DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Két-három téma is lenne, ami a mostani felszólalással kapcsolatban felmerül bennem. Az egyik a nyugdíjkorhatár-emelés. Hogy lehet úgy nyugdíjkorhatárt emelni, hogy a fiatalok többségének nincs munkája? Hogy azokat a 60 év feletti embereket kényszerítjük további munkára, akik ledolgozták az életük javát, és nincs olyan teljesítőképességük, mint negyvenéves korukban? Inkább adjuk meg a fiataloknak a lehetőséget arra, hogy munkahelyhez jussanak, mint hogy ezeket a szerencsétleneket, akik 40-50 évet lehúznak tulajdonképpen az iparban, a mezőgazdaságban, ezeket kényszerítjük további munkára.

A fizikai dolgozók többsége - én tíz évig dolgoztam folyamatos üzemben gyárban, ezért tudom - elhasználódik 60 éves korára. Ötvenöt éves korában már szinte használhatatlan ez a kategória, mi meg arra akarjuk őket kényszeríteni, hogy még dolgozzon tovább. Pedig tudom, hogy a munkatársaim többsége 58 éves korában meghalt, nem érte meg a nyugdíjkorhatárt sem. Aki tudja hasznosítani a tapasztalatait, a gyakorlatát, az az értelmiség. De a fizikai dolgozók többsége ennyire idős korában már sajnos felét sem tudja teljesíteni annak, amit elvárnak tőle.

A másik megjegyzésem a tb-vel kapcsolatos. Az MSZP jogelődjének roppant nagy szerepe volt abban, hogy a szufficites, tehát a többletes tb felhasználása nem úgy történt, hogy befektetésre került volna, és most lehetne hasznosítani azokat a kamatokat és jövedelmeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyeket akkor befektettek.

Köszönöm, elnök úr.

(13.30)

Forrás: parlament.hu