MAYER BERTALAN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Újraolvasva a liberális kormánynak alig egy esztendővel ezelőtt elfogadott programját, átélve az elmúlt év bizottsági üléseinek hangulatait és az e hét vitájának tapasztalatait, egy érdekes hasonlat jutott eszembe: citrom helyett citrompótlót - az előttünk fekvő adókról, járulékokról és egyebekről szóló törvénytervezet pedig talán "narancs helyett narancspótlót" címet kaphatna.

Hogy miért? Azért, mert azt már megszoktuk, hogy a kormány mást mond és mást tesz. Nem reformot hozott elénk, hanem csak karcolgatásokat. Márpedig ha adóreform, egészségügyi reform, társadalombiztosítási reform nem lesz 2000-ben, akkor a nemzet számára elvész az a négy esztendő, hisz 2002-ben választások lesznek, tehát 2001-ben jelentős változásokat nem lehet hozni. Nő az adóterhelés, a sávok nem változnak, rendkívül sok lesz az átcsúszás. '99-ben jelentős átcsoportosítás történt a kispénzűek rovására, és az előttünk fekvő anyag nem korrigálja ezeket a negatív hatásokat, hanem tovább növeli az átcsoportosításokat a gazdagok számára.

Összegezve: újra nincsenek meg a kormányprogram ígéretei, a jelentős adó- és járulékcsökkentés helyett adónövelést és társadalombiztosítási növekedést hoz, a családok helyzetének javítása címszó alatt pedig, legyünk őszinték, csak egyes családok helyzetének javítását szolgálja.

(12.40)

Emellett jelentős eredményként hozza az áfaigénylés megszigorítását. Ezzel kapcsolatban azért vannak aggályaim, mert felveti az ellenőrzések hatékonyságát, az adórendőrség eredményességét, és egyértelműen a költségvetést próbálja ezzel helyzetbe hozni a pénzhasználat meghosszabbításával, mégpedig kamatmentesen, a kis- és középvállalkozások rovására, és nem azért, mert a tervezett lépések elsősorban a kisvállalkozókat, köztük is a mezőgazdaságban dolgozókat hozzák rendkívül hátrányos helyzetbe.

Azután mintha az "EU-konform" kifejezés mindig akkor jutna eszünkbe, ha valami negatív lépést kell és szándékozik indokolni a kormányzat. Hiszen nem azért kell a bort jövedéki adó alá vonni, hogy EU-konform legyen, hanem azért, mert a hamisítással szemben eddig tehetetlenek voltunk.

Azután a családi támogatás további kettészakadást eredményez, a vagyoni helyzet alapján tesz különbséget gyermek és gyermek között. Miközben támogatom, hogy a családi pótlékot valamennyi gyermek részére terjesszük ki, és ne aszerint tegyünk különbséget, hogy melyik családnak milyen az anyagi helyzete, az adókedvezménnyel pontosan a gazdagok és a nagyobb jövedelemmel bíró családok számára hozzuk helyzetbe a gyermekeket, illetve ők kapnak többet vissza.

Számomra megütközést keltett az a kormánypárti politikus barátom, aki azt mondta, hogy aki nem tudja visszaigényelni a gyermekek után járó támogatást, az gondoskodjon magának olyan állásról, hogy azt meg tudja tenni. Azután az is elhangzott kormánypárti politikusok részéről, hogy aki nem tud, az nem is szeretne dolgozni. Nem tudom, honnan szerzik a képviselőtársaim a tapasztalataikat, de amikor ezt állítják, talán szét kellene nézni egyszer Békésben, azután Borsodban, és az sem lenne nagy baj, ha békési tapasztalataikat nem a gyulai várfürdőben, a borsodi tapasztalataikat pedig nem a miskolctapolcai barlangfürdőben szednék össze. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Talán egyszer a Viharsarokba is el kellene menni.

Azután itt van a biztosítási adó. Rossz az üzenete, joggal fogalmazható meg és tehető fel a kérdés, hogy kinek szól. A katasztrófa sújtotta lakosságnak, az alig biztosított önkormányzatoknak, a biztosítással lassan anyagi áldozatot hozni nem tudó mezőgazdasági termelőknek és vállalkozóknak, avagy egy kis picsi-pacsi fegyelmi a biztosítóknak, akik nem rohantak önkéntes felajánlásokkal miniszterelnökünk felhívására. Egy biztos: nem szolgálja sem a biztosítási kedv növelését, sem a biztosítási fegyelmet.

A másik kérdés, hogy sem a minisztérium képviselői, sem pedig a kormány képviselői nem tudtak arra válaszolni, hogyan képzelik el a biztosítási adó bevezetése mellett a mezőgazdasági biztosítás ma még államilag támogatott adóztatását. Aggályom továbbá, hogy állítólag ezek a törvénytervezetek, az előterjesztés egy széles körű társadalmi vita alatt bontakoztak ki, és nyertek konszenzust.

Azt hiszem, hogy Tállai képviselőtársamnak nincs igaza, aki azt mondja, hogy ez a társadalmi vita megtörtént. Igaz, hogy a két kormánypárt, a Fidesz és a kisgazdák között volt vita, üzengetve egymásnak, de azt gondolom, hogy ez mégsem merítheti ki a társadalmi vita tényét.

Azt gondolom, hogy a tb-terhek növelése egyszerű parasztvakítás. Hiszen arról szól, mintha valóban csökkentenék a munkaadók terheit, miközben az előbb számokban és tényekben elhangzott: több tízmilliárd forintokkal növelik azt. Mit fog ez eredményezni? Azt hiszem, hogy tömegesen megjelenik a betegeskedők elbocsátása, akik munkanélküli járadékért, illetve később az önkormányzatnál jelennek meg szociális támogatásért. Elfogadom a fideszes politikus azon véleményét, amelyik azt mondja, hogy ez az előterjesztés nem ellentétes sem a kormányprogrammal, sem a kormány céljaival. Azt viszont kétlem, hogy ez az ország érdekeit is szolgálná, mert ezáltal vesztegetjük az időt, és az idő a legnagyobb kincs egy nemzet életében. Hiszen az elveszített vagyont áldozatos munkával visszaszerezheti egy ország, de az elfecsérelt idő örökre kiesik egy nemzet életéből.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu