DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Amikor Vojnik képviselő asszony hozzászólt, még azt hittem, valószínűleg halkan beszélhettem, nem volt érthető, amit mondok. Amikor azonban Keller képviselő úr szólt, rájöttem, hogy nem erről van szó. Valószínűleg valamilyen egyeztetett pártutasítás lehet, hogy mindenféleképpen félremagyarázni bizonyos dolgokat, amik nem hangzottak el. Megismétlem: természetesen nem az apparátus hibájáról volt szó, hanem arról, hogy azok a módszerek, metódusok nem megfelelőek.

Az különösen bájos Keller képviselő úr részéről, hogy az Antall-kormány nyakába varrja azt a finanszírozási rendszert, amely induláskor a szakmától elfogadott volt egy olyan finanszírozás után, az úgynevezett bázisfinanszírozás után, amikor senki nem tudta - illetve voltak, akik nagyon szűk körben tudták -, hogy adott teljesítményt nyújtó, azonos szerkezetű, azonos ágyszámú és struktúrájú intézmények között három-négyszeres finanszírozásbeli különbség volt.

Úgy gondolom, ehhez képest egy teljesítményarányos finanszírozásra való áttérés, ami egy reformfolyamat kezdeti lépése lett volna, mert utána a különböző ellátási szintek, kompetenciák meghatározása miatt önmagában beállt volna a működés, és nem lett volna szükség kapacitástörvényekre, hisz mindenhol figyelte a menedzsment, hogy egy adott osztály gazdaságos vagy nem gazdaságos, és megtette a szükséges lépéseket, azért ez bájos, ezt az egészet a nyakába varrni; ez akkor és még most is vállalható, a világ sok táján ilyen jellegű finanszírozás megy. Itt alapvető gond volt önöknél is, és még mindig gond, habár most már elkezdődtek az ezzel kapcsolatos lépések, hogy az ellenőrzés egyszerűen megoldatlan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést, még egyszer...

Forrás: parlament.hu