DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném máris a bevezetőmben hangsúlyozni, hogy a sarokszámok tekintetében a Magyar Demokrata Fórum vállalhatónak és elfogadhatónak tartja a költségvetés tervezetét. Az azonban, hogy a költségvetés tervezete megfelel-e a realitásoknak - többször hallottuk, hogy jobban megfelel, mint a tavalyi -, még nem jelenti azt, hogy felfogásával és a benne tükröződő szemléletmóddal is maradéktalanul egyetértenénk. Nem, mert miközben már valóban túlvagyunk számos gazdasági megrázkódtatáson, aközben a társadalomban régóta orvosolatlan és újabb keletű feszültségek is fölhalmozódtak, és ezekre a költségvetés, úgy látjuk, ritkán van igazán tekintettel. Azt is mondhatnám, hogy ha számos megindokolt és jó szándékú módosítást a tisztelt Országgyűlés nem vesz majd figyelembe, akkor ez a költségvetés egyrészt tényleg csak az elődeihez képest lesz jobb, másrészt pedig megint csupán a pénzügyesek költségvetése lesz, nem pedig az ezredforduló Magyarországáé.

A tervezetnek az MDF számára legfájóbb területe az egészségügy és az önkormányzatok helyzete - számtalan szó esett már erről. A népegészségügy vonatkozásában az MDF ismételten elégedetlenségét kénytelen kifejezni amiatt, hogy nem történt előrelépés az egészségügyi rendszer reformjában. Ez a bírálatunk természetesen nem a családpolitikának, még kevésbé az MDF felfogásával is megegyező politikai közelítésmódnak szól, hanem annak, hogy az átalakítás késlekedett, miközben a magyar társadalom fizikai állapota katasztrofális. Ezért az MDF az egészségügyi kiadások 15 milliárd forintos növelését javasolja.

Az MDF számára ugyancsak döntő másik terület az önkormányzati támogatások rendszere. Erről is csak annyit, hogy ennek sajátságos költségvetési kezelését tapasztaljuk: nyilván az elosztás mikéntjéről van szó. Számunkra az is nyilvánvaló, hogy ha a kormány nem módosít, akkor a 2000. esztendő az önkormányzatok számára nem a felvirágzás esztendeje lesz: az önkormányzatok elszegényednek, miközben a központi költségvetési szervek támogatása - ezt is elmondta már az MDF - 122 százalékra emelkedett. A szabadon felhasználható személyi jövedelemadó 5 százalékos helyben hagyása pedig véleményünk szerint olyan radikális elvonás, melyről lehet vitatkozni, lehet indokolni pro és kontra ÁSZ-szal, napi sajtóval, ennek tendenciájával azonban az MDF nem ért egyet; legalább 7,5 százalékos helyben hagyást javaslunk.

Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtem, hogy a Magyar Demokrata Fórum számára oly sok egyéb mellett talán a legfontosabb az egészségügy és az önkormányzatok. Tudva persze, hogy e két nagy rendszer kielégítő működése mindnyájunknak létkérdés, egy olyan további területről is szólnom kell, amelynek működtetése ugyancsak mindnyájunkat érint, mégpedig nem csak minket, anyaországi magyarokat. Ez a terület ma az egyetlen komolyabb konfliktusok nélküli, bár nem mindig termékeny egyetértéssel kísért nagy, közös vállalkozás, vagyis a magyar külpolitika. Azért is kell beszélnünk erről, mert a külügyi bizottság a költségvetés tervezetét 8 ellenszavazat mellett csupán 10 támogató szavazattal tartotta általános vitára alkalmasnak, és ebben a véleménynyilvánításban nemcsak vagy nem elsősorban pártpolitikai meggondolások fejeződtek ki, hanem az aggodalom és a kétség hallatott magáról. Az a kétség, hogy vajon a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma a tárcának szánt 28,1 milliárdból képes-e ellátni a mind nagyobb kihívásokat jelentő feladatait. Az ugyanis, hogy az ideihez képest jövőre 2,7 milliárddal kap többet, a teendőket mérlegelve nem mond semmit sem, vagy ha igen, még inkább jogosak a további aggodalmak és kétségek.

A fejezeti indoklásban az olvasható, hogy "a magyar külpolitika változatlan alapelvek szerint az ország pozitív külföldi megítélése révén bővülő mozgástérben, ugyanakkor a korábbinál jóval bonyolultabb nemzetközi viszonyok között végzi feladatait. Az eurointegrációs folyamat külföldi menedzselése, az európai biztonság NATO-tagságból adódó kül- és biztonságpolitikai feladatainak sikeres teljesítése, valamint a szomszédságpolitika és a nemzetpolitikai érdekek nemzetközi képviseletének biztosítása a magyar diplomácia komplex stratégiai feladatát képezi.

Nyilvánvalóan csak egyetérteni lehet a magyar külpolitika hármas alapvetésének ezzel a rendkívül tömör megfogalmazásával, ám ez a csak helyeselhető célkijelölés nem tükröződik a számokban. Röviden: sikeres és egyértelmű Európa-, szomszédság- és nemzetpolitikánk változatlan, ezek kivitelezésében azonban mi magunk állítunk rendkívül szűkös anyagi korlátokat önmagunk törekvései elé. Mintha két gondolkodásmód, két felfogás csapott volna össze a külügyi költségvetés tervezetében: a vállalkozó realitásokkal számoló okos és megfontolt célkijelölése és az azt csak látszólag megértő szponzor szűkmarkúsága, aki úgy ad, hogy elvesz, miközben persze lelkesen helyesli támogatottja törekvéseit.

Elmondja még az indoklás, hogy "integrációs politikánk a 2000. évben jelentős kihívások előtt áll. Az EU-csatlakozási folyamat érdemi szakaszának továbbvitele, csatlakozásunk nemzetközi fogadókészségének biztosítása, az integráció és a nemzeti érdekek közötti összhang megteremtése és fenntartása aktív, pozitív Magyarországképet kialakító diplomáciai szerepvállalást igényel." Igen, ez így helyes, törekvéseink változatlanok. De ennyi pénzből? - kérdezem. Hiszen például az EU-csatlakozási programra 440 millió helyett csupán 380 milliót fogunk fordítani. "Olyan csatlakozási feltételek kialakítása a cél" - mondja a tervezet -, "melyek nem bontják meg a magyar külpolitikai prioritások eddig elért összhangját, amelyek révén nem jönnek létre új választóvonalak az EU-tagállamok, az új tagok és az integrációs szervezeteken kívül maradó országok között. A költségvetési évben" - figyelem! - "folytatni kell az EU schengeni követelményrendszerének megfelelő vízumpolitikai felkészülést, az uniós szabályoknak megfelelő vízumkiadás személyi, technikai és infrastrukturális hátterének kialakítását." Ennyi pénzből? - kérdezem. Hiszen könnyen belátható, hogy egyedül Schengen - ha minden jól megy - micsoda pénzügyi terheket jelent majd; olyanokat, amelyeket még az egyelőre ismeretlen és beláthatatlan mértékű EU-támogatással is nehéz lesz majd viselni.

Azt mondja a tervezet, hogy "a schengeni követelményeknek történő megfelelés, a szomszédságpolitikai és nemzetpolitikai érdekek közötti összhang fenntartása érdekében új konzuli képviseletek nyitására kerül sor egyes szomszédos országokban." Ennyi pénzből? - kérdezem. Hiszen ki ne helyeselné például a leendő kassai vagy csíkszeredai magyar főkonzulátust - de miből? Európán kívüli nagykövetségek esetleges bezárásából? Hogyan lehet hatékonyan, tisztességgel képviselni külpolitikánkat úgy, hogy a külügy, mint egy jobb sorsra érdemes vállalkozó, maga gazdálkodja ki úgymond a költségvetéseket, ha egyáltalán akar a szomszédban új főkonzulátusokat? Vagy ne akarjon, ha nem telik rá? Hogyan gazdálkodja ki a külügy a ma működő 74 nagykövetségünk, 17 főkonzulátusunk és 9 egyéb külképviseletünk működését? Tisztelt Országgyűlés! Így nem lehet, vagy csak ki tudja, hogyan lehet képviselni a magyar érdeket, ennek szól tehát az aggodalom és a kétség. Annak tudniillik, hogy a hivatalos álláspont szerint - ez a bizottság előtt is elhangzott - a meglévő pénz "elég ahhoz, hogy külpolitikai érdekeink ne sérüljenek". Azt már csupán megemlítem, hogy "szomszédságpolitikánkban az integrációs folyamat előrehaladtával a korábbiakhoz képest munka- és eszközigényesebb feladatot jelent a szomszéd országok integrációs felkészülésének segítése" stb., stb. - mondja a tervezet. Miből? További takarékossági intézkedésekből, létszámleépítésekből és missziók bezárásából?

Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer kérdezem: miért helyezünk el saját terepakadályokat saját magunk külpolitikai törekvéseinek útjába? De még ez sem minden, hiszen - mondja a tervezet - "a külpolitika előtt álló nemzetpolitikai feladatok egy-egy kedvező jel ellenére sem egyszerűsödtek. A szomszéd országok bonyolult belpolitikai viszonyai, kisebbségpolitikai szándékaik ellentmondásossága" - kérem, most ne a tapintatos fogalmazásra figyeljenek, hanem arra, hogy bajok vannak -, "az olykor taktikai célokon alapuló nemzetközi közömbösség szükségessé teszik, hogy hatékony diplomáciai és anyagi támogatást nyújtsunk a határon túli magyar közösségek által a nemzeti identitás megőrzése, a kisebbségi jogok biztosítása terén megfogalmazott törekvések megvalósításához".

(A jegyzői széket Németh Zsolt és dr. Világosi Gábor foglalja el.)

(13.00)

Ami - teszem hozzá - gyors és hatékony külpolitikai elemző munkát is igényel a napi diplomáciai tevékenység mellett. Miből? Plusz 2,7 milliárd forintból?

Tisztelt Ház! Végezetül csupán néhány adat néhány határon túli magyarokat támogató nagy alapítványról. Szomorúan és értetlenül hívom föl a Ház figyelmét arra, hogy sem az Új Kézfogás Közalapítvány, sem az Illyés Közalapítvány, sem pedig a Teleki László Alapítvány egy fillérrel sem kapott többet, mint tavaly; az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány pedig kerek 20 millió forintos sérülést szenvedett, pontosan annyit, mint egy toplistán vásárolható új Mercedes ára, annak a fele. És amilyen nagy öröm, hogy a sokat vitatott kétmilliárd forintos tétel jut a határon túli magyar felsőoktatás fejlesztésére, olyan szomorú, hogy sajnos még ezt is belpolitikai viták kísérték.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt tíz évben nem először emelek szót a külügyi költségvetés tárgyában, és nem most először hibáztatom a nemzeti érdekeink sérelmére elkövetett szűk látókörű tervezést.

Az is igaz, hogy minden költségvetési vita után valahogyan csak lett, a magyar külügy mindig jól működött. Mi hát akkor a baj? Az, tisztelt Országgyűlés, hogy nem szándékaink tisztaságához vagy tulajdon belső képességeinkhez mérten, hanem objektív külső lehetőségeinkhez mérve voltunk csak korlátozottan sikeresek. Az a baj, hogy ezeket a sikereket az igen szerény anyagi háttér diktálta, lassan pedig megszokottá váló, önfelélő, önkizsákmányoló erőfeszítésekkel a külügyi szolgálat erőn felüli igénybevételével értük el.

Az a baj, tisztelt Országgyűlés, hogy ez így történt, és ennek a megváltoztatására jelek a költségvetésben komolyan nem mutatkoznak. Gúzsba kötve is lehet is táncolni - szokták mondani. Azonban az a véleményem, hogy a nemzeti érdeket szolgáló magyar külpolitika, a magyar külszolgálat és a magyar diplomácia ennél valóban többet érdemelne.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu