POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Négy ügyet említett, és valóban mind a néggyel kapcsolatban a minisztérium dolga, hogy rendet tegyen.

A világbanki programmal kapcsolatban valóban az a helyzet, hogy a Világbanki Programiroda vezetésével megbízott személy - jelenlegi forintárfolyamon számolva - 2,5 millió forinthoz közeli havi fizetést kapott egy olyan állásért, amelyben köztisztviselőként, közalkalmazottként kellene dolgoznia. A szerződés időtartama alatt - a munkáltatót terhelő járulékokat is hozzászámolva - közel 1 millió dollárról, vagyis több mint 230 millió forint kifizetéséről van szó, amelyre szerződést egyetlenegy magánszeméllyel kötött a jogelőd tárca. Ennek a személynek a végkielégítéseként 600 ezer dollárnak, vagyis valóban 142 millió forintnak megfelelő összeget kellett volna kifizetni egy összegben, és elődöm ezt valóban oly módon írta alá, hogy azzal a gazdasági helyettes államtitkár nem értett egyet, tiltakozott ellene.

Amiről a képviselő úr nem szólt, mert nem tudta, hogy a programiroda volt vezetőjével megállapodunk, így végkielégítés nélkül, közös megegyezéssel távozott a posztjáról. E tárgyalásnak és megállapodásnak köszönhetően nem kell kifizetni ezt a bizonyos 142 millió forintot. Azzal egyetértek, hogy ezt az összeget nevetségesen kicsinynek titulálni semmiképpen sem helyes dolog egyik párt részéről sem.

(8.40)

Hasonló, ha úgy tetszik, kedvező fejleményről tudok beszámolni a Korona Kiadó ügyében. Itt is sikerült megállapodni, így várhatóan a korábbi tárcavezetés által hozott, majd később a Legfelsőbb Bíróság által jogszerűtlennek ítélt döntés nem jár 20-25 millió forintos kártérítéssel, erről az illető kiadó lemondott, visszavonta az erre vonatkozó bírósági keresetét, kártérítési igényét.

Nem ilyen jó a helyzet az OK-TAT-ügy kapcsán. Ez az ügy hosszú évek óta húzódik. A bírósági feljelentést az előző tárca tette, de kétségtelenül igaz, hogy egy Csirke Ernőné nevű, hat osztályt végzett hölgy kötött a tárca háttérintézményével 297 millió forintos, a pedagógusok továbbképzésére szolgáló szerződést, ami mindenképpen feltűnést keltő tény. A rendőrség elfogta az utolsó gyanúsítottat is, zár alá vette a vagyonát és a többi gyanúsított vagyonát is. Félő azonban, hogy ennek ellenére a pénz jelentős része kártérítés vagy egyéb formában az Oktatási Minisztériumhoz már nem fog visszakerülni, de azon vagyunk, hogy ez történjen.

Hasonló nehéz helyzetben vagyunk a közel 200 millió forintot kitevő egyéb, csalás jellegű szerződések esetén, ahol az a célunk, hogy visszaszerezzük az Oktatási Minisztérium számára ezeket az összegeket.

Amiről a képviselő úr utolsóként szólt - tudniillik a kormányváltás idején kifizetett végkielégítésekről -, ebben az ügyben arról tájékoztathatom, hogy ez a tárcának 67 millió 119 ezer forintjába került. A végkielégítések és a felmentési pénzek egy részének kifizetése természetesen jogos volt, míg mások - tegyük hozzá, kisebbik részük - vitathatók. Ez utóbbiak közé tartozik a miniszteri területről ilyen formában eltávozott hét köztisztviselő javadalmazása, akik összesen 20 millió 503 ezer forintot vettek fel, fejenként átlagosan 3 millió forintot végkielégítés, illetve felmentés címén. A miniszteri területen a legmagasabb kifizetett összeg 3 millió 700 ezer forint volt, a legkisebb 2 millió 659 ezer. A tárca vezetése azon van, hogy a felmerülő, utólag beeső igényeket minimalizáljuk, a közpénzeket megtakarítsuk, a kárt lehetőség szerint mentsük.

A Központi Ellenőrzési Hivatal vizsgálatának az eredményét én is várom. Úgy ítélem meg, a tárca jogelődjének a döntései valóban sok időt, sok energiát emésztenek fel, és ezt az időt, ezt az energiát másra is tudtuk volna haszonnal fordítani az elmúlt hónapok során.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu