RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások során már érintették képviselőtársaim a gazdasági kamarák magyarországi történetét, amely majd 150 évre nyúlik vissza, szinte történelmi távlatokba. Felszólalásomban én csak az utolsó öt év történéseivel kívánok foglalkozni, különös tekintettel a kötelező tagságra, az ebből fakadó ellenérzésekre, a jelenlegi feladatokra, és reagálni kívánok az ellenzéki pártok propagandatéziseire és hamis állításaira. (Dr. Kis Zoltán: Helyes!)

Egyetértek azokkal, akik azt állítják, hogy 1994-ben, a gazdasági kamarák megalkotásakor indokolt volt a gazdálkodó szervezetekre kötelező jellegű döntést hozni. Egyetértek, de csak azért, mert a magyar gazdaság piacgazdaságba átvezető útján egy próbakőnek tekintem ezt a próbálkozást, amely közfeladatok mellett hatósági jogosítványokat is kívánt adni a kamaráknak. Az eltelt időszak viszont egyértelműen bebizonyította, hogy ez a próbálkozás sikertelen volt, mert nem lehetett összemosni az államigazgatási feladatokat az általános közfeladatokkal, hát még a sokat hiányolt érdekérvényesítéssel, illetve érdekképviselettel.

Súlyosbítja, de talán egyúttal magyarázza a kötelező kamarai tagsággal szembeni ellenérzést az 50 éves pártállami múlt, amelynek során a lakosság kénytelen volt eltűrni kötelezettségeket, azt, hogy mindig felülről mondják meg, hogy mi a jó neki, minek örüljön. Gondoljunk csak a november 7-ei ünnepségekre! (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Kis Zoltán, énekelve: Éljen május 1-je!) Ezzel is magyarázom azt az általános ellenállást, amit tapasztalok. Természetesen ez az indok kevés lenne a jelenlegi helyzet megváltoztatására, hiszen a törvény az üzeneten túl számos helyen szakmailag sem jó, és innen már nem értek egyet azokkal, akik nem képesek belátni azt, hogy a próba nem járt sikerrel, a puding rossz volt, ki kell dobni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a kamarák jelenleg gyakorolt közigazgatási feladatai könnyen pótolhatók többletköltség nélkül más, meglévő hivatalokban, ugyanis az esetek zömében részfeladatokat látnak el, párhuzamossággal például az önkormányzatokkal. Hadd mondjak egy példát! Vívmányként említik, hogy a kamara végzi a taxisengedélyek kiadását. Zárójelben jegyzem meg, hogy a taxisok száma, valamint az, hogy az életben hányszor szokta egy vállalkozó kiváltani az engedélyét, nem tűnik túlzott leterhelésnek. A híradásokból ugyanakkor arról értesülhetünk, hogy az önkormányzatok határozzák meg a kívánatos taxilétszámot, valamint küzdenek a viteldíj-megállapítás és az utasokat ért egyéb kellemetlenkedések ügyében is. A kettősség tehát tetten érhető.

(10.10)

A képviselőtársaimnak talán feltűnt - de ha nem, akkor világosan ki kell emelnem -, hogy a közfeladat nem azonos fogalom a közigazgatási feladattal, mert csak utóbbi feladat igényel minden vállalkozóra kiterjedő kötelezettséget, tehát én ezen feladatok máshova telepítéséről beszélek. (Közbeszólás.)

Nézzük az ellenzéki pártok legfőbb érveit a jelenlegi rendszer fenntartása mellett! Kongatják a vészharangot, hogy veszélybe kerül az önkormányzatiság, és megállapítják: a vállalkozók még nem ismerték fel érdekeiket, hogy a kormánnyal szemben és a nemzetközi versenyben segítséget csak a kormánytól (Sic!) várhatnak.

Tisztelt MSZP-s Képviselőtársaim! (Közbeszólás.) Ne nézzék olyan balgának a magyar vállalkozót, hogy nem tudja, mi az érdeke! Ezen túl kérdezem még, hogy az önök gondolatvilágában hogyan illik össze a hatósági eljárás az érdekképviselettel, amikor teljesen különböző fogalmakról van szó. Egyébként nem véletlen, hogy a jelenleg hatályos szabályozás nem ad lehetőséget a kamaráknak az érdekképviseletre, amiből természetesen származik az a nonszensz helyzet, hogy a kamara se nem érdekképviselet, se nem teljes hatósági jogkörrel felruházott hivatal, tehát majdnem a senki földjén mozog. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Dr. Kis Zoltán: Elképesztő!) A vállalkozók válasza ezekben a kérdésekben egyértelmű volt, amikor a zsúfolt sportcsarnokokra számító vezetőknek be kellett érniük a legkisebb öltözővel, mert ott is elfért az a sok odasereglett ember (Közbeszólás.) - bár ki tudja, lehet, hogy ezt is akarták.

A következő érvük, hogy a kormány nem nélkülözheti az erős gazdasági önkormányzatokkal rendelkező kamarákról szóló információt a gazdaság állapotáról. Nem vitatva az információ fontosságát, én mégis azt állítom, hogy ezért nem kell kötelező tagságot fenntartani, hiszen a kormány számára ott vannak a gazdaságkutató intézetek, de említhetném az adatgyűjtéssel kapcsolatban a Központi Statisztikai Hivatalt is. A számomra legdöbbenetesebb indok azonban most következik. Nevezetesen, hogy a tagdíjból visszaforgatnak forrásokat a vállalkozások fejlesztésére. Igenis, ez a jövő útja; ez egy apró bizonyítéka annak, hogy e kamarák mégiscsak jó irányba indultak el - most idéztem az MSZP vezérszónokának felszólalásából.

Kedves Képviselőtársaim! Mindenki döntse el saját lelkiismerete szerint, hogy ez-e a jövő útja. Én azt mondom, hogy nem. Számomra elképzelhetetlen, hogy kis pénzű, gyenge lábakon álló, körön kívüli vállalkozásokból finanszírozzák egyes bennfentes emberek baráti körét. Tisztelem bátorságáért szocialista képviselőtársamat, hogy ezen gondolataikat ilyen világosan ki merte mondani, így sokat segít nekünk abban, hogy megérthessük ellenérzésüket a törvényjavaslattal szemben.

Az ellenzék érvei közül szeretnék még egyet megemlíteni, amely a bizottsági ülésen és a vezérszónoki felszólalásban egyaránt elhangzott. Göndör István, a Szocialista Párt képviselője, teátrális jelenettel tarkított, már-már "showderi" magasságokban szárnyaló, nagy ívű beszédében karikírozta azt a rendelkezést, amely szerint az ellenőrző bizottság kétévente köteles könyvvizsgálót alkalmazni. Feltette a költői kérdést: vajon páros vagy páratlan évben szabad-e lopni? Tájékoztatom tisztelt képviselőtársamat, hogy a számviteli törvény az ellenőrző bizottság rendelkezése nélkül is pontosan meghatározza a könyvvizsgáló alkalmazásának eseteit, de legfőképpen felhívom a figyelmét a jelenleg hatályos törvény hasonló előírására, amely szó szerint megegyezik az ön által kifogásolt mondattal. Ezt a törvényt önök testületileg elfogadták, most pedig arra sem veszik a fáradságot, hogy emlékezzenek rá, vagy emlékezet hiányában összevessék a két írást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja értékelte a gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat körül kialakult helyzetet, és megállapította, hogy az ellenzéki pártok - önös érdekeiktől vezérelve - ismét támadást indítottak a polgári koalíció kormányának a gazdasági élet tisztaságát elérni szándékozó intézkedései ellen. (Derültség dr. Kis Zoltán részéről.) Hamis propagandafogással azt állítják, hogy a Fidesz maga alá akarja gyűrni a gazdaság szereplőit, valamint a kamarákat. (Derültség az MSZP és dr. Kis Zoltán részéről. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Idézek az önök által elmondottakból, tisztelt képviselőtársak.

Ezen hamis állítás cáfolására az országban e tárgykörben kialakult közhangulat, a hatósági feladatok és az érdekképviseletek éles szétválasztása miatt a frakció úgy határozott, hogy az angolszász modell bevezetését, azaz az önkéntes tagságon alapuló kamarák megalakítását támogatja a közfeladatok megtartásával, de a közigazgatási feladatok megvonásával. Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy az ennek megfelelő módosító javaslatokat Babák Mihály képviselőtársammal benyújtottuk a parlamentnek. (Dr. Kis Zoltán: Helyes!) A módosító indítványok támogatásával ellenzéki képviselőtársaimnak lesz módjuk igazolni azt, hogy ők is érdekeltek a tiszta, egyértelmű helyzet megteremtésében.

Köszönöm figyelmüket, és kérem, hogy a törvényjavaslatot az általam benyújtott módosító indítványokkal együtt támogassák. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu