DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2000. évi költségvetés általános vitájának lassan a vége felé tartunk, és éppen ezért új dolgokat mondani ilyenkor már nagyon nehéz. Sok szó esett sok összefüggésben az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkról, de viszonylag kevesebb szó esett az ezzel összefüggő mezőgazdasági kérdésekről. Ezért a rendelkezésemre álló rövid idő alatt ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni.

Két héttel ezelőtt volt itt, ebben a Házban egy vitanap az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkról, úgyhogy most ennek a napnak a tapasztalatai alapján mondom el hozzászólásomat. Egyértelműen kicsengett ennek a napnak a tanulságaként, hogy a mezőgazdaság egy rendkívül fontos ágazat úgy az Európai Unióban, az Európai Unió tagországaiban, mint Magyarországon. Érdemes néhány számot megemlíteni. Az Európai Unióban az aktív keresőknek csupán 5 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, az összes GDP-nek csupán 2 százalékát képviseli az agárágazat, mégis az egész költségvetés közel 50 százalékát ez az ágazat, tehát az agrárágazat használja föl, és ebből nincs is különösebb vita, mert tudomásul veszik az ott élők, hogy itt nemcsak egyszerűen egy ágazatról van szó, hanem egy életformáról, aminek nagyon nagy kihatása van a társadalmi, gazdasági élet más területeire is.

(Németh Zsolt helyét a jegyzői székben dr. Szabó Erika foglalja el.)

Magyarországot valamikor agrárországnak szokták tekintetni, ma már egyre ritkábban, mi is csak azt tudjuk mondani, hogy Magyarországon is sok millió ember sorsa függ közvetlenül vagy közvetve az agrárágazat helyzetétől, ezért nem közömbös, hogy hogy érzik magukat, akik ezen a területen élnek és dolgoznak. Az átvilágítás megtörtént az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben. Azt már lehet látni, hogy a jogharmonizációval nem lesz különösebb probléma, eszerint, ha lehetne, akár 2002-től is csatlakozhatna az ország. De a nagy kérdés nem ez, nem a jogharmonizáció a nagy kérdés, hanem az a nagy kérdés, hogy mi van mögötte, hogy hogyan érzik magukat azok, akik ennek az ágazatnak a szereplői, hogy tudnak-e felemelt fejjel csatlakozni majd annak idején az Európai Unióhoz, vagy pedig esetleg másodrangú vagy sokadrendű állampolgárok lesznek a magyar agrárgazdaság szereplői.

A mezőgazdaság jelenlegi állapota, azt hiszem, röviden kifejezhetem, gyászos. A magyar Agrárgazdasági Tanács a közelmúltban adott közre egy jelentést, ez eljutott valamennyi képviselőtársamhoz, és ebben azt jelzi, hogy felgyorsult az agrárágazat lemaradása. Míg a nemzetgazdaság GDP-jének növekedése általában 4-5 százalék körül mozog, erről beszélünk nap mint nap, ugyanakkor az agrárágazatnak csak 1,5 százalékkal növekszik ez a mutatója. Ez elgondolkodtató. Azt is megjegyzi ez a jelentés, hogy ha ez a tendencia tovább folytatódik, valószínűsíthető, hogy az európai uniós csatlakozás legfőbb vesztese az agrárágazat lehet.

A Magyar Szocialista Párt és az Agrárszövetség már többször és sokszor elmondta itt, e Ház falai között is, hogy mi támogatunk minden olyan jellegű kezdeményezést, amely ennek az ágazatnak, tehát a mezőgazdaság helyzetének a javítását jelentené, ami lehetővé tenné, hogy az európai uniós csatlakozásunkig ezt az ágazatot egy kissé fölhízlaljuk, egy kicsit jobb kondícióba, jobb pozícióba kerüljünk az Európai Unióban.

1997-ben a parlament elfogadott egy törvényt. Ennek a törvénynek a címe az agrárgazdaság fejlesztéséről szól. Ebből a törvényből csupán egy mondatot szeretnék idézni. Ez a mondat így hangzik. "A magyar agrártermékeknek az Európai Unióhoz mért támogatottsági hátrányát az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkig fokozatosan csökkenteni kell." Ezért néztem én nagyon nagy figyelemmel a költségvetést és kerestem, hogy vajon mit igazol vissza ebből a most beterjesztett költségvetés.

Ha a technikai dolgokat nézzük, azt lehet mondani, hogy olyan különösebben nagy gondokat én nem látok, hiszen általában a csatlakozásra fordított összegek növekednek, megjelent, lépten-nyomon találkozunk most az új fogalmakkal, a SAPARD, az ISPA, a Phare-program és ezzel összefüggésben különböző költségvetési pénzekkel; ugyanakkor azt is látni kell, hogy rendkívül áttekinthetetlen ez a most kialakult helyzet, mármint ami az európai uniós csatlakozásunkat illeti.

(16.00)

A bizottsági ülésen is elhangzott, hogy egyszerűen követhetetlen. Óriási szabad mozgása van minden tárcának a pénzek felhasználására, még fejezeteken belül is, és éppen ezért ha valaki azt a bátorságot veszi, hogy ezt összességében szeretné együtt látni, azt hiszem, nagyon hamar csalódnia kell, erre egyszerűen nincs lehetőség. Tehát azt hiszem, meg kellene fogalmaznunk, hogy egy más rendszerű költségvetési szerkezetre van szükség, hiszen jövőre már 2000-et írunk, és 2000-től kezdve fokozatosan közeledünk az európai uniós csatlakozáshoz, érdemes ezen a kérdésen elgondolkodni.

Ha a másik oldalról nézzük, hogy a technikai dolgokon túlmenően az agrárágazat kondícióját vajon hogyan javítja ez a költségvetés, akkor azt kell mondanunk, hogy nagyon lehangoló a kép. Nagyon sok a bizonytalansági pont, és összességében nem sok jót sejtet ez a költségvetés.

Nézzük meg az 1997. évi törvény szelleme szerint, mint mutat ez a költségvetés! Azt mondja, hogy 1999-ben 126 milliárd forintot fordítottunk az agrárágazat közvetlen céljaira, a 2000-es költségvetés pedig 135 milliárd forint ilyen jellegű támogatást biztosít, ami összességében 106,9 százaléknak felel meg. De ha mellétesszük azt, ami a törvény szelleméből következik, hogy a következő évben 4 százalékos GDP-növekedéssel számolunk, akkor 144 milliárd forintnak kellene szerepelni ebben a rubrikában. Tehát még az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényhez viszonyítva is 9 milliárd forint hiányzik a költségvetésből, ami az agrárágazat közvetlen céljaira fordítható.

Nézzük meg a következő nagy kérdést! Néhány héttel ezelőtt a felelős kormány felelős minisztere aláírt egy egyezséget a mezőgazdaság érdekképviseleti szerveivel. Ez az egyezség konkrét számokat tartalmaz, többek között azt tartalmazza, hogy ebben a költségvetésben meg fog jelenni 75 milliárd forint költségvetési támogatás címén, meg fog jelenni termelői támogatás címén 60 milliárd forint - az előbbi a piacra jutási célt szolgálta volna -, és meg fog jelenni 66 milliárd forint beruházási, támogatási célra. Tehát ez összesen 201 milliárd forint lett volna, és az előterjesztéshez viszonyítva 65 milliárd forint hiányzik.

Ugyan a miniszterelnök úr szavaival élve nyomban megjelentek az úgynevezett kincskeresők, akik keresték és keresik ennek a nem kis összegnek a fedezetét, de eddig nem nagyon látjuk, hogy milyen eredménnyel dolgoznak. De azt viszont látjuk, és értesültünk róla, hogy volt időközben egy Orbán-Torgyán-találkozó. Ugyan nem tudjuk, hogy mi történt ezen a találkozón, mi volt a háttérben, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ahogy az idő haladt, ez a 413 milliárd forintos összeg - nem is tudom, hogy fejezzem ki magam finoman - a politikai blöff kategóriájába került. Azt hiszem, azt mondhatjuk erre, hogy kár.

Ha viszont még azt is megnézzük, hogy a költségvetés számait áttanulmányozva a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és területfejlesztés céljára összesen 14,4 százalékos növekedés észlelhető, a másik oldalon viszont a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium működésének a céljára 27,3 százalékkal több pénz található, akkor én azt hiszem, hogy ezen a helyzeten is érdemes elgondolkozni.

Végezetül azzal szeretném befejezni, hogy ez a költségvetés igazából nem segíti az ágazat pozíciójának a javítását, lemaradásának a megszüntetését. Miután tudjuk azt, hogy az európai uniós csatlakozásunk után kvóták, illetve bázisadatokból számított különböző mennyiségi mutatók lesznek a meghatározóak, én azt hiszem, hogy szomorúak lehetünk, hisz ez egy utolsó lehetőség vagy az utolsók közül az egyik lehetőség lett volna arra, hogy a nemzeti költségvetésből ezeket a felzárkóztatási problémákat ma még meg tudjuk oldani, vagy legalábbis segíthettünk volna a lemaradásunk szűkítésében. Később, ha tagjai leszünk az Európai Uniónak, ott már belső szabályok fognak érvényesülni, és egyre kevesebb szerepe lesz a nemzeti költségvetésnek.

Azt hiszem, hogy végsőként azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy ezt az egyik utolsó lehetőséget a kormány és ez a költségvetés elszalasztotta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu