DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Húsz esztendeje annak, hogy hatályba lépett a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr., közismert nevén a Bvtvr. Az elmúlt időszakban a törvényalkotó számos módosítással igazította a változásokhoz ezt a jogszabályt.

E módosítások közül jelentőségénél fogva kiemelkedett az 1993. évi XXXII. törvény. Több új rendelkezés mellett e törvény vezette be a fogház és a börtön általános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazásának lehetőségét, vagy ahogy népszerűbb nevén ismerjük, az evsz-t. Az evsz a progresszív büntetés-végrehajtás szellemében került bevezetésre. Az elítélt már a szabadságvesztés végrehajtása alatt komoly lehetőséget kap arra, hogy megkezdhesse a társadalomba való újra beilleszkedését, visszailleszkedését.

Ha az evsz hatálya alá tartozik az elítélt, akkor a kapcsolattartása gyakoribbá és könnyebbé válik, valamint lehetősége nyílik a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkavégzésre. Az eltelt idő igazolta e jogintézmény létjogosultságát, és az evsz beépült a magyar büntetés-végrehajtás rendszerébe. Ugyanakkor már a kezdetektől fogva bizonytalanság mutatkozott abban, hogy annak elrendelésekor vajon milyen kritériumokat kell figyelembe venni. A hatályos törvény ugyanis nem ad iránymutatást olyan alapvető kérdésekben, hogy az evsz elrendelésekor milyen célokat kell szem előtt tartani, milyen körülményeket kell mérlegelni, illetőleg milyen kizáró okokat kell figyelembe venni.

Emiatt, főként a kezdeti időszakban, egészen szélsőséges esetek is előfordultak. Például nyolc év börtönre ítélt személy esetében hat hónap letöltése után már elrendelték az evsz alkalmazását. Bizonytalanságot érzékelt a jogalkalmazó is, mert e tárgykörrel meglehetősen sokat foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság, mert érezte, hogy ki kell töltenie a törvényben meglévő űrt. Szakmai körökben már több éve felmerült, hogy a Bvtvr. helyébe lépő majdani új törvényben az evsz-re vonatkozó rendelkezéseket is alapvetően meg kell változtatni.

Tisztelettel tájékoztatom a Házat arról, hogy az új büntetés-végrehajtási törvény koncepciójának kidolgozása folyamatban van, de a jogszabály parlamenthez történő benyújtása még viszonylag hosszabb időt vesz igénybe. Tekintettel arra azonban, hogy addig sem lehet a jogalkalmazókat bizonytalanságban tartani, a kormány most beterjesztette az önök előtt fekvő törvényjavaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Az említett elvi megfontolások után a mindössze három szakaszból álló javaslat tételes rendelkezéseiről szólnék. A javaslat a hatályos szabályozástól eltérően nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az elítélt vagy védője indítványozhassa az evsz alkalmazását. A jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy amint a szabadságvesztésből letelik a fogház esetén a három, börtön esetében a hat hónap, az érintett elítéltek többsége szinte azonnal kérelmezi az evsz alkalmazását. Úgy is mondhatnánk, némi malíciával, hogy ő maga ítéli meg azt, hogy már megérett a kedvezmény alkalmazására.

A jövőben kizárólag a bv-intézet tehet majd előterjesztést az evsz megadására. Megjegyzem, hogy a hatályos rendelkezések szerint egyébként az enyhébb fokozatba helyezésre is a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a bv-bírónak, míg az elítélt úgynevezett átmeneti csoportba helyezéséről maga a büntetés-végrehajtási intézet dönt. Véleményem szerint nem kell tartani attól, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek majd nem tesznek előterjesztést az evsz alkalmazása iránt. A fenti példákra hivatkozva ezt az is jól mutatja, hogy az intézetekben hozott döntés alapján a szabadságvesztésükből öt évet vagy annál többet letöltött, fegyház vagy börtön fokozatú elítéltek 11,6 százaléka van jelenleg átmeneti csoportban.

(16.40)

Szintén a jelenlegi adatok szerint az olyan elítéltek közül, akik már a büntetésük felét vagy annál többet letöltöttek, 8,4 százalék enyhébb végrehajtási fokozatba van helyezve. Az említett adatokból azt a következtetést kell leszűrni, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben, az elítéltek jogait messzemenően figyelembe véve és érdekeikre is figyelemmel meghozzák az indokolt döntéseket és lépéseket. Ezért úgy gondolom, hogy az elítélteket sem jogsérelem, sem érdeksérelem nem éri akkor, amikor a javaslat hatályon kívül helyezi az őket, illetve védőjüket megillető indítványtételi jogot.

Az evsz-szel kapcsolatos, a Legfelsőbb Bíróság határozataiban megjelent iránymutatásokra épül a javaslat, amikor meghatározza, hogy milyen körülményeket kell figyelembe venni az elrendelés során. A javaslat szerint az evsz csak akkor alkalmazható, ha az elítélt a feltételes szabadságra bocsátásig terjedő idő felét már letöltötte. Ez az időtartam azonban nem lehet kevesebb 3 hónapnál a fogház és 6 hónapnál a börtön fokozat esetében. Erre azért van szükség, mert - hogy a már említett példánál maradjunk - eddig a 8 év börtönre elítélt esetében már a szabadságvesztés megkezdését követő 6 hónap után megnyílt annak elméleti lehetősége, hogy az evsz alkalmazása folytán akár felügyelet nélkül dolgozhasson az illető a büntetés-végrehajtási intézet falain kívül. Javaslatunk szerint ebben a konkrét esetben csak 3 év szabadságvesztés letöltése után kerülhet sor arra a jövőben, hogy a bíróság az evsz-ről döntsön. Könnyen belátható, amennyiben a bíróság hosszabb tartamú szabadságvesztést szab ki, akkor a szabadságvesztés céljával is ellentétes az, ha az elítélt viszonylag rövid idő múlva már csak éjszakára jár be a büntetés-végrehajtási intézetbe.

Tisztelt Ház! Az előzetes fogvatartásban, őrizetben, előzetes letartóztatásban letöltött idő beszámítására is új rendelkezést tartalmaz javaslatunk. Azt a jövőben csak akkor lehet beszámítani a feltételes szabadságra bocsátásig terjedő időtartam felébe, ha a szabadságvesztés megkezdése az előzetes fogvatartást megszakítás nélkül követi. Számtalan esetben előfordult ugyanis, hogy az elkövető 6 hónapnál többet volt előzetes letartóztatásban, majd hosszú ideig, akár évekig is szabadlábon védekezhetett. Amikor a bíróság kiszabta a többéves börtönbüntetést, akkor az elítélt akár a börtönbe vonulását követő napon indítványozhatta az evsz alá helyezését. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fentiekben vázolthoz kísértetiesen hasonló eset következett be az ez év eleji jelentős visszhangot, a maga idején jelentős visszhangot kiváltó ügyben is. A feltételes szabadságra nem bocsátható elítélt kizárása mellett a jövőben akkor sem alkalmazhatóak az evsz szabályai, ha az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban, továbbá - az összbüntetést kivéve - újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés a bv-intézetbe. Úgy vélem, természetes, hogy ezen elítéltek esetében az evsz megadása a büntetés céljával ellentétes lenne.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány eltökélt a közrend és a közbiztonság megerősítésében, amint azt programjába is felvette. Ezt a célt szolgálják a büntető törvénykönyvet érintő, közelmúltban hatályba lépett jelentős szigorítások is. A mai javaslat nem az evsz szigorításáról vagy elsorvasztásáról szól, hanem arról, hogy az miként terelhető helyes mederbe. Éppen ezért a javaslat nem változtatja meg az evsz tartalmi elemeit, mert ezek továbbra is a kívánt célokat szolgálják, azonban az elrendelés feltételeit világosan és törvényi szinten fogalmazza meg. Megjegyzem azt is, hogy a tisztelt Ház által meghozandó törvénymódosítás nem fogja érinteni a hatálybalépéskor már jogerős, az evsz alkalmazásáról meghozott bírósági határozatokat. A szabályozással azt kívánjuk elérni, hogy az evsz szerinti jelentős kedvezményekben csak az arra valóban érdemes elítéltek részesülhessenek. Egyben meg akarjuk akadályozni, hogy a netán szervezett bűnözői körhöz tartozó elítéltek csak szállóvendégként tartózkodjanak a büntetés-végrehajtási intézetekben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu