BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Selmeczi Gabriellát fogom követni, nem abban, hogy elmegyek (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiból. - Varga Mihály: Reménykedtünk! - Dr. Gidai Erzsébet: Lehetne követni egyenesen!), hanem abban, hogy a tanulságokról fogok beszélni, amelyek részben magából a zárszámadásból, részben pedig ebből a vitából adódnak.

Önmagában véve az, amivel Selmeczi Gabriella képviselő asszony kezdte - elmondta, hogy is nézett ki ez a '98-as tb-költségvetés, mi lett a megvalósításban, és mennyi vizes lepedőt lehet lehúzni arról a kormányról, amely azt a tb-költségvetést készítette -, ez jól hangzott. Mint kétpercesemben már említettem, felidézte bennem azokat a régi szép napokat, amikor Selmeczi Gabriella még teljes mértékben ellenzéki volt, és nemcsak egy ilyen tb-költségvetési vita erejéig nyerte vissza ellenzéki mivoltát. Tehát ez nagyon jól hangozhatott volna. Nagyon jól hangzott egy olyan benyomás, hogy tulajdonképpen minden bajnak az az oka, hogy az egykori tb-önkormányzatok loptak, ügyetlenek voltak, az előző kormány tehetetlenkedett, majd jövünk mi, és akkor minden rendbe jön.

Szóval, jól hangzott mindaddig, amíg nem derült ki az, hogy hiába jött a Fidesz vezette jobboldali kormány, amely átvette az ország és ezen belül a társadalombiztosítás irányítását, semmiféle fordulat nem következett be. Amennyire látjuk, '99-ben - ami már igazán a Fidesz-kormány éve - már nincsenek tb-önkormányzatok, már a kormány közvetlenül irányítja a társadalombiztosítást, és alapjában véve minden ugyanúgy megy.

(23.50)

Botrányok vannak, és ugyanaz a két probléma, hogy a bevétel kevés... (Varga Mihály: Vannak, mert most már kiderülnek a botrányok!) Bocsánat! A botrányok kiderülnek...

Forrás: parlament.hu