DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen. Csak az előttem szóló képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni, hogy valójában ez a 3,8 és 4,5 százalék a GDP-ből rendkívül alacsony. Ha úgy számítjuk, hogy az ellátást és a szükségletet viszonyítjuk egymáshoz, hogy mennyire lenne szükség, akkor - jómagam is több ilyen számításban vettem részt, de más anyagok is megerősítik ezt - mintegy 2-2,5-szer nagyobbnak kellene lennie ennek az aránynak, és az gyakorlatilag a nemzetközi trendekhez is sokkal jobban illeszkedne.

Honnan lehet ezt biztosítani, milyen forrásra van szükség? Két fő forrást látok, az egyik: az adóbevétel oldaláról lehetne biztosítani ennek a megfelelő forrását. De sokkal jelentősebb, amit nagyon gyakran elmondok, s a 2000. évi költségvetés vitájánál ismételten előhozom, hogy a kiadási oldalon megjelenő olyan, általam mindig piszkos pénznek nevezett forrásokat lehetne használni, amelyek az adósságtörlesztésnél jelennek meg, mindenekelőtt az 1997-ben beépített, 1 750 milliárd forintos nullkamatozású hitel, ami most már 2 130 milliárdot tesz ki. Nagyon jól tudjuk, hogy ez teljesen tisztázatlan háttérrel épült be, és nagyon súlyos terhet jelent a költségvetés kiadási oldalán.

Ha csak kiemelném az idei 199 milliárdos kamatterhet, ami '98-ban is majdnem ennyi volt, akkor ezeket a forrásokat lehetne hasznosítani, meg a törlesztési terhet, s meg lehetne találni azokat a forrásokat, amelyek az egészségügyet is rendbe tudnák hozni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu