DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Amikor a társadalombiztosítás elmúlt évi működésének és gazdálkodásának lezárásaként a zárszámadásunkkal foglalkozunk, nem tagadom, az Állami Számvevőszéknél hatott ránk, hogy a biztosítási szolgáltatási szint a bölcsőtől a sírig végigkíséri az állampolgárt. A biztosítási rendszer működése a mindennapi életvitelre, a munkavégző képességre, az egészség megőrzésére és az aktív munkát követő életszakaszra egyaránt sokirányú hatást gyakorol.

A lakossági korösszetétel változása, nem utolsósorban az egészségügyi ellátás korszerűsítése folytán a lakosság - szerencsére - elöregedése miatt, mint ismeretes, a fejlett országokban mindenütt jellemző. A nyugdíjas korosztály számának és arányának növekedése befolyásolja a jövedelemelosztási feltételeket, és annak elemzését igényli, hogyan lehet összhangba hozni a nyugdíjak finanszírozási igényét a rendelkezésre álló erőforrásokkal.

Az államháztartáson belül gyakorlatilag a legnagyobb jövedelemátcsoportosító rendszer a nyugdíjrendszer. A Nyugdíjbiztosítási Alap működésének értékelésekor arról sem feledkezhetünk meg, hogy az időskori jövedelembiztonság alapvető társadalmi érdek, hasonlóképpen az Egészségbiztosítási Alap hatékony működése kétségkívül egyik záloga annak, hogy a magyar lakosság egészségi állapota javuljon, és ennek érdekében az egészségügyi pénzforrások hatékonyabb hasznosításával az ellátás színvonala is emelkedjen. A konkrét szolgáltatások, az ellátások minősége és ára, a közel másfél ezer milliárdot közelítő bevétel, illetve kiadás minél teljesebb és ésszerűbb hasznosítása tehát nemcsak pénzügyi és vagyongazdálkodási feladat. Ezért vettem a bátorságot, hogy szóba hozzam.

A társadalombiztosítás - hadd fejezzem ki így magam - emberközpontú és polgárbarát működése társadalmi kérdés, aminek nem túlbecsülhető közérzet-alakító, közvéleményformáló hatása van. Ezért igyekszik az Állami Számvevőszék azon, hogy a számszaki és szabályszerűségi vizsgálódás mellett a rendszerek teljesítményéről, a működés hatásmechanizmusáról is képet alkosson. Ha a zárszámadással kapcsolatos beszámolóhoz tett észrevételeinket és ezt összehasonlítjuk, akkor a társadalombiztosítással kapcsolatos hozzászólásom sokkal több működési és tartalmi kérdéssel foglalkozik, mint maga a zárszámadáshoz tett hozzászólásom. A tapasztalataim szerint a társadalombiztosítás egésze a két, rendeltetését, működési és pénzügyi mechanizmusát tekintve eltérő alap gazdálkodása összességében véve szabályszerű és rendezett volt az elmúlt évben. Külön-külön értékelve ez inkább a Nyugdíjbiztosítási Alapra igaz, az egészségbiztosítás viszonylag több nehézséggel nézett szembe.

A pénzügyi kormányzat zárszámadási munkáját úgy sikerült megszervezni, hogy a törvényben előírt határidőig, június 30-ig az előterjesztő a törvényjavaslat tervezetét adta át a Számvevőszéknek, az erre irányuló számvevőszéki kontroll és értékelés menetében folyamatosan együttműködtünk a Pénzügyminisztérium szakértőivel. Az egyeztetések lehetővé tették, hogy a kormány zárszámadási törvényjavaslatának véglegesítése menetében az ÁSZ által feltárt számszaki eltéréseket korrigálják. Ezért az ÁSZ zárszámadási jelentése a feltárt és a T/1507. számú törvényjavaslaton átvezetett korrekciókkal már nem terheli meg a tisztelt képviselőket.

Más kérdés, mint az általános vitára való alkalmasság bizottsági tárgyalása során felszínre került, hogy a normaszöveg a félreértések elkerülése végett néhány helyen még teljesebbé tehető. Így például célszerű egyértelművé tenni, hogy a társadalombiztosítási alapoktól az APEH számára átadásra kerülő 1,7 milliárd forint az APEH-hez került járulékbeszedés megfelelő finanszírozását szolgálja, és kizárólag az ebben közreműködő munkatársak ösztönzésére használható fel.

Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszereinek bevételei - hasonlóan a megelőző évek gyakorlatához - az elmúlt évben sem fedezték e kiadásokat. Ez már a tervezéskor látható volt, maga a tény tehát az Állami Számvevőszék munkatársai szerint nem váratlan. Azonban nem hagyható figyelmen kívül az, hogy az eredetileg tervezett mintegy 22 milliárd forinttal szemben a tényleges hiány ennek nagyságrendileg négyszerese, 90,7 milliárd forint. Ezen belül az Egészségbiztosítási Alap hiánya a domináns, 70,7 milliárd forint. Tegyük hozzá, hogy nem az évenkénti visszatérő, persze korántsem jelentéktelen hiánynak a bevétel, illetőleg a kiadás nagyságrendjéhez viszonyított mértéke, aránya, hanem állandósulásának és ezzel a társadalombiztosítási egyensúly immár krónikussá vált megbomlásának ténye érdemel figyelmet.

Megítélésünk szerint a hiány nem elsősorban tervezéstechnikai eljárási hiba következménye. Ellenőrzéseink arra engednek következtetni, hogy a hiány több gyökérből táplálkozik, különböző okokból keletkezett. Alapvető oka mindenekelőtt az egészségügy terén késlekedő, illetőleg elmaradt reform. Ezzel szembe kell nézni, és a társadalombiztosítási rendszer irányításának, működésének és szolgáltatásainak átvilágításával, valamint a hazai egészségpolitika teljesebb kimunkálásával minden bizonnyal megrajzolható az egyensúlyhiányt kiküszöbölő rendszer fejlesztési pályája.

(21.10)

A járulékcsökkentés következménye a jelenleg megjelenő hiány, ezt pedig az alkotmány szerint a kormány köteles ellentételezni. Meggyőződésem: az a tény, hogy a társadalombiztosítást a központi költségvetés szerves részeként kezeljük, az eddigieknél megalapozottabb, a belső összhang követelményeit is markánsabban érvényre juttató költségvetés összeállítását teszi lehetővé. Remélem, hogy ezt a várakozást igazolja majd a kormány 2000. évi költségvetési törvényjavaslata.

Az elmúlt évben a tervezettnél nagyobb hiány keletkezésében jelentős mértékben közrejátszott a magánnyugdíjpénztáraknak az előre becsültet meghaladó mértékű tőkekivonó hatása, továbbá az a tény, hogy a nyugdíjasok életfeltételeinek javítását szolgáló augusztusi nyugdíjemelésnek voltaképpen nem volt korábban megtervezett fedezete. 1998-ban módosult a társadalombiztosítási ellátások törvényi szabályozása. E változások számszerű hatásait a tervezés során érthető módon nem sikerült minden tekintetben megbízhatóan előre felmérni. Ennek is volt bizonyos hatása a tervezettet meghaladó hiány keletkezésében.

Ellenőrzéseink szerint a költségvetési tervezés metodikája és eljárástechnikája javuló tendenciát mutat. Ennek ellenére az ez irányú konkrét szakmai tevékenység ésszerűsítése és korszerűsítése továbbra is olyan feladat, amelynek megoldása minden bizonnyal erősíti majd a költségvetés megalapozottságát.

Nem elsősorban számszaki és költségvetés-technikai tényezők, hanem a társadalombiztosítás társadalmi hatásai indokolják, hogy külön is megpróbáljak rámutatni arra, hogy a gyógyszertámogatások kérdése mennyi mindent jelent. Ez évek óta az egyik kritikus pontja az egészségbiztosításnak.

Az ÁSZ időben és határozottan jelezte, hogy nagyságrendi gondok várhatók, és a megelőző évihez képest lényegében azonos 1998. évi előirányzat nem lesz tartható. És valóban: a 102,6 milliárdos előirányzatot jelentős mértékben, mintegy 22 százalékkal meghaladta a 125 milliárd forintnyi teljesítés, ami a később hozzászámított december havi gyógyszerelőleggel tovább növekedve végül is 135,5 milliárd forintra emelkedett, ez szerepel a törvényjavaslatban. Az utólagos hozzászámítás indokoltságát megértve - mint az államtitkár úr is utalt erre - meg kell jegyezni, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár az átcsoportosítás során nem érvényesítette az elszámolásra vonatkozó számviteli előírásokat.

Mi úgy látjuk, hogy a gyógyszer-előirányzat ismételt túllépése, az alultervezés mellett a nem kalkulált árváltozásokra, a terápiás struktúra módosulásaira, a támogatotti kör átalakulására és a vények számának növekedésére vezethető vissza. A szakmai körök és az illetékes állami szervek törekvései mellett reményeim szerint a Számvevőszék ellenőrzése és javaslatai is hozzájárultak ahhoz, hogy időközben megkezdődött a gyógyszertámogatás rendszerének felülvizsgálata, és a jobbítást szolgáló intézkedések elősegítése.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Engedjék meg, hogy mindössze még egy konkrét jelzéssel éljek: az egészségügyi privatizációra, a magánosításra utalok. Ennek örvendetes haladása, reméljük, hozzájárulhat az egészségügyi ellátás színvonalának javításához, és egyben az erőforrások hatékonyabb hasznosításához. Ez a kedvező irányú fejlődés azonban igényli és feltételezi, hogy az e körben megjelenő jogi bizonytalanságokat mielőbb sikerüljön feloldani, például a tulajdonjog, az eszközhasználat, a számviteli nyilvántartások és más részkérdések tekintetében.

Amíg ez nem történik meg, addig - amint arra konkrét ellenőrzéseink rámutatnak - sérülhetnek a betegellátási, felelősségi és orvosszakmai követelmények érvényesülésének alapvető elvei, amelyek ugyancsak pénzügyi kérdések is. Az egészségügyi ellátás javításának és a magánosítási folyamat támogatásának szándéka vezette a Számvevőszéket, amikor azt javasolta az egészségügyi miniszternek, hogy tegyen lépéseket a szükséges jogi háttér, a finanszírozási szabályokkal való összhang, és nem utolsósorban az ellenőrzés jobb feltételeinek megteremtése érdekében.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék részéről úgy látom, erre hatalmaztak fel a kollégáim, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak gazdálkodásáról azt mondjam, hogy összességében alapvetően megfelelt az államháztartási törvényben foglalt követelményeknek, és az arról szóló beszámoló, a kormány törvényjavaslata eleget tesz a vele szemben támasztott törvényi előírásoknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu