MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! "Szeretni kell az embert, nem sajnálni" - Gorkij mondta, nem én, de azért tudjuk, hogy a sajnálat megaláz, a szeretet felemel. A sajnálat falat húz, a szeretet ablakot nyit a világra.

Ezt a vitát hallgatva úgy érzem, hogy ma egy együttműködő zenekart ült a patkóban, már amennyien voltunk, nem volt karmester, mert a karmester maga a téma volt: az az ügy, amiért, azt gondolom, valamennyien felelősséggel tartozunk, felelősséget vállalunk, és legjobb tudásunk szerint szeretnénk eleget tenni.

E Házban igen ritka a szeretetből szóló, személyes hang. Sajnálom, hogy nincs itt Koltai Ildikó képviselőtársam: meg kell dicsérjem, mert az ő hozzászólása, azt hiszem, azt a hangot adta meg, amely mindannyiunkban visszaköszönt, és az egész vita folyamán érezhető volt. Egy társadalmat sokféleképpen meg lehet ítélni, többek között aszerint is, hogyan bánik az öregekkel, hogyan bánik a sérültekkel.

(11.10)

Elmondták itt sokan, hogy tavaly hoztunk egy esélyegyenlőségi törvényt, nem könnyen. Ennek egy megvalósítási programja áll előttünk, és hogy ez a program milyen gyorsan valósul meg, az körülbelül majd azt is minősíti, hogy mennyire vesszük ezt igazán komolyan.

Egy-két észrevételem is szeretném elmondani - képviselőtársaim már elmondták -, a program két helyen is csúszik, ahol nagy ritkán dátumot adott. Csúszik abban, hogy június 30-áig nincs meg a 2000. év költségvetéséhez tartozó tételes kidolgozás, és ez nagy hiba, mert azt a félelmet kelti sokunkban, hogy valószínűleg tényleg csúszni fog. Hiányzik a szeptember 30-ára megígért is, amely bizonyos irányelveket már tartalmazhatna. Szeretném a tárca figyelmét felhívni, hogy egy ilyen nagyon fontos ügyben, ahol tényleg léphetünk előre, a betervezett, elénk terjesztett dátumokat szíveskedjenek betartani, mert ha ez nem történik meg, abban a pillanatban némi kétségünk támad nem a jóindulatban, hanem a tényleges megvalósulásban.

Szeretnék két javaslattal is élni; az egyiket a tárca felé, a másikat módosító indítványban benyújtom. A 2001. évi népszámlálás során társadalmi helyzetük kibővített adatfelvételét tervezik. Kérem a tárcát, amikor ez sorra kerül, nagyon nagy tapintattal járjanak el, mert visszautalva az eredetre: itt szeretettel sok mindent el lehet érni, de ezeket az egyébként is sérült embereket nagyon meg lehet alázni. Ha bele lehetne szólni, azt mondanám, hogy olyan biztosok menjenek ez ügyben kérdezni, akikben a humánum erősebb, mint a hivatalnoki buzgalom.

Szeretnék két sort idézni egy levélből, amit be kívánok nyújtani módosító javaslatként. Ezt egy speciális szakiskolából kaptam, ahol szellemileg fogyatékos és mozgássérült gyerekeket nevelnek, körzetemben van, a nevét nem nevezem meg, mert ez nem a reklám helye, de egyetértek velük, ismerve a munkájukat. "Nagy segítség lenne a fogyatékosokat nevelő iskoláknak, ha a költségvetésben célzott támogatásként jelenne meg az iskola testnevelésre, sportra felhasználható összege, hasonlóan a könyvtár- és informatikai támogatáshoz." Ezt azért érzem fontosnak, és azért szeretném benyújtani, mert az önkormányzatok sanyargatott helyzetükben, könnyen lehet, hogy megfeledkeznek erről.

Azzal szeretném befejezni, örülök, hogy ma egy fontos ügyben nem egymásra mutogatás, hanem egy téma közös körbejárása volt a Ház munkájára jellemző, és azt szeretném, ha legalább ez ügyben ez maradna tovább is, hogy nem sajnálni, hanem szeretni, mert az emberhez és az képviselőhöz méltó.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu