DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben elhangzott ellenzéki nyilatkozatok ellenére a Fidesz képviselőcsoportja úgy érzi, hogy ha egy misét nem is, de talán egy napirend előtti felszólalást megérdemel a kormány és az ellenzék kapcsolata. Ez a viszony egyetlen parlamenti demokráciában sem felhőtlen. A kormányok a világ minden táján az idők végezetéig kormányozni akarnak, az ellenzék pedig a kormányt lehetőleg azonnal, de legkésőbb a következő választáson szeretné megbuktatni. Azt azonban eddig még senki nem vitatta, hogy a döntés joga a többségé, és a kisebbség többségi leszavazása sehol a világon nem jelenti az ellenzéki jogok durva sárba tiprását.

Állítólag nálunk nagyon elmérgesedett a kormány és az ellenzék viszonya. A viszony megromlása miatti felelősséget az ellenzék - a média tüzérségi támogatásával - igyekszik egyoldalúan a kormányra hárítani. Éppen ezért a tárgyilagosság és az egyensúly helyreállítása érdekében szeretnék felidézni néhány, az ellenzék által gerjesztett vihart, amely úgy megtépázta a csendes ligeteket, hogy az olajfákon már egyetlen, a béke jeleként átnyújtható ép ág sem maradt. (Moraj az MSZP padsoraiból.)

A futballmeccsek hangulatát megidéző ellenzéki hangorkán először a tb-önkormányzatok megszüntetése és a Postabank botránya körül tört ki, de a kormányzati intézkedések egyértelmű támogatottsága ezt a vihart hamar lecsendesítette. Második viharként jött a kormány kinevezési gyakorlata, ahol az ellenzék persze rögtön kivégzéseket emlegetett, pedig a történet egész egyszerűen arról szól, hogy ez a kormány végre legalább megkísérli a sajnálatosan félbemaradt rendszerváltoztatást a befejezéshez közelíteni. És ha már a kárpótlás nem igazán sikeredett, és az igazságtétel is elmaradt, akkor joggal elvárható, hogy ne üljenek a politikai és a gazdasági élet vezető és irányító helyein olyanok, akik közül sokan annak idején pártjukon és szervezeteiken keresztül közvetlenül vagy közvetve közreműködtek a kár okozásában, mert szakértelmük öntömjénezése ellenére esetleg mégiscsak méltatlanok egy polgári társadalom bizalmára. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Azután itt van a rendkívüli ülések erőszakolása, amikor az Alkotmánybíróság szerint a rendkívüli ülés alkotmányjogi funkciója nem a rendszeres ülésezés biztosítása, és a kisebbségi akarat erőszakos érvényesítésére törekvő szándékkal - elnézést a durva szóhasználatért, de Nagy Sándor képviselőtársam szóhasználatával élek - nem a kormány, hanem az ellenzék köpi önmagát szembe. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytathatnám még a felsorolást, de talán ennyi is elég a kialakult helyzet valóságos érzékeltetéséhez. Mindezek ellenére töretlenül bízunk abban, hogy az ellenzék végre kicseréli a választási vereség okozta rövidzárlat miatt tönkrement biztosítékokat, és a helyreállított áramkörben az eljövendő három évben csapkodás helyett a sokszor hangoztatott konstruktivitás és felelősség jegyében megjelennek a kormány által őszinte nyitottsággal várt, jobbító szándékú javaslatok és a megalapozott megfontolást igénylő bírálatok.

Engedjék meg, hogy befejezésül a témával kapcsolatban néhány gondolatért Széchenyihez forduljak, aki a való megközelítéséhez szükséges elmesúrlódások érdekében nagyon fontosnak ítélte az oppozíciót, de ugyanakkor megállapította: "Hanem oly ellenzés, mely a tárgy ismerete előtt határoztatott már el vagy csak kicsinységek körül bíbelődik, soha nem idézheti fel az igazságot, és éle annyira eltompult, hogy lehető későbbi nagy homályokon keresztülvágni többé nem képes." Ugyancsak Széchenyi írja, természetesen a mai ellenzék ismerete nélkül, de látnoki megérzéssel: "Az oppozíció olyan, mint az epe. Kell a test épségéhez egy kevés, de csak igen sok ne... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), s az a kevés is ugyan egészséges legyen."

Indulatok helyett jöjjenek tehát az elmesúrlódáshoz elengedhetetlen érvek, és jöjjön bátran az epe is, csak az a kérés, hogy egészséges legyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu