JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy nagyon sokan és nagyon sok mindent elmondtak már az 1997. évi LXXVIII. számú törvényről, ami az épített környezetről, annak védelméről szól.

(15.10)

Azt hiszem, hogy azokkal a hozzászólásokkal, amelyek a pontosítást és annak helyességét kiemelték, egyet lehet érteni.

Én mégis azt szeretném mondani a pontosítások érdekében: a törvény 6. és 7. §-a a szabályozási terv szükségességét írja elő például az arra alkalmas üdülőkörzeteknél, vagy a védett építészeti értékek érdekében néhány példát felsorol. Mégiscsak valahol el kellene dönteni, hogy ki az, aki megmondja, hogy ezekben az esetekben szabályozási tervet kell készíteni, vagy pedig nem kell. Kire bízza rá a törvényalkotó? Ezt egyébként a 7. § vonatkozásában is el lehet mondani.

A 9. § foglalkozik a helyi építési szabályzat készítésével. A helyi építési szabályzat készítését a tervezőirodákra bízza, és valójában kicsit távolesik a helyi építési szabályzat elkészítése az építési hatóságnál dolgozó felsőfokú szakemberek véleményétől. Nem hiszem, hogy ennek jó előzményei vannak. Egyébként nincsenek jó előzményei a magyar gyakorlatban.

Nagyon jó szakasznak ítélhető az illesztési szabály, amely a 10. §-ban van. A telekalakítás szabályait is megváltoztatja, az önkormányzattól lehet indítani a telekalakítási szabályokat, a földhivatal felé haladva; szerintem segíti ezt a folyamatot.

A kiszolgálóutakról már többen vélekedtek. Én jónak tartom, hogy a kiszolgálóutakra könnyebben le lehet jegyezni. Bizonyos településeken belül az úthálózat alakítása, korszerűsítése fontos dolog, és ha valamit nagyon nehéz építeni vagy megváltoztatni, az egy-egy település úthálózata, hiszen évszázadokon keresztül megmarad egy-egy településen, míg az utak melletti épületeket köztudottan gyakrabban lehet újjáépíteni.

Többen foglalkoztak már az építési jogosultsággal, amiről az előterjesztés 20. §-a szól. Ezt valójában több oldalról kifogásolták. Véleményem szerint az az időpont, amely benne van, hogy 2000. december 31-ig javasolja a törvény, hogy akinek nincs ez irányú - szakirányú - végzettsége, de van tervezési jogosultsága, annak meg kell szereznie, ez az időpont egyébként annyira rövid, hogy akik már a képzésben benne vannak, vagy elkezdték a képzést, nem biztos, hogy mindenki el fogja tudni végezni 2000-re. Tehát mindenféleképpen módosítani kell, inkább abban az irányban, hogy 2000-ig kezdje el ezt a fajta képzését, amelynek eredményeképpen a későbbiekben is tervezési jogosultsággal szeretne bírni.

Ezek mellett mindenféleképpen hasznosnak és jónak tartom ezt a módosító csomagot, amely nem kis számú módosító javaslatot tartalmaz, több, mint harminc módosítást tartalmaz. Emellett inkább arról szeretnék beszélni, ami nincs benne, vagy legalábbis nem nagyon szabályozott Magyarországon, és ezért ebben a módosító csomagban sincsen benne, ez pedig a külterületi építkezések, vagy a külterületen való építkezés lehetőségeinek a szabályozása.

Azt tapasztalom, hogy ma Magyarországon, amikor a politika hivatalosan felvállalja a családi gazdaságok támogatását, ezek létrejöttét, sőt ezek szövetkezéseit is, bizonyos gazdálkodói csoportok létrejöttét, és támogatja a zöldség-, gyümölcsfeldolgozást, a tész-rendeletet megalkotta, és ha ezt megalkotta, sőt ezek beruházásait is támogatni kívánja a mai kormányzat, akkor furcsának találom, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz olyan helyet találni, ahol ezeket az építkezéseket, beruházásokat meg lehet valósítani. Azok a területen élő ilyen jellegű vállalkozások, vállalkozók szerencsés helyzetben vannak, amelyek valahol meg tudnak vásárolni olyan külterületi majorságokat, ahol ezeket a beruházásokat el lehet indítani. De ahol nincsenek ilyen lehetőségek, bizony nagyon szorult helyzetbe kerülnek.

De nemcsak ebből a szempontból van szerencsétlen helyzetük ezeknek a vállalkozóknak, vállalkozásoknak, amelyek családi gazdaságokban, farmgazdaságokban gondolkoznak, hanem abból a szempontból is, hogy a rendezési tervek készítésekor a rendezési tervet készítők nem tudják igazából megfogalmazni, hogy a külterületen milyen építkezések legyenek, és hogyan is kezeljék. Azokat a területeket, ahol majorságok vannak, továbbépítésre vagy fejlesztésre esetleg ki lehet jelölni, de a többi területtel nem igazán tudnak mit kezdeni. Nem megfoghatóak, és ennek következtében nagyon gyakori - ez '96-ban és '97-ben is előfordult a beruházási pályázatok esetén -, hogy azok az agrárvállalkozók, akik telephelyet szerettek volna maguknak biztosítani, nem tudtak elindulni ezeken a pályázatokon. Maga az építési hatóság is értetlenül állt a kérésekkel szemben. Ez a helyzet szabályozatlan, és hátrányos helyzetbe hozza ezeket a vállalkozásokat, vállalkozókat.

Azt hiszem, hogy ha Európába akarunk igyekezni, és a törvénymódosítás szellemében ez megjelenik, Európába bárhová megyek, azt látom, hogy a területen családi vállalkozások működnek, belakják a területeket a farmok. Nem azt mondom, hogy az a régi tanyavilág jöjjön vissza, ami volt, mert ennek semmi létjogosultsága, de engedtessék meg, hogy ha valaki 150-200-300 hektáron gazdálkodik, annak a szervezését nem feltétlenül a falu közepéről kell megoldani. Nem hiszem, hogy mindennap onnan kell a gépekkel kicsörtetni, visszacsörtetni, és hogy ez egy jó dolog. Ne mondják azt nekem ma Magyarországon, hogy amikor a falvakban csak háztáji típusú gazdálkodásra vannak meg a lehetőségek, amelyek a késő Kádár-korszakban alakultak ki, hogy ezek a területek alkalmasak arra, hogy ahol két-három tehenet lehetett tartani, ma esetleg ötven hízómarhát lehessen tartani, és az ehhez szükséges egyéb dolgokat meg lehessen valósítani.

Tehát nem hiszem, hogy ez a dolog Magyarországon megoldott, és sajnos ez a törvény sem kezeli ezt a problémát. Nem tudom, hogy miért nem kezelik ezeket a problémákat. Nem hiszem, hogy tömegével lennének ilyen vállalkozások. Aki legalább eljut odáig, arra a szintre, hogy telephelyet szeretne építeni, nem fog tudni. Ezt a kérdést talán az OTÉK egy kicsit szabályozza a 29. §-ában, tudniillik az OTÉK legalább 150 oldalas kis könyv, és 15 sorban foglalkozik külterületi építkezésekkel. Tizenöt sorban, ennyi az egész! Előírja ugyan, hogy 3 százalék a beépíthetőség. Ez jó is, de ha megnézünk egy 100 hektárral rendelkező gazdát, a 3 hektár beépíthető, neki az elég.

Igen ám, de az életben nem így van. Nem biztos, hogy a száz hektár egy helyrajzi számon van, nem biztos, hogy egy tömbben van, lehet, hogy kettőben vagy háromban. Lehet, hogy ebből a két-három tömbből csak egy olyan van, ahol esetleg az út, a villany látótávolságra van, vagy esetleg gázközmű is van. Akkor most úgy fog történni az építkezés, képviselőtársaim, hogy a 10 hektárra is épít valamennyit, a 20 hektárra is, és a 70 hektárra is fog építeni valamit? Az egyik helyen magtár lesz? A másik helyen istálló? A harmadik helyen pedig esetleg szállító?

Nem hiszem, hogy a kérdések mellőzése előbbre viszi azt, amit egyébként hétről hétre vagy hónapról hónapra lehet hallani, hogy a családi gazdaságot igenis támogatjuk. Ha támogatjuk, legalább adjuk meg nekik azt a lehetőséget - nem támogatást, csak a lehetőséget -, hogy ők is építkezhessenek külterületen. Azt hiszem, ezzel sokat teszünk. Nem olyan szabályozást várunk a külterületekre vonatkozóan, amely az önkormányzatok számára megvalósíthatatlan feltételeket jelent, vagy az önkormányzatoknak előírjuk, hogy bizonyos közműveket meg kell valósítaniuk. Nem! A vállalkozások meg fogják keresni azokat a pontokat, ahonnan le tudják organizálni a külső területi tevékenységeket. Bízom benne, hogy ezt a lehetőséget az előterjesztők - ha nem ebben a törvényben, de legközelebb vagy más törvény kapcsán - bizonyára kezelni fogják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu