MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen heves vita alakult ki - hála istennek, én azt mondom -, de azért az alapokat is meg kellene nézni, ennek a vitának az alapjait, mert itt nagyon sok esetben olyan dolgokról vitatkozunk, ami még nem is került a Ház elé, és lehet, hogy nem is fog a Ház elé kerülni.

Mindenesetre a közeli tapasztalatokhoz visszakanyarodva, a választási kampányból emlékszem arra, hogy akármelyik szegletébe mentünk az országnak, és ott akár esetleg kormánypárti jelölt volt - már az előző kormánypárti jelölt -, vagy akkor ellenzéki jelöltként a mostani kormánypártiak, három hangzatos témát lehetett nagyon jól elsütni mindenhol, és óriási közönségsikert, óriási hallgatósági sikert mutattak a tapsok.

Az egyik volt az ingyenes autópályák létrehozása, a másik volt a halálbüntetés visszaállítása. A harmadik pedig pontosan az volt, hogy a vállalkozókat érintően a kötelező kamarai tagság és a tagsági díj megszüntetése. Úgyhogy én azt mondom, hogy már jó ideje várható volt, hogy ez a törvény előbb-utóbb a parlament elé kerül, mert én úgy látom, hogy ez a két nagyobb kormányzó pártnak is gyakorlatilag a választási programjában benne volt, és ezért ez bekerült a kormányprogramba is.

Visszakanyarodva a törvényhez; én a törvény céljával egyetértek, ha a törvénynek az a célja, hogy jól működő, önkéntes alapon szerveződő kamarák képviseljék a vállalkozók érdekeit ebben az országban. Azzal kapcsolatosan tennék egy kis megjegyzést, amit, azt hiszem, itt mindnyájan észlelhettünk a vitában, hogy sajnálatos módon a törvény előkészítését nem előzte meg egyeztetés a frakciók, a parlamenti pártok között, és azért én is azt javasolom, hogy ezt a következőkben ne hagyjuk ki, mert akkor nagyon sok felesleges vitát el tudunk kerülni itt a Ház előtt.

Nem olyan tragikus a helyzet, mint ahogy ez itt a vitában kibontakozik, hiszen tudjuk azt, hogy gyakorlatilag ez a törvény csak 2001. január 1-jétől fog hatályba lépni, úgyhogy én még azt is el tudom képzelni itt a képviselőtársaimmal együtt, hogy ennek a törvénynek az ilyen módon való felvetése, mint ahogy ez fel lett vetve, a kamaráknak is használ. Tekintettel arra, hogy - már csak a saját példámból kiindulva - az utolsó héten is több száz anyagot kaptam mindenfajta kamarától az országban, és úgy érzem, hogy azért megmozgatta a kamarai állóvizet is ennek a törvénynek az előkészítése.

Én még azt is el tudom képzelni, hogy a Ház most elfogadja ezt a törvényjavaslatot; természetesen ez a törvény így, ahogy van, több helyen módosításra szorul, ezzel én is maximálisan egyetértek, hisz magam is körülbelül 20 módosító javaslatot adtam be, illetve adok be még a mai napi hatállyal. De én azt is el tudom képzelni, hogy esetlegesen elfogadjuk a módosítások után, és ha - mielőtt érvénybe lép - mi azt látjuk, hogy a kamarák olyan óriási változáson mentek keresztül, a közigény olyan óriási lesz a kamarákért, a kamarák mellett, hogy igenis a parlamentre és a kormányra is politikai ráhatással lesz, esetleg akkor majd megint módosítjuk.

Mert itt én azt mondom, hogy ha látjuk azt, hogy valamit a parlament mint a legfelsőbb törvényhozó testület is hoz, és az nem jól működik, akkor igenis nem kell félni, ahhoz hozzá lehet rövid időn belül nyúlni. És nem az a presztízsveszteség, amikor azt mondják, hogy Molnár képviselő, hát egy hónapja hoztuk meg ezt a törvényt, aztán ön már módosító javaslatot akar hozzá beadni. Hát igen, ha közben rájöttem, hogy ennek vannak olyan szakaszai vagy olyan részei, amelyek nem jók, akkor inkább mi módosítjuk, mint hogy a gyakorlatban sújtsa az állampolgárok széles rétegeit.

Vissza akarok kanyarodni magához az alapkiinduláshoz. A kamarai rendszernek Magyarországon nagy hagyományai voltak. Az első kamarai törvény már 1868-ban megszületett. A rendszerváltás után a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XIV. törvény elfogadásával indult meg a kamarák újjászervezése, önszerveződése. A gazdasági kamaráknak a fejlett piacgazdaságú országokban nagy szerepük van a gazdaság fejlődésének és szerveződésének előmozdításában, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényre juttatásában, az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megóvásában, valamint a gazdasággal összefüggő egyes közigazgatási feladatok ellátásában.

Az 1994-ben elfogadott kamarai törvény a nemzetgazdaság korszerű piacgazdasággá történő átalakulásához, az állam gazdasági szerepvállalásának csökkenéséhez, a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének önigazgatás útján történő ellátásához kívánt megfelelő szervezeteket létrehozni. A gazdasági kamarák a gazdaság hatékony működéséhez elengedhetetlen intézményi rendszer fontos elemeként jelentek meg.

A kamarai törvény a korszerű kamarai szerveződés megteremtésében fontos szerepet tölt be. A törvény alapelveit a gyakorlat lényegében igazolta.

A gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozat alapján a kormány áttekintette a gazdasági kamarák működési tapasztalatait. E felülvizsgálat azt jelezte, hogy a törvényben megjelölt közfeladatok ellátása a vártnál lassabban bontakozott ki. A kamarai kötelező tagság és az ebből eredő kötelező kamarai tagdíj nem ösztönzi kellően a gazdasági kamarákat. Tartalmi tevékenységük fejlesztése a vártnál vontatottabban és a vállalkozók számára nem kellően érzékelhetően alakult.

A kamarai gazdaságfejlesztés általános érdekvédelmi tevékenység. A gazdálkodó szervezetek egy része felvetette, hogy a lényegében adóbevétel jellegű kötelező tagdíj nincs arányban a kamarai szolgáltatásokkal, azok társadalmi eredményességével és hatékonyságával. A kormány megerősítette a gazdasági kamarák köztestületi jellegét. A kamarák sajátossága éppen az, hogy tagjai általános, együttes érdekeit juttatják kifejezésre. Az összérdekek hiteles meghatározása iránti állami igény emeli a kamarák feladatát közfeladattá, és ez jelent többletet az önkéntes alapon szerveződő egyesületekkel szemben.

(12.10)

A kamarai közfeladatok ellátása, a köztestületi jelleg fenntartása nem teszi szükségessé, hogy a törvény a gazdálkodó szervezeteket a kamarák tagjának nyilvánítsa. A kamarák köztestületi jellegét az európai és a háború előtti magyar szabályozáshoz hasonlóan nem a kötelező tagság, hanem valamennyi törvényesen piacra lépő vállalkozás választási joga legitimálja. A kamarai törvény a gazdasági kamarák 3 típusának létrehozását határozta el. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az egyes kamarákat elhatároló ismérvek viszonylagosak, különösen a kézműves tekintetében, és a kamarák számát megháromszorozó, állandó vitákat gerjesztő és költséges szervezet helyett célszerű a kézműves-, a kereskedelmi és az iparkamarákat közös szervezetbe integrálni. Az agrárkamarát az agrárium sajátosságai miatt célszerű külön szervezetben tartani.

A kamarák működési tapasztalatainak feltérképezése során átfogó igényként fogalmazódott meg a kamarai bevételek felhasználásának, áttekinthetőségének és ellenőrzésének javítása. Széles körű egyetértés alakult ki abban, hogy meg kell oldani a gazdasági kamarák gazdálkodása célszerűségének, jogszerűségének az ellenőrzését. Ezért célszerű az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenységét a gazdasági kamarákra kiterjeszteni.

A gazdasági kamarák működésére vonatkozó új törvényi szabályozás során a jogalkotónak néhány alapvető kérdést célszerű lenne előzetesen eldöntenie. Ezek a következők: milyen szerepet szán a kamaráknak, és ennek keretében milyen további közfeladatok kerülnek a kamarákhoz? A tervezet erről nem rendelkezik, illetve a 11. § (1) bekezdése ezt kormányzati hatáskörbe utalja.

Ezzel a megoldással két probléma feltétlenül megjelenik. Az egyik jogi természetű, miszerint a Ptk. 65. §-a megfogalmazása szerint a köztestület a közfeladat ellátásához szükséges, törvényben meghatározott jogosítványokkal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy nem lehet kormányzati szintű rendezés.

A másik gyakorlati jelentőségű, hiszen egy önkéntes kamarai tagság esetén a gazdálkodó szervezet döntésénél komoly jelentősége van annak, hogy az adott köztestületre milyen közfeladatok ellátását bízzák rá. Attól függően, hogy a kamaráknak a jogalkotó szán-e komoly szerepet, vagy sem a szervezet működése szempontjából, alapvető kérdés a működéshez szükséges források megléte. A kötelező tagságnál ez adott, nem kötelező tagság esetén azonban a tervezet nem kínál megnyugtató megoldást.

A tervezet 35. §-a sorolja fel a lehetséges bevételi forrásokat. Ezek közül lényeges a tagdíj, amely önkéntes kamarai tagság esetén jelenleg nehezen becsülhető, illetve azon múlik, hogy a tag mit profitálhat közvetlenül a kamarai tagságból. Ennek során a tag elsősorban azt mérlegeli, hogy a kamara az ő szempontjából fontos hatósági jogosítványokkal rendelkezik-e. Erre az agrárkamarák esetében a válasz az, hogy alig, illetve nem.

A másik szempont az, hogy érdekei megjelenítésére a kamara alkalmas-e, illetve megteszi-e. Ez ügyben a tervezet nem sok lehetőséget kínál, illetve a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is korlátokat állít az érdekvédelmi tevékenység terén.

Harmadik szempont lehet az, hogy a kamara számára milyen fontos szolgáltatásokat képes biztosítani. A szolgáltatások esetében nem lényegtelen tudni azt, hogy ezek általában igen drágák, és ezt előzetesen finanszírozni kell tudni. Tekintettel arra, hogy az agrárkamarák egyike sem rendelkezik komoly anyagi háttérrel, eddig is problémás volt a szolgáltatások bővítése, az önkéntes tagsággal pedig a jelenlegi meglévő szolgáltatások fenntartása is kritikussá válik. Megjegyezném még, hogy a meglévő szolgáltatásokat alapvetően a minimum tagdíjat fizető tagok veszik igénybe, amit a nagybefizetők tagdíja fedez. A kamarák jelenlegi fenntartói döntő mértékben a nagyobb befizetők, számukra viszont nehezebb és sokkal költségesebb is szolgáltatni.

A másik fontos bevételi forrás a tervezet szerint a költségvetési hozzájárulás. Ezt a tervezet nem normatív módon kívánja megállapítani, és mértéke az éves költségvetés függvényében alakulna, ily módon egy nem tervezhető, bizonytalan bevétellel, amellyel hosszú távon stabil tevékenységet nehéz tervezni.

A harmadik megjelölt bevételi forrás az igazgatási, szolgáltatási díjak. Ez agrárkamarák esetében kizárólag a vállalkozói igazolványok kiadásához, módosításához és megszüntetéséhez kapcsolódó díj. Jelenleg ez a kamaráknál ráfizetéses, tekintettel arra, hogy minél kevesebb az ilyen típusú ügy, annál magasabb a fajlagos bekerülési költség.

A negyedik a kamarai szolgáltatások díjbevétele. Ilyen az agrárkamarák többségénél nincs. Ha ezért pénzt kérnek, azt a jelenleg igénybe vevő tagkör nem fogja igénybe venni.

Ötödikként megjelölt egyéb bevételből, illetve önkéntes felajánlásból tényleges bevételi forrásra számítani nem lehet.

Mindezek alapján világosan látszik, hogy a tervezet a kamarák finanszírozását nem tudja megoldani. Az agrárkamarák pedig, amelyek vagyoni háttérrel nem vagy minimálisan rendelkeznek, gyakorlatilag már az induló 2001-es évben működésképtelenné válnak. A megoldás önkéntes tagságú kamara esetén az lehet, hogy az egyrészt normatív alapon előre, pontosan tervezhető költségvetési támogatást kell biztosítani. Másrészt most kell rendezni a kamarák közfeladatait és hatáskörét, figyelemmel az európai uniós tagság esetén megjelenő kamarai szerepvállalásra.

Összefoglalva, a törvényjavaslatban általában talán a legkifogásolhatóbb az, hogy az előterjesztő megfeledkezik a nem országos hatáskörrel rendelkező, igen jól működő helyi területi szakmai szervezetekről. Felhívnám a tisztelt előterjesztő figyelmét arra, hogy önkéntes tagság esetén a helyi területi kamarák szerepe az elsődleges, míg egy országos szervezet legfeljebb koordinációs feladatokat lát el. Tudom azt, hogy az előterjesztett törvényjavaslaton sokat lehet és kell is javítani a Magyarországon működő vállalkozók és vállalkozások érdekében, de sokkal jobb törvény-előkészítést lehetett volna végezni, ha a kamarák időben felébrednek Csipkerózsika-álmukból. És ha a kamarák jobban kiálltak volna a saját tagjaik érdekében, akár a politikával szemben is, akkor ez a mai helyzet elkerülhető lett volna. Mit értek ez alatt?

Egy vállalkozó sajnos mindig kiszolgáltatott helyzetben kénytelen dolgozni. Kiszolgáltatott az államnak, az adóhatóságnak, a tb-nek, az ÁNTSZ-nek, a fogyasztásvédelemnek, a közterület-felügyelőknek, a biztosítóknak, az önkormányzatoknak. Sajnos, az adójellegű tagdíjfizetés biztonsága sok esetben némely kamarai vezetőket nem megfelelő irányba segített. Hangsúlyozom, nem vagyok kamaraellenes, de a vállalkozók érdekeit a kamaráknak is jobban kell védenie, képviselnie. Ne érezzük, hogy fenntartunk egy szervezetet arra, hogy mindennapi munkánk során segítsen minket, képviselje ügyes-bajos dolgainkat, segítse boldogulásunkat, fennmaradásunkat, és azon vesszük észre magunkat, hogy csináltunk magunk fölé egy újabb hatóságot.

Pillanatnyilag ennyit szerettem volna elmondani, talán a kétpercesekben lesz még módom néhány gondolatot kifejteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu