DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor az Európai Unióról és az uniós csatlakozásról beszélünk, akkor legtöbbször annak a technikai vonatkozásairól szoktunk beszélni, legtöbbször szakemberek beszélnek szakmai kérdésekről.

Ez azt a téves látszatot kelti, hogy az uniós csatlakozás semmi más, mint belső piaci alkalmazkodás, mint jogharmonizáció, mint a gazdasági versenyképesség növelése és a közvélemény felkészítése. Pedig van valami, ami ezeknél sokkal-sokkal fontosabb, és én erről fogok beszélni.

Az Unió éves jelentésének első fejezete a tagság politikai feltételeivel foglalkozik. Tehát első fejezetként és legfontosabb célkitűzésként a tagság politikai feltételeit említi, de ez így volt már a római szerződésben is, és tulajdonképpen a koppenhágai kritériumok is alapvetően politikai kritériumokat fogalmaztak meg. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt egy év történéseit ezen a prizmán keresztül nézzük meg; nézzük meg, hogy egy új jelentés vajon mire vonatkozhat, mit állíthat - nem mondom, hogy ezt fogja állítani, de mit állíthatna -, és legyünk magunkkal szemben kritikusak, ahogy D'Aubigny márki mondta: csókoljuk meg az igazság kardját, még ha a saját vérünk piroslik is rajta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az első fejezete az éves jelentésnek a parlamenttel foglalkozik. A parlamenttel, amely minden demokrácia központi intézménye. Mit tudunk elmondani európai barátainknak, mennyiben erősödött a parlamentarizmus az elmúlt egy évben? Mennyivel járult hozzá a parlament ellenőrző funkciójának kiteljesítéséhez a háromhetenkénti ülésezés, annak egyoldalú bevezetése, és annak már gyakorlatilag csak egy párt által történt fenntartása? Mennyivel járult hozzá a parlament demokratikus ellenőrző funkcióihoz az, hogy a parlament valójában megszüntette vagy felszámolta a vizsgálóbizottságokat? Egy ugyan működik, amelyet a kormánypártok működtetnek, több nem tudott még felállni.

Éppen a tegnapi napon olyan módosító indítványokat fogadott el ez a parlament, amelyek a most felállítandó vizsgálóbizottság működését is tulajdonképpen értelmetlenné teszik. Mennyivel emelkedett a magyar parlament jelentősége a magyar közéletben azáltal, hogy lefokozódott egy törvénygyárrá? Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy látom, hogy rossz irányba haladunk. Szerencsére lassan haladunk, de nagyon rossz irányba.

A demokrácia másik nagyon fontos őre, de azt is mondhatnám, hogy a negyedik hatalmi ág, az ellenőrzés másik fontos eszköze a sajtószabadság. Nincs talán semmi a demokráciában, ami fontosabb a sajtó szabadságánál. Ezen a téren az elmúlt év eseményei ugyancsak aggodalomra adnak okot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják azt, hogy már hónapok óta működik egy magát közszolgálatinak nevező televízió, fél kuratóriummal, csak a kormánypártok által kinevezett kuratóriumi tagokkal. Ebben a televízióban nagyszámú elbocsátásra került sor. Az elbocsátások némelyike mögött bizony joggal feltételezhetők politikai motívumok is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök jól tudják, hogy számos újságírónál, sőt újságszerkesztőségben, az elmúlt hetekben házkutatásokat voltak; nemcsak politikai újságok szerkesztőségeit érintette ez, hanem építészeti szakfolyóiratokat és más szakmai folyóiratokat is. Jól tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt hónapokban több újságírót államtitoksértés gyanújával hallgattak ki, ilyen eljárásokat folytatnak újságírók ellen. Beszélhetünk-e a sajtó korlátlan szabadságáról ilyen körülmények között? És büszkék lehetünk-e minderre európai barátaink előtt? Amikor mi Európához akarunk csatlakozni, akkor egy politikai értékközösséghez akarunk csatlakozni. Olyan demokráciát szeretnénk, mint európai barátaink demokráciái.

(A jegyzői széket Molnár Róbert foglalja el.)

Márpedig amiről itt beszélünk, és ezek a folyamatok, ezeknek a folyamatoknak a tendenciája aggodalommal tölt el minket, tisztelt képviselőtársaim.

A tavalyi éves jelentés 3. fejezetének 3. bekezdése felhívja a figyelmet arra, engedjék meg, hogy szó szerint idézzem, tisztelt képviselőtársaim: "Ami a jegybanktörvényt illeti, végre kell hajtani azokat a még szükséges módosításokat, amelyek az MNB - Magyar Nemzeti Bank - függetlenségét biztosítják." Nem hiszem, hogy hosszabban kellene beszélnem erről a helyről azokról a károkról, amelyeket a Nemzeti Bank ellen indított támadások okoztak. Ezek a legkevésbé sem szolgálták az Európai Unió Bizottságának azt a törekvését, hogy tovább erősödjön a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, sőt ezek a támadások, amelyek súlyos károkat okoztak egyébként a gazdaság számára is, elriasztották a külföldi befektetőket, és a magyar tőzsdén is elbizonytalanodást okoztak, de végső soron - ami a legfontosabb - nagyon rossz jelzést küldenek a Nemzeti Bank egészének a társadalom, illetve a politika szerkezetében való elhelyezkedéséről, a politika felfogásáról a Nemzeti Bankot illetően.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megint van valami, amire fel kell hívnunk a figyelmet. Azzal a szándékkal kell felhívnunk a figyelmet, hogy állítsuk le a rossz tendenciákat, mert ez közös érdekünk, mert a közös cél természetesen az, hogy Magyarország minél hamarabb, minél sikeresebben, a politikai feltételeket is teljesítve lehessen az Unió teljes jogú tagja. Aki ismeri az Uniót, az nagyon jól tudja, hogy az Unióban az elmúlt években két fontos alapelv szilárdult meg, a szubszidiaritás alapelve és a regionalizmus alapelve.

A szubszidiaritás alapelve alatt értjük azt, hogy a döntéseket és a döntésekhez tartozó erőforrásokat ahhoz a lehető legalacsonyabb szinthez kell rendelnünk, ahol még ezek a döntések sikeresen meghozhatók, tehát a helyi önkormányzatokhoz vagy a regionális egységekhez, vagy minél közelebb az állampolgárokhoz. Ez egyúttal egy program arra vonatkozóan is, hogy hogyan lehet leküzdeni az Unió demokratikus deficitjét, az eurokraták uralmát, a döntések eltávolodását az állampolgároktól.

(10.40)

Ha megfigyeljük az elmúlt egy év tendenciáját, akkor aggodalommal kell látnunk, hogy egyre távolodunk az uniós célkitűzésektől. Aki tegnap itt volt és végigkísérte a területfejlesztési törvény módosítását, az látja, hogy új centralizációs törekvések jelentek meg. Az önkormányzatiság ellen az elmúlt kilenc évben talán soha olyan erőteljes kihívás nem jelentkezett, mint az elmúlt egy évben, de ugyanez vonatkozik az adótörvények azon tervezetére, amely az szja helyben maradó hányadát lényegesen csökkenteni akarja, azt át akarja csoportosítani. Ugyanez a területfejlesztési törvényben az állami közigazgatás szerepének növekedése és a választott helyi képviselők hatalmának korlátozása. Ezek mind olyan tendenciák, amelyek szögesen ellentétesek az Unióban uralkodó elvekkel, eszmékkel, értékekkel. De nem is az a fontos, hogy az Unióval ellentétes, hanem azzal a demokráciamodellel, amelyre mindannyian felesküdtünk, tisztelt képviselőtársaim, amelyet itt, együtt ezek a parlamenti pártok hoztak létre mintegy tíz évvel ezelőtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök jól tudják, hogy a bizottság éves jelentése - mármint a tavalyi, mert az idei még nem áll rendelkezésre - külön fejezetben hívta fel a figyelmet a korrupció veszélyeire, és egyben arra is utalt, hogy a magyar kormánynak, a magyar hatóságoknak hatékony intézkedéseket kell bevezetniük a korrupció ellen. (Dr. Dávid Ibolya: Ezért dolgozunk.) Az igazságügy-miniszter asszony megjegyzi, hogy tesznek ilyen intézkedéseket, én azonban sajnos nem ezt látom. Azt látom, hogy hetente újabb és újabb korrupciós botrányok robbannak ki, azt tapasztalom, hogy nem jutunk a korrupciós botrányok végére, egyetlenegy sem tisztázódott. E parlamentben képviselők sokasága tett fel a korrupcióval kapcsolatos kérdéseket a minisztereknek, amelyekre a mai napig nem érkezett válasz. Nem tudjuk több mint négyszáz napja, hogy ki fantomizált cégeket Joszip Tot és Kaya Ibrahim nevével. Elég sok idő eltelt, hogy ezt már megtudhattuk volna, de semmit nem tudunk. Nagyon sok ügyet említhetnék, és ha ez lenne a felszólalásom tárgya, akkor most a részletekbe is belebocsátkoznék.

Mindenesetre kénytelen vagyok leszögezni, hogy ezen a téren sajnos nagyon-nagyon kevés történt. Márpedig ez megint nemcsak azért fontos, mert az Unió ezt elvárja tőlünk - amit a jelentésében rögzít is -, hanem azért is fontos, mert tiszta közéletet szeretnénk, olyan országot, ahol ez sokkal kevésbé van jelen. Nem állítom azt, hogy a korrupció az elmúlt egy évben született meg és soha nem volt Magyarországon. Azt sem állítom, mert mérni nem tudom, hogy ennek a mértéke most nagyobb vagy kisebb. Én azt állítom, hogy nincs hatékony, összehangolt, erőteljes fellépés, és nem történik meg az ügyek tisztázása.

Ugyanez vonatkozik a bűnözés területére is, tisztelt képviselőtársaim. Bizony, a bűnözésre is vonatkozik, amire szintén utalt a bizottság éves jelentése. Ugyan hallunk sikertörténeteket és diadaljelentéseket, de mégiscsak azt olvassuk az újságokban, hogy tovább folytatódnak a bandaleszámolások, hogy immáron a tizenhetedik nagy értékű gépkocsit lopták el a kormányzati tisztviselőktől, akik minden valószínűség szerint jobban őrzik és védik a gépkocsijaikat, mint az átlag állampolgárok. S azt tapasztaljuk és olvassuk, hogy rendőrtisztek bejelentéseket tesznek - azt nem tudom, hogy ezek megalapozottak-e vagy sem, ezt nem is áll módomban megvizsgálni -, amiket valóban nagyon gyors és hatékony intézkedések követnek. Ezeket a rendőrtiszteket azonnal elbocsátják, sőt adott esetben - mint Karancsi Tibor esetében - még eljárás is indul, ugyanakkor az általuk feltártakat, az általuk felvetett kérdéseket nem vizsgálják ki, ezekről semmilyen érdemi tájékoztatást nem kapunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszan sorolhatnánk még azokat a problémákat, amelyek a politikai feltételekhez tartoznak. Én nem kívánom ezt tenni, hiszen felszólalásom szándéka az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a csatlakozás közeledtével egyre fontosabbá váló politikai feltételek teljesítésére is koncentrálnunk kell. Ez legalább olyan fontos és legalább annyira érdekünk, mint a gazdaság versenyképessége, a jogharmonizáció vagy a kommunikáció.

Még egy dologról szeretnék pár szót beszélni, Magyarország külpolitikájáról. S bár ezen a területen kevés problémát érzékelek, azért szeretném felhívni a figyelmet néhány alapelv fontosságára, elismerve mindazt, amit ezen a téren Martonyi János külügyminiszter úr tett. Egyértelmű, hogy Magyarországnak akkor van helye az Európai Unióban, ha aktív, kooperatív, stabilizáló szerepet tud játszani a térségben és szomszédaival. Ez az a vezérelv, amelyet a magyar külpolitikának a szomszédsági politikában elfelejtenie nem szabad. Nem állítom, hogy a miniszter úr vagy az általa képviselt politika ezzel szembefordult volna, de látok olyan megnyilatkozásokat mind a minisztérium, mind pártpolitikusok részéről, amelyek már felvetik annak szükségességét, hogy újból megerősítsem: Magyarország számára az egyetlen lehetséges stratégia a regionális stabilitás zálogának a szerepköre. Ezt folytattuk az elmúlt négy évben, és úgy látom, ez nagyjából most is folytatódik. Ez az, ami Európát biztosítja arról, hogy a most befogadni vágyott ország nem konfliktusokat importál, nem konfliktusokat generál, nem a problémák része, hanem a problémák megoldója. Mert ez a mi szerepünk, ez értékel fel minket, ez teszi lehetővé, hogy a nemzeti érdekekért hatékonyan, szövetségeseket találva is tevékenykedhessünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit szerettem volna elmondani azzal a szándékkal, hogy legyen nagyobb figyelem a politikai feltételeken is, és mindezt a politikai pártok a hazai tevékenységük folyamán vegyék figyelembe, hiszen olyan problémákat okozhatnak a politikai feltételek nem teljesítésével, amelyek bizonyos országok esetében már a tárgyalások megkezdését is megakadályozták. Van egy szomszédunk, amelyet néhány évvel ezelőtt még úgy jellemeztek, mint a visegrádi négyek többiekkel azonos sorban lévő tagját, s amely ma óriási erőfeszítéseket tesz azért, hogy a politikai feltételek nem teljesítése miatt elvesztegetett négy évet be tudja hozni. Nem szabad, hogy Magyarországra ilyen sors várjon, azt remélem és úgy gondolom, hogy nem is vár. Ehhez azonban a politikai erők közös erőfeszítésére, a konszenzus demokráciájára van szükség - és nem a konfrontáció demokráciájára -, a konszenzus parlamentjére és arra az együttműködésre, amely a korábbiakban jellemezte Magyarország európai uniós csatlakozását, illetve a csatlakozásra való felkészülést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu