eljárásjogi pozícióba helyezve az eljárás alá vont személyt "eljárás alá vont személy"-nek aposztrofálja.

Nyilvánvalóan másik megoldásként lehetett volna a büntetőjogból, a büntetőeljárás-jogból átemelni ebben a kérdéskörben a "terhelt" kategóriáját, de ezt végül is nem találtuk szerencsésnek, hiszen nem kis büntetőjogot kívántunk alkalmazni, nem kis büntetőjogot kívánunk kodifikálni, ezért azt gondoltuk, hogy szerencsés egy önálló eljárásjogi kategóriát találni. Tehát egészen a jogerőre emelkedésig az eljárásjogi pozícióban lévő eljárás alá vont személyt "eljárás alá vont személy"-nek nevezzük. Ez egyébként jelentős részét kiteszi a módosító indítványainknak, hiszen egyenként végig kellett menni a törvény összes szakaszán, és ebben az értelemben kellett nyilvánvalóan átvezetni a módosító indítványt, ezért jelentős számú módosító indítvány e köré a tárgykör köré csoportosul.

A másik jelentős tartalmi változás, amelyben számos esetben az ellenzék többsége is támogatásáról biztosította ezeket az indítványokat, hogy itt a generális szankcióemelésről beszéltünk. Tehát amikor arról van szó, hogy az eredeti előterjesztés mértékénél is nagyobb mértékben szerettük volna megemelni a törvényben és a különös részben lévő szankciókat, akkor azt gondoltuk, hogy ez több szempontból is indokolt. Nem szeretnék ma az általános vitára visszatérni, de ez egy jelentős számú módosító indítványt ismételten átfogott. Végül is 100 ezer forintra sikerült feltornászni a maximumot; nyilván halmazat esetében magasabb összeg, 150 ezer forint kerül átvezetésre. Ez gyakorlatilag az összes jelentős tényállásnál ilyen értelemben átvezetésre került, de természetesen differenciáltan, a különös részi tényállások súlyának megfelelően történt ez az átvezetés.

Komoly vita bontakozott ki a közérdekű munka kérdésköre körül. Valójában abban mindnyájan egyetértettünk, amit az előbb Hack képviselőtársam felvázolt, hogy valóban a szankciórendszer színesítéséhez egyértelműen érdek fűződik. Mi magunk is úgy láttuk, hogy bár a szankciórendszer abban az értelemben mindenképpen bővült, hogy a végrehajtás során a pénzbírság - amely generális, és elsősorban számított büntetésként szerepel, tehát főbüntetésként is aposztrofálhatnánk - több fokozaton megy át.

Az eddigi javaslat tartalmazta először a letiltást, aztán az adók módjára történő behajtást, és ezek után - amennyiben ez is sikertelen volt és a fizetési készség nem mutatkozott meg az elkövető részéről - jött az elzárásra történő átváltoztatás. Azon az állásponton voltunk, hogy ezen a ponton valóban indokolt - és csak ezen a ponton tudom elfogadni Hack úr javaslatát -, hogy ha a fizetési készség oka adott esetben az elkövető anyagi helyzete, akkor ebben az esetben méltányolható az, hogy ne az elzárás legyen az egyetlen utca, amibe betereljük az elkövetőt, hanem azt mondjuk, hogy ezen a ponton a közérdekű munka megjelenítése kívánatos. Tehát azt mondjuk, hogy amennyiben az elkövető nem fizet, mert nem tud, mert nem képes rá, mert nem fizetőképes, ebben az esetben választása szerint - és itt az önkéntességre szeretném felhívni a figyelmet - akár az elzárás foganatosítható vele szemben, vagy amennyiben önként vállalja, akkor közérdekű munkát végezhet. Azt gondolom, hogy ez egy jelentős áttörés a törvényjavaslat eddigi koncepcióján, és ez a javaslat megkapta úgy a bizottságok támogatását, mint a kormány támogatását is.

A közérdekű munka kapcsán még egy dolgot szeretnék megjegyezni, ez pedig az, hogy itt a végrehajtás az alapvető kérdés. A közérdekű munka kiszabását a jogalkalmazás jelen pillanatban nem szereti. A bíróságok nem szeretnek közérdekű munkát kiszabni. Jelen pillanatban a bv-intézetekben folyik a közérdekű munka végrehajtása, nagyon magas költséggel, bonyolult módon, és valóban nem szeretik. Azt gondolom, hogy az egész büntetőeljárás-jog rendszerében, a végrehajtás rendszerében át kell gondolni, hogy helyes-e a közérdekű munka végrehajtására vonatkozó rendelkezés.

Mi most ebben a törvényjavaslatban egy olyan módosító indítványt terjesztettünk be, amely a közérdekű munka vonatkozásában alapvetően új elemeket tartalmaz, hiszen a végrehajtást a település jegyzőjéhez fogja, illetve kívánja telepíteni. Azt gondoljuk, hogy ez részben a szabálysértés jellegéből is indokolható, de ezen túlmenően egyszerűsíti és költségeiben nyilvánvalóan minimalizálja, hiszen ez az államra nem fog komoly terhet jelenteni, illetve egyáltalán nem fog terhet jelenteni, hiszen a büntetés-végrehajtással ellentétben itt a jegyző fog gondoskodni a közérdekű munka végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeiről. Azt gondoljuk, hogy ez a települések javát is szolgálhatja, hiszen közérdekű munkát egyébként végeznek a települési önkormányzatok. Itt az a különbség, hogy ebben az esetben nyilvánvalóan díjazás nélkül kell végeznie a közérdekű munka szabályainak megfelelően; ugyanakkor egy automatizmust építettünk be, hogy kimentési lehetőségek nincsenek. Amennyiben a közérdekű munkát nem végzi a közérdekű munkára ítélt, úgy abban a pillanatban automatikusan elzárásra változtatják a büntetését.

Amiről Hack úr beszél, az egy alapvetően más helyzet. Hack úr, illetve az SZDSZ javaslata és számos más, kormányoldalról is hangoztatott elképzelés ettől koncepcionálisan annyiban tér el, hogy sui generis büntetésként kívánja konstituálni a közérdekű munkát. Meg kell jegyeznem - tisztességes az, ha itt elmondjuk -, hogy emellett is szólnak érvek.

(11.20)

Csak nem kellően kidolgozott ebben a rendszerben, illetve ennek a logikájától alapvetően elüt. Itt tehát számos más kérdést is meg kell válaszolnia Hack úrnak abban az esetben, ha azt az érvrendszert el akarja fogadtatni. Szerintem az átváltoztatás önmagában még nem fogja megoldani, hiszen a végrehajtás technikai lebonyolításának a kérdéseire is választ kell majd adnia, amennyiben az indítványát valóban elfogadásra akarja bocsáttatni.

Ugye, ez egy eltérő javaslat ettől, hiszen amikor azt mondja, hogy ne két büntetési nem legyen, ne egy generális büntetés és a pénzbüntetés mellett az elzárás jelenjen meg, részben mögöttes, részben sui generis fenyegetésként, hanem harmadik elemként jelenjen meg a közérdekű munka. Azt gondolom, hogy ez valójában lehet vita tárgya, de akkor alaposan ki kell dolgozni ezt a javaslatot is. Ugyanis ellentmondást érzek a felvetésben, hiszen amíg Hack úr generálisan ki akarja iktatni az elzárás intézményét minden olyan törvényi tényálláson kívüli tényállásban, amelyet nem a szabálysértési törvény különös része tartalmaz, addig a másik oldalról ugyanakkor azt mondja, hogy a közérdekű munkát lehessen elzárásra változtatni.

Ha viszont a közérdekű munkát majd később, akár kormányrendeletben, akár helyi rendeletben és nyilván büntetésként ki lehetne szabni, hiszen csak akkor van értelme - ha ugyanis már maga az önkormányzat nem tud közérdekű munkát kiszabni a pénzbírságról akár átváltoztatás útján, akár sui generis tényállásként, akkor az egész dolognak nincs értelme! Viszont, ha az átváltoztatás végén megint ott fog állni (Dr. Hack Péter: De nem fog ott állni, el kell olvasni!), akkor úgy gondolom, hogy logikai bukfenc van abban, amit Hack Péter állít. Nyilván ennek a vitáját majd bizottsági szinten érdemes tovább folytatni.

Amit a kapcsolódó módosító indítványokkal kapcsolatban felvetett, azzal kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy ismerjük azt a technikát, amelyet Hack úr nekünk bemutatott. Az előző ciklusban kiválóan alkalmazta az akkori kormánypárt, az MSZP és az SZDSZ; az ellenzék oldaláról érkezett összes indítványt nyilván saját maga kapcsolódó indítvány formájában benyújtotta, míg az akkori ellenzéki indítványokat leszavazták. Kérem, pusztán azért, mert önök ezt akkor rendre gyakorolták, ne vádoljanak meg minket azzal, hogy ugyanez történik most! Szó sincs erről! A bizottsági ülésen is - én ott voltam a bizottsági ülésen, részt vettem a vitában, annak ellenére, hogy Hack úr talán nem emlékszik erre - számos, ellenzéki oldalról érkező nem koncepcionális, tartalmi és segítő szándékú, jobbító indítványt bizony támogattunk és ésszerűnek is tartottunk. Valóban vannak olyan pontok, ahol majd akár bizottsági kapcsolódó módosító indítványokkal kell belenyúlni, mert adott esetben konzisztenciazavar lehet.

Nagy számú módosító indítvány érkezett. Négyszázötven módosító indítványt kezelni nem könnyű, és a törvény is, a törvénykönyv is nagy. Tehát azt gondolom, hogy itt azért számos olyan pont van, amelyben konszenzusra tudtunk jutni, ahol megköszönhetjük az önök által nyújtott segítséget, és bizony a végeredmény is az lesz, hogy számos ponton el fogjuk fogadni az önök indítványait.

Szeretnék még egy-két felvetésre reflektálni. Azt gondolom, hogy önmagában koncepcionális kérdés - és ebben nem fogunk tudni alkut kötni -, hogy az önkormányzatok konstituálási jogát nem kérdőjelezhetjük meg. Tehát abban, hogy az önkormányzatok szabálysértési jogot konstituáljanak, nem tud a kormányzat engedni. Ugyanakkor az elzárásnak mint végső fenyegetésnek benne kell maradnia a jogszabályban, de ezt nem szeretném elismételni, hiszen az általános vita során ezeket az érveket már kifejtettük.

Még egy dolgot szeretnék elmondani, bár a vitát tagoltuk és elfogadtuk a tagolását, de azt gondolom, hogy nem én bontottam meg a rendet, és valójában nem hiszem, hogy a csekély jelenlét a parázs vitát majd több szakaszban igényelni fogja. Tehát itt még elmondom - és lehet, hogy ezek után már nem is fogok hozzászólásra jelentkezni -, hogy mint józsefvárosi képviselő örvendetesnek tartom, hogy a sui generis elzárás büntetést nemcsak annál a két ominózus eredeti tényállásnál sikerült a törvényjavaslatban fenyegetésként benntartani, hanem elfogadást nyert úgy a kormányzat részéről, mint a bizottságok részéről az a javaslatom, hogy a prostitúciós tényállások mögött is álljon ott az elzárással való fenyegetettség. Azt gondolom, hogy ez jelentős előrelépés, mert valójában azok a szabálysértési tényállások, amennyiben csak a pénzbüntetés fenyegetés áll mögöttük, nem tudnak komoly esélyt adni a jogalkalmazónak, hogy a közterületi prostitúció visszaszorítása érdekében komoly lépéseket tegyen. S azt gondolom, itt más lehetőség nincs is, és köszönöm szépen, hogy támogatták ezt az indítványomat. Úgy gondolom, az egész Józsefvárosnak, Budapest VIII. kerületének új életesélyt ad, amennyiben ez a törvény ebben a formában hatályba tud lépni.

Tehát még egyszer köszönöm a támogatásukat, és kérem szépen, hogy támogassák a módosító indítványainkat a szavazáskor.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu