LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A heves szópárbajok és kétpercesek ellenére évtizedünk végén lényegesen nyugodtabb légkörben zajlik a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséhez benyújtott módosító javaslatok feletti vita, mint a rendszerváltó 1990-es évek elején.

Ha fellapozzuk a 8-9 évvel ezelőtti parlamenti jegyzőkönyveket, akkor láthatjuk, hogy szinte minden költségvetési fejezet minden jogcímében indulatos vita dúlt a kormány és az ellenzék között. Akkor a rendőrállam veszélyét festették sokan a falra, amikor a kormányzat javítani akart a rendőrség bérein és munkakörülményein; ma a bűnözés elterjedtsége miatt senki sem vitatja az ilyen célú kiadások növelését. Akkor a honvédelmi kiadások inflációval történő lépéstartása fel sem vetődhetett, mert többen azzal vádaskodtak, hogy fenyegetni akarjuk a szomszéd országokat.

(11.50)

Ma a honvédelmi kiadások gyors növelését érdemben egyik parlamenti párt sem ellenzi. Akkor a rendszerváltással együtt járó személyi és vagyoni kárpótlás kérdései megosztották a társadalmat, mára lényegében lezárultak e viták. Akkor gyakran kétségbe vonták az Európai Unió felé nyitást szolgáló külgazdasági stratégia létjogosultságát, ma már nem lehet vita tárgya külkapcsolataink átrendeződése. A külső megfigyelők számára úgy tűnik, hogy ugyanolyan zajos a közélet, mint akkoriban volt, holott ma lényegesen csekélyebb jelentőségű kérdések felett ütköznek a véleménykülönbségek.

Összegezve évtizedünk politikai küzdelmeit, ma nem lehetnek, nem tudnak lenni akkora ellentétek a politikai áramlatok között, mint akkor voltak. Ez az új helyzet kedvez annak a körülménynek, hogy egymás érveinek meghallgatásával a kormánypárti és ellenzéki képviselők most több költségvetést módosító indítvány kérdésében csupán szakmai ismereteik és valóságismereteik alapján meg tudtak egyezni, ellentétben a korábbi helyzettel. Az oktatási és tudományos bizottság tagjai is több esetben párthovatartozástól függetlenül támogattak olyan módosító javaslatokat, amelyek elfogadásához kérem most az önök figyelmét és mérlegelését.

Bizottságunk támogatta azt a javaslatot, amely mintegy másfél milliárd forinttal kívánja megnövelni a helyi önkormányzatoknak a településigazgatási kommunális és sportfeladatokhoz történő normatív hozzájárulását. Örömmel nyugtáztam, hogy hozzánk hasonlóan az ifjúsági bizottság is támogatta dr. Gémesi György, Ékes József és Font Sándor idézett javaslatát. Döntésünket gyakorlati tapasztalatok is kikényszerítették. Általános gyakorlat ugyanis, hogy ha a településigazgatási és kommunális feladatok forrásai túlságosan szűkösek, akkor a hiányzó összegeket az önkormányzatok gyakran az oktatási és ifjúsági célok rovására szerzik meg.

Mindkét bizottság tagjai jól látják, hogy a településigazgatási és kommunális normatív hozzájárulásnak egy méltányosabb mértéke kevésbé kényszeríti a helyi önkormányzatokat arra, hogy forráshiányra hivatkozva iskolákat zárjanak be, vagy hanyagolják el az ifjúsági és sportfeladatokat, és e megfontolásból tették magukévá többek között az MDF javaslatát is. E helyütt hívom fel az önök figyelmét arra, hogy régi adósságát törlesztené az Országgyűlés, ha rendszeressé tenné az önkormányzati szövetségek támogatását, ahogy erre javaslatot tett Gémesi György képviselőtársunk; ily módon is tudomást szerezhetne a települések, megyék és régiók gondjairól. E javaslatot egyébként az illetékes önkormányzati bizottság támogatta.

Az önkormányzatok anyagi gondjai miatt országszerte gondokkal küzdenek a közoktatási intézmények. Sokuk még azt sem tudja, hogy létezik-e, létezhet-e két vagy három esztendő múlva. Az MDF képviselőcsoportja megkísérelte a közoktatási feladatokhoz történő normatív hozzájárulások megnövelésével megelőzni az iskolabezárásokat és iskola-összevonásokat. A módosító javaslat három szakmai bizottságban, az ifjúsági, az önkormányzati, továbbá az oktatási és tudományos bizottságban elnyerte a képviselők többségének támogatását. Remélem, hogy a bizottsági viták tanulságait a plenáris szavazáson is felidézik magukban e bizottságok tagjai.

Bizottságunk valamennyi tagja átérezte azt a gondot, amelyet a pedagógusok minőségi bérpótlékának az idei megszüntetése okozott. A tapasztalt, hosszabb ideje dolgozó tanárok jelentős részének emiatt csökkentek a keresetei az új tanévben. Gondjaik enyhítésére és nem a megoldásra javasoltuk, hogy a közoktatásról szóló törvényben meghatározott kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés fedezetének számítási alapja 1620 forintról a következő tanév elejétől 3000 forintra növekedjen.

Bizottságunk arra is javaslatot tett, hogy a közoktatási intézményeket fenntartók egységes elv szerint tervezzék meg a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés fedezetét, és ez a fedezet a költségvetési törvényben meghatározott keresetkiegészítés egy főre jutó összegének és a foglalkoztatottak létszámának a szorzata legyen. Remélem, hogy az óvónők, a tanítók és a tanárok helyzetét javító szándékok nem buknak el pusztán költségvetési indokok alapján.

Az általános vita szakaszában már szóltam arról, hogy az évtized eleje óta folyamatosan sorvad a szakképzés, és egyre kevesebben járnak szakmunkásképző intézetekbe. Ennek a negatív, káros tendenciának a megfékezésére törekedett az oktatási tárca oly módon is, hogy 1999. szeptember 1-jétől ingyenessé tette a második szakmai képzést és vizsgáztatást. A második szakma melletti pozitív kiállás viszont nem feledtetheti velünk azt a feladatot, amely az első szakma megszerzésének nehézségei miatt hárul ránk.

Egyetértünk azzal a javaslattal, amely mintegy 20 százalékkal kívánja megnövelni a szakmai elméleti képzés fajlagos összegét a helyi önkormányzatok szakközépiskoláiban és szakiskoláiban. Hasonló mértékben javasoljuk növelni a szakmai gyakorlati képzés fajlagos összegét is. Hadd hívjam fel az önök figyelmét ismételten arra az országos tapasztalatra, amely azt igazolja, hogy a mai alacsony fajlagos támogatás miatt nagyon sok oktatási intézményben nincs lehetőség iskolai tanműhelyek fenntartására. A szakmai gyakorlati képzés iskolán belüli szűkös lehetőségei gyakran olyan vállalkozók és vállalkozások kiszolgáltatottaivá teszik a tanulókat és a szülőket, ahol őket jobbára segédmunkák végzésére kötelezik, és szakismereteik csak csekély mértékben bővülnek. Emellett a szülőknek, hogy egy-egy vállalkozó mellett ténylegesen is tanulhasson a gyermek, nagyon komoly tandíjakat kell fizetniük.

A fajlagos összeg növelése e területen érzékelhetően javítana a szakmát tanulók mai kiszolgáltatott helyzetén. Nagyon sajnáljuk, hogy a tárca képviselői nem tudnak a szakképzés akut gondjairól, és ellenzik a szakképzés eddigieknél erőteljesebb állami támogatását. A közoktatás területén a kistelepülések iskolái vannak a legnehezebb helyzetben. Nehéz helyzetüket felismerte a kormány, és az elmúlt esztendőben előrelépés történt az 1100 főnél kisebb településeken lévő iskolák megmentése és fenntartása érdekében.

Itt szeretném elmondani, hogy a mai vitanap első harmadában megszólaló Szabados Tamás képviselőtársammal, valamint Csige képviselőtársammal teljes mértékben egyetértek abban a tekintetben is, hogy nem is 1500-ra, hanem 2000-re kellene felemelni a támogatott települések lélekszámát. Azonban már azt is nagy lépésnek tartanám, ha a mostani módosító javaslatunkat elfogadva, a jövő esztendőben az 1500 alatti települések kisiskolái megkapnák pályázati formában ugyanazokat a lehetőségeket, amelyeket korábban az 1100 lélekszám alatti települések kisiskolái megkaptak. Minden bizonnyal az kell hogy legyen a következő lépés, hogy a következő esztendő, a 2001. esztendő költségvetésében már ez a veszélyeztetett zóna, a 2000 lélekszám körüli települések is kapják meg azt a lehetőséget, azt az állami támogatást, amely lehetővé teszi az iskola megmaradását.

Úgy gondolom, hogy az a támogatás, egység, amely a parlamentben létrejött a felsőoktatási törvény módosításakor - több mint 90 százalékban szavaztuk meg, támogattuk -, létrejönni látszik a közoktatás területén is. Ezt tapasztalom az oktatási és tudományos bizottságon belül, és nagyon bízom abban, hogy ez mihamarabb kormányzati álláspont is lesz.

Idetartozik még, hogy a bejáró általános iskolások támogatását ugyan megoldotta a költségvetés, azonban a bejáró középiskolások támogatása mindmáig megoldatlan. A bizottságunk támogatja azt a javaslatot, amely szerint a normatív módon elosztott, kötött felhasználású támogatások körében új jogcímként támogassa a költségvetés a bejáró középiskolásokat oktató intézmények fenntartóit. Úgyszintén egy egységes álláspont látszik kialakulni a kutatás és fejlesztés elmaradt támogatása ügyében, és e területen magam is beadtam csatolt módosító indítványt. Amennyiben sikerül egyeztetnünk a Pénzügyminisztériummal, a kormányzattal, akkor netán lehetőség lesz arra, hogy bizottsági módosító javaslatként végül is a lehetetlen helyzetben a lehetségest elérjük.

(12.00)

Nagyon örülök annak, hogy a bizottsági ülésen ellenzéki képviselők fogalmazták meg, többek között Csizmár képviselő úr, azt a gondolatot, hogy minden olyan támogatás mellett ott van a szavazatuk, amellyel némi emelést a tudományos élet, a kutatás, a fejlesztés területén a költségvetésben el lehet érni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, Mikszáth "A pénzügyminiszter reggelije" című karcolata után talán meg kellene fogalmazni "az államtitkár úr nyugalma" című új kis írást, új kis szöveget, mert ebben a helyzetben ilyen nyugodtan végigülni ezt a vitát, valóban rendkívüli teljesítmény.

Azt kívánom a pénzügyi államtitkár úrnak és a kormányzatnak, ezzel magunknak, hogy a következő esztendő hasonló időszakában több lehetőséggel gazdálkodva, de hasonló nyugalomban köszöntsük egymást, mondjuk egymásnak, hogy boldog új évezredet és költségvetést!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu