ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az FVM 2000. évi költségvetéséről és az agrártámogatásokról szeretnék szólni. 1997. elején az általam is szervezett gazdatüntetés egyik következményének tekinthetjük, hogy a parlament elfogadta az 1997. évi CXIV. törvényt az agrárgazdaság fejlesztéséről. A törvény 1. §-ából idézek. "A központi költségvetés évenkénti elfogadása során az Országgyűlés biztosítja, hogy az agrárgazdaság céljaira reálértékben legalább a GDP éves növekedési ütemével arányosan növelt összegű támogatást lehessen fordítani." Ez törvény. Tehát támogatást. Tovább idézem: "A magyar agrártermékeknek az Európai Unióhoz mért támogatási hátrányát az Unióhoz történő csatlakozásig fokozatosan csökkenteni kell." Az idei évi infláció várhatóan 10 százalék körül lesz. A gazdaság növekedését 4 százalékosra becsüljük. Tehát a törvényben előírt agrártámogatási növekedési ütemnek minimálisan 14 százalékosnak kell lenni. De ez az uniós szinthez való fokozatos felzárkózást messze nem tudja biztosítani, hiszen ahhoz a várhatóan három év múlva bekövetkezően csatlakozásig évente körülbelül 100 százalékos támogatásnövekedést kellene biztosítani. Ez szinte lehetetlen.

A beterjesztett törvényjavaslat sajnos még a 14 százalékos emelést sem biztosítja. Hiszen az idei évben 158 milliárd 621,8 millió forint volt a támogatás, a javaslat 177 milliárd 641,7 millió forintot tartalmaz. Ez csupán 12 százalékos növekedés, szemben az indokolásban szereplő 14,4 százalékkal. Hangsúlyozom, támogatásról beszélek, nem a bevételeket is tartalmazó teljes költségvetésről, mert a törvény is támogatásokat említ.

Az agrárolló nyílása sajnos folyamatos, ami azt jelenti, hogy az alacsony infláció költségeit túlnyomórészt a mezőgazdasági termelők finanszírozták, tartalékaik kimerülőben. Az alacsony élelmiszerár-emelkedési ütem a továbbiakban csak akkor lehetséges, ha a termelők jelentős jövedelempótló támogatásokat kapnak. A jó minőségű és megfizethető élelmiszerek nemcsak a termelők ügye, az egész lakosságot érinti, legérzékenyebben a szegényeket, a nagycsaládosokat, a nyugdíjasokat, a kórházakat, a tanulókat s a többi. Ha a termelő kap jövedelempótló támogatást, az élelmiszerárszinten keresztül rajtuk is segítünk. Ha viszont tömegesen mennek tönkre a magyar termelők, az élelmiszerimportot és később élelmiszerár-robbanást fog okozni.

Sok kritika érte az FVM-et, hogy nincs megfelelő koncepció. Ez nem igaz. Néhány fontosabbat emelnék ki az FVM előirányzataiból. Az uniós csatlakozás előtt álló magyar mezőgazdaságnak a versenyképesség eléréséhez jelentős modernizációra van szüksége. 20-30 éves, öreg, gazdaságtalan, környezetszennyező traktorokkal nem mehetünk Európába. A technológiák, a gépek fejlesztésére, cseréjére lenne szükség, hiszen a termelékenység szempontjából a szaktudás mellett a gépek és a technológiák színvonala a meghatározó. Különösen nehéz helyzetben vannak a kárpótlás során földtulajdonhoz jutott őstermelők, családi gazdaságok a gépesítés tekintetében. Nagyüzemi méreteknél a modern nagy gépek beszerezése már többnyire megtörtént, szántóföldi kultúráknál célszerű a hatékonyság érdekében, ha a kisüzemek is gépköröket alkotnak és modern, nagy teljesítményű gépekkel közösen művelik meg területeiket. A zöldség- és virágkertészetek kisgépigényei kielégítéséhez, valamint a szőlő- és gyümölcskultúrák középkategóriás gépszükségletei kiegészítéséhez fokozottabb támogatási szintre van szükség annál is inkább, mert ezeken a területeken az uniós csatlakozás után is lehetőségeink biztosítottnak látszanak.

A termelő gondjait sajnos fokozza, hogy a termékeiken elérhető alacsony haszonból is gyakran az indokoltnál sokkal nagyobb rész realizálódik a feldolgozónál vagy a kereskedőnél az ő hátrányukra. A feldolgozással kapcsolatos szomorú történés volt az elmúlt időszakban, hogy a privatizációnak nevezett akció során a feldolgozó egységek gyakran a külföldi konkurencia kezébe kerültek. Előre kiszámítható leépítések ezen a területen sajnos be is következtek.

Mindkét problémára megoldást jelent, ha részben vagy egészben termelői tulajdonú értékesítő, feldolgozó szövetkezetek alakulnak. Ehhez jelentős támogatás szükséges, de ez az egyik leghatékonyabb támogatás, hiszen az évről évre újratermelődő értékesítési válságokat hosszú távon megszüntetné. Az elmúlt évtized során a különböző kormányok a bankok konszolidálására mindig találtak sok-sok száz milliárd forintot a költségvetésekben. Most ennek törtrészét a sokat szenvedett magyar parasztság megmentésére kellene fordítani az új évezred küszöbén, hogy ne vesztesként és évtizedes reménytelenségbe taszítva csatlakozhasson a magyar vidék is az Európai Unióhoz. Ezt megérdemli a magyar parasztság, hiszen mindig hazánk biztos támasza volt - és most nem a szétlopott pénzek pótlásáról van szó, hanem hogy a kemény munkától kérges tenyérben is maradjon valami jövedelem, ami a tisztes megélhetést biztosítja.

Benedek Elek szavaival fejezném be: "Ne irtózz a kérges tenyértül! Fogd meg bátran, tétova nélkül! A kéz, amely vért verejtékez, szebb, mint amely aranytól ékes. Becsüld a népet!"

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu