BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondoltam, hogy a megjegyzés, amit tenni szeretnék, talán nem fér bele a két percbe.

Salamon elnök úr felszólalásában volt egy kulcsmondat, amely úgy hangzott, hogy az ellenzék megakadályozza a házszabály-módosítás megszületését - mondta Salamon képviselő úr. Én azt a kérdést tettem fel a napirendi pont tárgyalása előtt, hogy vajon miért nyújtotta be az ügyrendi bizottság ezt az előterjesztést. Miért? Hiszen pontosan lehetett tudni, hogy e mögött az előterjesztés mögött nem áll a szükséges minősített többség az Országgyűlésben. Hiszen a szocialisták és a szabad demokraták a bizottságban nem támogatták, a szocialisták és a szabad demokraták nélkül pedig az Országgyűlésben nem lehet házszabály-módosítást elfogadni.

Mi volt tehát a cél azzal, hogy annak ellenére, hogy nem született meg a kompromisszum, mégis benyújtották? Az elmúlt tíz év magyar demokráciájában kétféle országgyűlési állapot létezett. A magyar alkotmány ugyanis a jogalkotásban megkülönbözteti az egyszerű többséggel hozott döntéseket és a minősített többséggel, kétharmados többséggel hozott döntéseket. Így működik a magyar parlament 1990 óta. Ebből az következik, hogy kétféle parlamenti szituáció van. Az egyik parlamenti szituáció az, amikor a kormánytöbbségnek egyedül is megvan a kétharmados többsége. Ilyen állt fenn történetesen az előző ciklusban, de kialakulhatott volna ilyen többség akár a '90-ben, akár a '98-ban alakult parlamentben, ha - mint ezt sokan tanácsolták - a két legnagyobb párt lépett volna koalícióba. De másként alakult a helyzet, tehát '90 és '94 között egy 58 százalékos többség volt. A mostani helyzetet nehezebb definiálni, hogy itt most 54 vagy 59 százalékos többség van-e, ez bonyolultabb kérdés, most nem megyek bele, a lényeg az, hogy kétharmados többség nincs.

Most már megtanultuk, Salamon elnök úr jól emlékszik rá, hogy a '90-94-es ciklusban megtanultuk, hogyan működik a parlament kétharmados ügyekben, amikor a kormánytöbbségnek nincs kétharmados többsége. Úgy működik, hogy ha a kormánytöbbség egy ügyet meg akar oldani, akkor a kétharmados többséget igénylő kérdésben csak olyan előterjesztéseket nyújt be az Országgyűlésnek, amelyre előzetes tárgyalások útján biztosított a kétharmados többség. Emlékeztetőül: a '90-től '94-ig tartó ciklusban számos ilyen eset volt, és az önkormányzati törvény kapcsán, az első ilyen nagy jelentőségű törvény tárgyalása során megtanulta az akkori kormánytöbbség, hogy ha törvényt akar alkotni kétharmados tárgyban, akkor tárgyalásokat kell folytatni vagy a benyújtás előtt, vagy a tárgyalás közben, hogy megszerezhetővé váljon a kétharmados többség. Így folyt abban a ciklusban egészen az utolsó év jelentős kétharmados törvényéig, például a rendőrségi törvényig, a beterjesztést megelőzték ezek a tárgyalások, és akkor nyújtották be, amikor világos volt, hogy a kétharmados többség meglesz.

Abban az első ciklusban volt néhány olyan eset, amikor a kormánytöbbség abban a biztos tudatban nyújtotta be a maga törvényjavaslatát, hogy azt nem fogják megszavazni, a benyújtással és a parlamenti tárgyalással csak demonstratív céljai voltak. Hadd emlékeztessek rá, így nyújtotta be az MDF vezette kormánytöbbség akkor az ügyészség helyzetére vonatkozó alkotmánymódosítást, mert demonstrálni akarta, hogy az ellenzék nem akarja. Ugyanígy nyújtotta be, emlékszik rá Salamon képviselő úr, azt a választási törvénymódosítást az utolsó évben, amikor a külföldön élő magyarok választójogát akarta belevinni a választási törvénybe. Ott is tudta, hogy nem lesz meg a kétharmados többség, hiszen az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz akkor ezt élesen ellenezte, mégis benyújtotta, hogy demonstrálja a választások előtt, hogy azok a csúnya ellenzéki pártok nem szeretik igazán a határon túli magyarokat. Érdekes, emlékezetes példa. Tehát világos a magatartás.

A következő ciklusban ilyen kérdés nem volt. Egészen más típusú kérdés volt, hiszen az MSZP-SZDSZ kormánytöbbségnek magának is megvolt a kétharmados többsége, ennek ellenére egészen példátlan önmegtartóztatást tanúsított a kétharmados törvények kérdésében, ennek ellenére kétharmados ügyekben rendszeresen folytatott benyújtás előtt vagy parlamenti tárgyalás közben is egyeztető tárgyalásokat az ellenzékkel - de olyan probléma nem merült fel, hogy ne az elfogadtatás szándékával nyújtana be kétharmados témában törvényjavaslatot!

A jelenlegi ciklusban ismét az a helyzet, hogy a kormánytöbbségnek nincs kétharmada - még az őt többnyire kívülről támogató MIÉP-pel együtt sincs kétharmada. Ismét előállt az a helyzet, hogy kétharmados törvényt vagy más szabályt a kormánytöbbségnek csak akkor érdemes benyújtania az Országgyűlésnek, ha azt akarja, hogy el is fogadják, ha a benyújtás előtt megegyezésre jut legalábbis a Szocialista Párttal. Ha nem éri el a benyújtás előtt a megegyezést, akkor semmi más szándéka nincs a benyújtással, mint hogy a parlamenti tárgyalást a politikai harc és az ellenzék - hogy mondjam? - leleplezésének eszközévé változtassa. Így volt most is az ügyészség helyzetére vonatkozó alkotmánymódosítással, így volt magával a szervezett bűnözés elleni törvénnyel, amelyet azért nyújtottak be abban a formájában, amihez nem volt meg sem a szocialisták, sem a szabad demokraták támogatása, hogy demonstrálják a közvélemény előtt, hogy íme, ők nem akarnak harcolni a szervezett bűnözés ellen - pedig csak másképp akarnak harcolni ellene.

Ugyanez állt elő a tegnapi napon, amikor a NATO békepartnerséggel kapcsolatos csapatmozgások új rendezésével kapcsolatban csempészte be az Országgyűlésbe a kormány egy kétharmados törvény módosítását, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy azt demonstrálja, az ellenzék már megint nem akarja Magyarország NATO együttműködésének és békepartnerségének eszközrendszerét támogatni. Másképp miért nyújtotta volna be kétharmados törvényjavaslatot a szocialisták és a szabad demokraták egyetértése nélkül?

Ugyanez a helyzet ezzel a házszabály-módosítással. Pontosan tudják a kormánytöbbséghez tartozó pártok és a MIÉP képviselői, akik támogatták a benyújtást, hogy a szocialisták és a szabad demokraták ezt nem támogatták, mégis benyújtják. Miért? Hogy Salamon képviselő úr kimondhassa: az ellenzék megakadályozza a házszabály-módosítás megszületését.

(21.40)

Most is mondta: álljon az ellenzék ott az Alkotmánybíróság előtt, hogy - mint mondta - az SZDSZ és az MSZP semmilyen megoldást jelentő házszabály-módosítást nem akar. Ez a cél ezzel a benyújtással, holott megmondta, most mondta meg Hack Péter, hogy semmi akadálya, pillanatok alatt megegyezhetünk, megegyezhettünk volna több mint egy évvel ezelőtt is, csak abban kellett volna megállapodnunk, amit az Alkotmánybíróság határozata elég világosan kifejezésre juttat: ki kell egészíteni az eddig hatályos Házszabályt azzal az egy kiegészítő rendelkezéssel: a tizenöt főt el nem ért, de az 5 százalékot a választáson elért pártra vonatkozó rendelkezéssel. Egy éve meglenne a házszabály-módosítás, hogyha a Fidesz vezette kormánytöbbségnek valóban az lett volna a fontos, hogy a házszabály-módosítás megszülessen.

Teljesen világos, hogy a kérdés az: 1994 őszén, mint erről Hack Péter beszélt, konszenzus volt. A Fidesz is egyetértett azzal, meg az MDF is egyetértett azzal, hogy tízről tizenötre érdemes, helyes, kívánatos felemelni a frakciólétszámot. Hack Péter képviselő úr most elmondta azokat a szempontokat, amelyek akkor valamennyi pártot vezettek abban, hogy felemeljék ezt a határt, ugyanúgy, mint ahogy a 4 százalékot 5 százalékra emelték, a parlament működőképességét, a magyar politika működőképességét kívánták ezzel javítani.

Őszintén szólva, én arra nem emlékszem, mert az előkészítő tárgyalásokon nem voltam ott, hogy a Kisgazdapártnak ez ellen is volt-e kifogása. Én nem emlékszem rá, hogy a Kisgazdapártnak ez ellen kifogása lett volna akkor. Őszintén szólva, nem az egyes rendelkezések ellen volt a Kisgazdapártnak akkor kifogása, hanem egyszerűen mint akkor második legnagyobb ellenzéki párt, a maga sajátszerűségét akarta a politikában hangsúlyozni azzal, hogy nem járult hozzá a Házszabály megalkotásához. De amint meglett az a Házszabály, rendszeresen hivatkozott rá, és nagyon jól élt is vele. De ez most részletkérdés.

A lényeg az, hogy senki nem kifogásolta akkor ezt a tízről tizenötre való emelést. Mindenki egyetértett vele, mert mindenki belátta a dolog előnyét. A kérdés ezek után az, hogy változott-e ez a helyzet 1994 ősze óta, azokból a szempontokból, amelyeket Hack Péter itt felsorolt, bármelyik is érvényét vesztette volna 1994 óta. Meggyőződésem, hogy nem. Ugyanazok a szempontok ma érvényesek, ma is érvényesek, sőt, azt kell mondanom, legalább annyira érvényesek, hiszen azóta is megéltünk pártbomlást, frakcióbomlást, és ezek a szempontok bizony indokolttá teszik ennek a magasabb szintnek a fenntartását.

Akkor viszont az a kérdés, hogy ha egyetértünk abban... - gondolom, egyetértünk abban, de ha nem, akkor majd Salamon képviselő úr vagy bárki más érvel abban a tekintetben, hogy érvényüket vesztették-e azok a szempontok, amelyeket Hack Péter felhozott. Szerintem nem! De szívesen hallom, hogy mennyiben vesztették érvényüket. Ha nem vesztették érvényüket azok a szempontok, akkor viszont azoknak, akik támogatják ezt a módosítást, a tizenöt fős küszöb tíz főre való levitelét, érvelniük kell amellett, hogy milyen nyomósabb szempontok szólnak a küszöb levitelénél, mint azok a szempontok, amelyek 1994-ben a felemelés mellett szóltak.

Ilyen érveket nem hallottunk, hiszen az Alkotmánybíróság álláspontjából egyértelmű, és abban az érvelésmódjában is, hogy azt mondja, hogy abban a különleges esetben, amikor így alakul meg egy pártfrakció, mint ahogy a MIÉP most megalakult, már akkor is megszűnik, ha a létszáma a megalakuláskor elért létszám alá csökken. Mert hiszen a szövegezésből világos, hogy ezt ők is egy kivételes esetnek tekintették, abban gondolkodtak, hogy egyébként ezt a tizenöt fős küszöb nyilvánvalóan megmarad. Tehát akkor érvelni kellene, de ilyen érvelést nem hallottunk.

Nyilvánvaló - mint erről Hack Péter beszélt -, hogy a tizenöt fős minimális létszám fenntartása alkotmányos. Tehát nyilvánvaló, hogy házszabályi, a parlament működésével kapcsolatos szempont nem merül fel a tizenöt fős küszöb tízre való levitele mellett. Csak és kizárólag politikai szempont indokolhatja a Fidesz vezette kormánytöbbségnek ezt a magatartását. Ha nem, akkor szíveskedjenek emellett érvelni. Eddig ilyet nem hallottunk, Salamon elnök úr előterjesztésében és Vitányi képviselő úr hozzászólásában ilyen érv nem hangzott el.

Akkor pedig nagyon egyszerű a dolog: kérem, kérjük, fogadják el azt a módosító javaslatot, amelyet Hack Péter és Kóródi Mária nyújtott be, és akkor ki fog derülni - szemben Salamon elnök úr állításával, hogy az SZDSZ és az MSZP semmilyen megoldást jelentő házszabály-módosulást nem akar -, pillanatokon belül ki fog derülni, hogy akar! Olyat akar, amely a hatályos Házszabály mellett érvényesíti azokat a szempontokat, amelyeket az Alkotmánybíróság elénk tűzött.

Még egy - hogy mondjam - szemléleti kérdést szeretnék felidézni a múltból. Talán emlékszik még Salamon képviselő úr, hogy a 72 százalékos MSZP-SZDSZ-kormánytöbbség idején, amikor hozzáláttunk az alkotmányozáshoz, akkor éppen a kisebbség védelmében, a 28 százalékos kisebbség, sőt, a 28 százalékos kisebbségen belül az akkor 6 százalékos Fidesz frakció védelmében egy olyan játékszabályt fogadtunk el, hogy az alkotmányozás során a hatályos szabálytól, a hatályos alkotmánytól csak akkor térünk el, amikor az eltérés mellett az alkotmány-előkészítő bizottságban egy nagyon nagy többség kialakul. Emlékszik rá nyilván, hat frakció volt az induláskor, és legalább négy... - öt frakciónak egyet kellett érteni ahhoz, hogy el lehessen térni a hatályostól.

Most, amikor önök nem 72, hanem mindössze, ha úgy tetszik 54, ha úgy tetszik, 59 százalékos többségben vannak az Országgyűlésben, kérem, fogadják el azt az elvet, amit mi magunk kezdeményeztünk, hogy a hatályos szabályozástól akkor térünk el, ha az eltérés mellett van széles konszenzus. Ha az eltérés mellett nincs széles konszenzus, akkor maradjon a hatályos szabályozás, kiegészítve azzal, amire az Alkotmánybíróság bennünket kötelezett, és két nap alatt meglesz a házszabály-módosítás.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu