DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hozzászólásomban egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni, azzal, hogy a benyújtott országgyűlési határozati javaslatban és a hozzá mellékelt dokumentumokban a kormány milyen szerepet szán a humán erőforrások megújításának, azaz milyen jelentőséget tulajdonít az oktatásnak, a kultúrának, a kultúraközvetítés, a tudomány és az innováció rendszerének. Ha ilyen szemmel nézzük végig a dokumentumokat, kézenfekvő sajnos az első sommás megállapítás: a humán szféra még azt a pozícióját is elveszíti a következő években, amit az ez évi költségvetésben ki tudott vívni magának. Ezt is elveszíti, pedig ez sem volt sok.

Az elmúlt évi költségvetési vitában az öt kiemelt prioritás egyikeként minduntalan megjelent az oktatás; az oktatás fontosságát, szerepét nem győzte hangsúlyozni a kormány a parlamenti vitában sem. Természetesen mindez csak az úgynevezett fókuszált béremelésre vonatkozott, ez kiderült az utóbbi hónapok fejleményei nyomán. Másra nem vonatkozhatott, hiszen az önkormányzatok alulfinanszírozottsága következtében az oktatásra semmilyen valódi többletforrás nem jelent meg az önkormányzati költségvetésekben. De maga ez az úgynevezett fókuszált béremelés is rendkívül ellentmondásosra sikeredett, mert közben megváltoztak az adójogszabályok, és kiderült a pedagógusok számára, hogy a jövedelmük jelentős részét kitevő pótlékok rendszerére nem vonatkozott ez a béremelés, azt kizárólag az alapbér után kapták meg.

Végignézve a dokumentumokat tehát, úgy tűnik, hogy a humán szféra még azt a pozícióját is elveszítette, hogy legalább a politikai szlogenek szintjén, legalább a dokumentumokban prioritásként jelenjen meg valamely területe. Ha figyelmesen végignézzük az országgyűlési határozati javaslat indokolását, kiderül, hogy melyek a kormány számára a prioritások. Ilyenek találhatók ott: a családtámogatás rendszere (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!), a köztisztviselők pozícióinak javítása (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!), vidékfejlesztés (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!), infrastruktúra, egészségbiztosítás, társadalombiztosítás, állami, intézményi, önkormányzati, gazdasági reform és a honvédelem támogatása, hogy megfeleljünk a NATO-előírásoknak.

A humán szféra területéről egyetlenegy terület sem jelenik meg prioritásként. Gyorsan kideríthető a dokumentumok alapos elolvasása után, hogy mi ennek az oka. Az ok világos: akkor, amikor az anyag igyekszik részletesen elemezni a gazdaságpolitika stratégiai céljait, kereteit és feltételeit, kimarad mindenfajta felsorolásból a humán erőforrás megújításának programja. Olyan célok jelennek meg itt, mint a versenyképesség erősítése, a gazdasági stabilitás biztosítása vagy a gazdasági-társadalmi szempontból egyaránt fontos kohézió. Az innovációt, a szellemi erőforrás megújítását azonban egyetlen anyag sem tekinti stratégiai célnak, keretnek és az egész fejlődés megújításának.

Ez tehát nem gazdaságfejlesztési stratégiai cél, még csak nem is prioritás. Kizárólag a gazdaság függelékeként jelenik meg a humán szféra, nem pedig a fejlődés egyik meghatározó motorjaként. Nem véletlen, hogy mivel függelék, ezért csak a foglalkoztatáspolitikánál találunk egy-két gondolatot a humán szektor egyik-másik eleméről. Csak itt jelenik meg a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás. De a három anyag egyikében sem jelenik meg még fogalmi szinten sem a kultúra, a kultúraközvetítés, a tudomány és az innováció. Ahol megjelenik függelékként az oktatás, a szakképzés, a felsőoktatás, ott is komoly ellentmondások figyelhetők meg. Hadd utaljak néhány ilyen ellentmondásra.

Az anyag, a benyújtott tájékoztató egy helyen az állam szerepéről a következőt mondja: középtávon kisebb méretű, szűkebb állami feladatkörrel rendelkező intézményrendszer kialakítása szükségszerű.

(15.40)

Az az érzése az embernek, hogy a pénzügyminiszter mindezt nem mondta meg az oktatási miniszternek - merthogy az általa benyújtott közoktatási törvénymódosítás ezzel éppen ellentétes folyamatokat erősít fel. Mert visszaveszi az állam számára a szakmai irányítási jogosítványokat, és egy kiterjedt állami ellenőrzési, felügyeleti rendszer kiépítését tűzi napirendre.

De baj van akkor is, amikor az oktatás finanszírozásáról van szó a beterjesztett anyagokban. Részletesen elemezgeti az anyag, hogy milyen az oktatás GDP-arányos részesedése a különböző országokban. Azt mondja: Magyarországon 4,8 százaléknyi ez, míg az európai országok átlagában ez 5,3 százalék. Ebből az következne, hogy erősíteni kell az oktatás finanszírozási pozícióit. Ehelyett az anyag világosan rögzíti, hogy az Európai Unióban persze ez az átlag, de a hozzánk hasonló adottsággal rendelkező Görögországban csak 3,2 százalék az oktatás GDP-arányos részesedése.

Ezek után világos a következtetés, megint idézem a benyújtott dokumentumot: "A közoktatási törvényből adódóan az ellátási szint bővítése a kiadások reálértékének növekedését eredményezheti." Nem értem a feltételes módot. Tudniillik a benyújtott közoktatási törvénymódosítás csak a kormány bevallása szerint megközelítőleg 50 milliárdos többletforrást igényel, akár a finanszírozási garanciák megváltozása miatt, akár a többletfeladatok miatt.

Akkor mi ez a feltételes mód? Két lehetőség van. Az egyik, hogy oly mértékben meg fogja a következő költségvetés finanszírozni az önkormányzatokat a normatív támogatásokon kívüli bevételek oldaláról, hogy mosolyogva tudják megfinanszírozni saját maguk a többletfeladatokat. Látva azonban az elmúlt időszak önkormányzat-ellenes politikáját, ennek gyakorlatilag esélye nincs.

Marad a másik lehetőség: az, hogy az úgynevezett központosított előirányzatokat faragja meg kőkeményen az új költségvetési törvény, és kikényszeríti az önkormányzatoktól, hogy vigyék végig az intézmény-összevonásokat, iskolabezárásokat és létszámleépítést, hogy ebből tudják finanszírozni azokat a többletfeladatokat, amelyeket a közoktatási törvény módosítása előír.

Szeretném jelezni, a Szocialista Párt parlamenti frakciója világos választ kér erre a Pénzügyminisztériumtól. Világos választ kér arra: ez-e a szándék a költségvetésben, vagy akkor mi ez a feltételes mód? Mert hogyha az 50 milliárdot a költségvetés többletként odaadja, akkor ez nem kétséges, hiszen csak 10 százalékos infláció mellett az oktatástámogatás reálértéken tartása mindössze 23 milliárd forintot igényel.

A felsőoktatással is foglalkozik, kissé részletesebben, az anyag. De itt is nagyon komoly ellentmondások figyelhetők meg. Azt mondja a dokumentum: a felsőoktatás reformja folytatódik. Hogy ez alatt mit ért a Pénzügyminisztérium, az kiderül, megint szó szerint idézek a dokumentumból: "A felsőoktatásban a jogilag megvalósuló integráció már nagy lépést jelent, amelynek középtávon a költséghatékonyságot jelentősen javítania kell, az intézményhálózatot a belső szervezetrendszer koncentrációjával és a kutatóintézetekkel való összevonásokkal racionalizálni kell."

Bontsuk két részre ezt a gondolatot! Az elsőből világosan kiderül, hogy a tárca, a pénzügyi tárca az integrációra úgy tekint, mint amely költségtakarékos lépés, mint amely a költséghatékonyságot fogja növelni a felsőoktatásban, azaz csökkenti a pénzügyi tárca finanszírozási kötelezettségeit. Ezzel szemben Pokorni Zoltán a felsőoktatási törvény expozéjában világossá tette: a kormány a felsőoktatás szándékaival megegyezően az integrációt nem célnak, hanem eszköznek tekinti. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet költségvetési szempontú célként feltételezni a felsőoktatási integrációt. Annál is inkább így van ez, mert a parlamenti vitában minden oldal világosan elmondta, nem lehet költségmegtakarítást várni ettől a lépéstől, mert amíg a valódi integrációs folyamatok megerősödnek az intézményi összevonások után, addig igenis invesztálni kell a felsőoktatásba. Nem véletlen, hogy a Világbank is megértette ezt akkor, amikor szerződést kötött a magyar kormánnyal, pontosan tudván, hogy az integrációk működését igenis támogatni kell nagyon komoly erőforrásokkal, és így az integráció támogatására mintegy 55 milliárdnyi többletforrást kell biztosítani világbanki pénzekből és magyar költségvetési forrásokból.

Akkor mit szándékozik tenni a pénzügyi tárca, ha költségtakarékosságot vár az integrációtól? Lehet, hogy azt akarja tenni, ami az elmúlt napokban a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezeténél, úgymond, kiverte a biztosítékot, lehet, hogy valóban létszámleépítésben gondolkodik, vagy más felsőoktatási forrásokból kíván átcsoportosítani a hallgatói többletlétszám finanszírozására? Erre a kérdésre is nagyon világos választ várok a pénzügyi tárca képviselőjétől: mi a szándéka a felsőoktatás finanszírozása területén?

Azt gondolom, ezek az ellentmondások jól rávilágítanak arra: nemcsak nem tekinti stratégiai célnak a humán szektort, a humán erőforrás megújítását a kormány a következő években, hanem valamilyen furcsa módon még a finanszírozási elemeit is lebegteti. Nem véletlen, még egyszer aláhúzom, hogy olyan területek, mint tudományinnováció, kultúra, kultúraközvetítés meg sem jelennek ebben az anyagokban. Ezek visszamenőleg üres kijelentéssé és szlogenné minősítik mindazt, amit Pokorni Zoltán elmondott a felsőoktatási törvény expozéjának egy másik pontján. Ez így szólt: "Hiszem, hogy az új évszázad a tudás, a humánum évszázadaként köszönt ránk, és ebben az egész ember életét átfogó tanulás nem csupán gazdasági és munkaerő-piaci indíttatású program, hanem az ember kiteljesedésének egyedül választható útja."

Elolvasva az anyagot, visszaidézve ezeket a mondatokat, bocsánatot kérek a kijelentésért: valaki nem mond igazat ebben a kérdésben. Én azt hiszem, itt az ideje, hogy a pénzügyi tárca nyíltan és világosan beszéljen. Nem lehet tovább folytatni azt, hogy mást mondunk és mást cselekszünk. Nem lehet tovább folytatni azt, hogy az egyik oldalon hangzatos ígéretek, szlogenek fogalmazódnak meg, a másik oldalon pedig ezzel gyakran ellentétes cselekvés. Felelőtlen politikai játék ez, amely súlyos és káros következményekkel járhat, nemcsak a kormányra nézve - az egész politikára nézve, és a politika demokratikus intézményrendszerére is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu