CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az utóbbi napok fejleményei engem arról győztek meg, hogy az oroszok nagyon tanulékonyak. Úgy bevonultak a pristinai repülőtérre, mint Izrael Dél-Libanonba. Nehéz lesz őket onnan kihajtani, és annál is inkább veszélyes a helyzet, mert Milosevics elérte a célját: a háborút a levegőből levitte a földre.

A minap elhangzott az egyik amerikai értékelő szájából, hogy egyetlenegy áldozata sem volt amerikai részről a háborúnak. A békének már eddig két német újságíró áldozata van. Nincs tehát béke! Elkezdődött a háború a földön, és számunkra, magyarok számára pedig egy veszélyes fordulatot vett a dolog. Minden fórumon elhangzik, hogy megindultak kifelé Koszovóból az eddig ott élő szerbek. Ez körülbelül 200 ezer ember. Ennek a 200 ezer embernek a természetes vonulási útja a történelem tanulsága szerint délről északra, vagyis a Vajdaság a végcél.

Ebben a helyzetben, amikor csak hetek vagy napok, vagy egy-két hónap választ el attól bennünket, hogy ez a 200 ezer ember túlnyomórészt a Vajdaságba érkezvén kiűzi a magyarokat lakóhelyükről, vajdasági autonómiáról beszélni meglehetősen léha felvetés.

(14.00)

Milyen autonómia lehetséges ezek után? Ezt tessék végiggondolni, és ezzel szemben kellene a magyar kormánynak - amennyiben a NATO-ban vagyunk, és ott valami szavunk van -, a NATO-nak valamilyen módon fellépnie, mert a vajdasági magyarságot most kell megvédeni! Most sokkal nagyobb veszélyben van, mint a bombázások idején bármikor volt. Talán tudhatja a kormány is azt, hogy Arkan vezér már Palicson van. Házakat vesz, egyelőre pénzért, de majd jönnek a többiek, akik nem pénzért fognak vásárolni. Mi lesz a magyarokkal? Ezért kellene egy egészen új stratégiát és politikát kidolgozni ebben a kérdésben, mert mindezek a szavak, amelyek mostanában hangzanak el e tekintetben, nem elégségesek. Itt most cselekedni kell, és nem szabad megijedni, hogy ezzel esetleg megkövesedett rendszereket vagy gondolatmódokat felborítunk.

Igenis kijelentem, nincs más jó megoldása a kérdésnek, mint az, hogy valamilyen egészen határozott védelmi vonalat vonunk a még ott élő, egyre fogyatkozó magyarság számára. Az a határváltoztatás, amit javasolni merészeltem, csekély ahhoz a kárhoz és ahhoz a borzalomhoz képest, amelyet az értelmetlen NATO-politika okozott - természetesen a szerbekkel egyetemben - eddig. Ezen kell átlépni! Nekünk más célunk ebben a háborúban már nem lehet, mint az, hogy ha valakit, egy katonát odaküldünk, az kötelmeink szerint állig legyen felfegyverkezve, hogy meg tudja védeni magát, és csak olyan intézkedést fogadjunk el, csak olyannak legyünk társai, amely a délvidéki magyarságot megvédelmezi mindattól, ami rá vár, mert most jön a legsűrűbb része ennek a dolognak.

A mi álláspontunk változatlan: a NATO-ba belépni óriási hiba volt. Nézzük meg Ausztriát - és az összes többi semleges országot -, hozzánk viszonyítva milyen kényelmes helyzetből figyeli mindezeket. Nekünk pedig még a kárunkat sem térítik meg. Igenis lépéseket kell tennie a kormánynak azért, hogy térítsék meg a háború elindítói, a nagyhatalmak - amelyeknek eddig semmi sem volt drága, amit erre a háborúra költöttek - a magyar társadalom kárát, a gazdaság és az egész rendszer kárát, akár úgy is, hogy fizetési könnyítéseket adnak nekünk.

Köszönöm a szót. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu