DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szinte génjeinkbe kódolva keressük a biztonságot, a nyugalmat. Háborgó világunkban mindez bizarrnak tűnhet, ám mégis egyre növekszik az emberek kiszámítható, nyugodt élet utáni vágya - akkor, amikor úgyszólván csak egy dolog a bizonyos: a bizonytalanság. Biztonságunk egy szeletét megvehetjük élet-, vagyon- és nyugdíjbiztosítással - ha telik rá. A legutóbbi árvízi katasztrófa megmutatta, hogy ahol legnagyobb a szükség, ott van csak igazán szegénység, biztosítás nélkül. Azt is tudjuk, hogy az adóforintjainkból fenntartott rendőrség sok-sok kívánnivalóval teljesíti személyes és közbiztonság iránti igényünket. Ellenben életünknek van egy harmadik dimenziója, ahol a közhatalom belátó és előrelátó cselekvésén múlik, hogy biztonságérzetünk gyarapszik-e. Ez az adórendszerünk ápolása.

Törvénytisztelő polgár nem vitatkozik azon, hogy add meg a császárnak, ami a császáré. A közfeladatok ellátásához adózni kell. Ha az megfelel az igazságosságnak is, akkor jobb szívvel teljesítjük kötelezettségünket. Baj csak akkor van, ha terheink aránytalanok, és ráadásul még a hozzáértők számára is nehezen követhető szabályok önkéntes követését tőlünk várják el. Ha pedig akaratlanul is, de hibázunk, a büntetés nem késik.

Az adózás feltételei évente a legnagyobb szeszélyességgel módosulnak, miközben normális ember az egzisztenciális helyzetét igyekszik hosszabb távon tervezni és biztonságban látni, a gyerekek felnevelésével, az idős szülőkről való gondoskodással. Jól megfontolt terveit azonban kénytelen évente újragondolni, úgy, ahogyan arra a zsebbe vágó elvonások módosulása kényszeríti. Ha az a korábbiakhoz képest a terhek enyhülését jelenti, az még csak hagyján; de ez igen ritkán esik meg velünk.

Ellenben ha azzal szembesülünk, hogy esetenként az adót is adóztató adórendszerünk újabb adónemekkel gazdagodik, az már zavarba ejtő. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a be nem hajtott milliárdokat is tőlünk, tisztességes adózóktól kívánják beszedni, a csalók pedig futnak, és még mindig futhatnak. Az viszont már mindenfajta igazságosság ellen szól, ha a támogatásra szoruló földművestől földadót követelnek, a biztonságot keresők biztosítását is igyekeznek megadóztatni, s ha minden igaz, bevezetnék még az úgynevezett ökoadót is - mindezt persze az amúgy is túlhajtott bürokratikus adóink mellé téve. A felsorolásban már csak a kapuadó és a füstadó hiányzik.

Ez utóbbiaknál viszont támadt jobb ötlet is. Arról szól, vegyük csak elő újból a vagyonadót. Bár az ötletgazda megfogalmazása szerint az drága, bürokratikus, nehezen hajtható végre, azonban - és most idézem -: "Mindezek ellenére sem hagyható ki a vagyonadóztatás szélesebb körű alkalmazása a hazai adórendszerből." Elkésett, zavaros gondolat, ami a szükséges feltételek hiányában végre sem hajtható. Arról nem is szólva, ha eldöntöttük, hogy mit tekintünk vagyonnak, és azt tényleg megadóztatjuk, akkor a mai adórendszert teljeskörűen át kell alakítani. Mert azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy a jelenlegi adóstruktúra, benne a vagyoni típusú helyi adókkal megfejelhető még egy általános vagyonadóval. Ha pedig az ötletadók ezt nem így gondolják, akkor jobb, ha tartózkodnak a tisztességes adózók riogatásától.

Javasolom, zárjuk le végre az úgynevezett adóreform címén felpörgő ötletbörzét. Fogjunk hozzá a hatályos adórendszer értelmes felülvizsgálatához, teljesítve a kormányprogramot! Frakciónk ebben, de csakis ebben partner. Ne feledjük, elhibázott adóötletek áterőszakolásával válságba sodorható az ország. Annak idején Reagan elnök Amerika pesszimizmusát fordította meg az adóprés enyhítésével, politikai stabilitást, gazdasági fellendülést adva nemzetének. Engedjük végre, hogy az életrevaló ötletek is begyűrűzzenek hozzánk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu