KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kérdés, ami most előttünk van, megítélésénél abból kell kiindulnunk, hogy mi Magyarország, a magyar nemzet érdeke. Meggyőződésem szerint az ország, a nemzet érdeke az, hogy mielőbb rendeződjön a koszovói válság, és minél kisebb legyen a kockázat Magyarországra és a vajdasági magyarságra nézve.

Egy ilyen rendezés előfeltétele, hogy a szerb vezetés vessen véget Koszovóban az etnikai tisztogatásnak, hogy vonja vissza katonai, félkatonai és más fegyveres alakulatait Koszovóból, hogy tegye lehetővé az elűzött koszovói albánok visszatérését lakóhelyükre, és tegye lehetővé, hogy ez nemzetközi katonai erők felügyelete mellett történjen, hiszen másképp az elűzött albánok nem fognak visszatérni. Ezután következhet a rendezés. A rendezés tartós kell legyen, a rendezés átfogó kell legyen. A rendezés a térség politikai, gazdasági, társadalmi stabilitását kell biztosítsa, ehhez demokratikus viszonyokat kell teremtsen, biztosítania kell az emberi jogok, a kisebbségi jogok maradéktalan, európai normák és gyakorlat szerinti érvényesülését, és biztosítania kell a gazdaság újjáépítését.

A kormánynak, amely egy NATO-tagállam kormánya, ennek érdekében kell dolgoznia. Ehhez mindenekelőtt el kell kerülnie, hogy Magyarország sodródjon az eseményekkel, vagy hogy ilyen látszat keletkezzen a közvéleményben, hogy Magyarország sodródik az eseményekkel. Az eseményeket alakítani kell, mégpedig az ország, a nemzet érdekeinek megfelelő módon, természetesen a lehetséges mértékben. A kormánynak világossá kell tennie, hogy a válság rendezéséhez történő magyar hozzájárulásnak, a részvétel formájának és mértékének korlátait hogyan látjuk. Ezek a korlátok a szomszédsággal, a 350 ezer vajdasági magyar sebezhetőségével, kiszolgáltatott helyzetével függnek össze.

A szocialisták álláspontja az, hogy Magyarország területéről - mindezeket figyelembe véve - ne induljon szárazföldi támadó hadművelet, és ha más irányból indul ilyen, abban magyar harcoló alakulatok semmiképpen ne vegyenek részt.

Elengedhetetlen az is, hogy a kormány folyamatosan időben és érdemben tájékoztassa a parlamenti pártokat, az ellenzéki pártokat is a NATO tervezett és várható lépéseiről, a Magyarországgal szemben támasztott igényekről, ezek kockázatairól és garanciáiról.

Időben és alaposan, az ellenzéki pártok bevonásával kell előkészíteni a parlamenti döntéseket. Nem szabad megengedni, hogy a frakcióknak percek alatt kelljen dönteniük, hogy a frakciók kész helyzet elé kerüljenek.

A kormánynak a NATO-n belül a lehető legkezdeményezőbb magatartást kell tanúsítania a politikai rendezés előmozdítására, hiszen a politikai rendezéshez fűződnek érdekeink, és ehhez fűződnek a vajdasági magyarság érdekei is.

Végül, a kormánynak egyértelműen el kell határolódnia azoktól a felvetésektől, amelyek határmódosítást, területi igények érvényesítését sürgetik. Ezek súlyos veszélynek teszik ki nemcsak a vajdasági magyarságot, de a szomszédságunkban élő minden magyar közösséget, és ezek súlyosan károsítják Magyarország nemzetközi megítélését. Ebben a kérdésben, tisztelt kormány, nincs helye kétértelműségnek, nincs helye kitérő válasznak.

Tisztelt Ház! A koszovói válság és a rendezésben való magyar részvétel kétségkívül nagyobb együttműködésre késztette a kormányt az ellenzékkel. A miniszterelnök úr kedvezően reagált előbb a szocialisták, majd a szabaddemokraták hatpárti találkozót kezdeményező javaslatára, tegnap pedig ő maga kezdeményezett ilyet. Az optimistábbak remélték, hogy ez változást jelent a kormány eddigi, párbeszédet elutasító magatartásában.

Tegnap éjszaka vidékről hazatérve megütközve olvastam egy faxüzenetet - jóval a munkaidő után érkezett ez az üzenet -, amelyben a koalíciós frakcióvezetők azt igényelték, néhány órával az általunk kezdeményezett mai rendkívüli ülés kezdete előtt, hogy vonjuk vissza ezt a javaslatot. Nincs idő taglalni az igény képtelenségét, felsorolni az érveket az ülés megtartása mellett, csupán azt szeretném megállapítani, hogy ez egy rossz jelzés, egy rossz időben jött rossz jelzés;
azt jelzi, hogy a kormány kizárólag akkor mutat készséget a párbeszédre, amikor azt saját érdekei megkívánják. Ez, tisztelt kormány, rövidlátó gondolkodás és rövidlátó magatartás, amely ugyanúgy károkat okoz Magyarországnak, mintha a koszovói válság rendezésében való magyar részvételéből próbálná a kormány az ellenzéket kifelejteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

(9.40)

Forrás: parlament.hu