DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt magyar Nyilvánosság! Hogy botrány van, azt érezzük, szenvedi ezt egy egész ország. Botrány van, de ez már rég nem az állandó botrányok sorozata a médiában - nem. Az igazi botrány nem más, mint az a teljes erkölcsi és szervezeti bizonytalanság, az a minden igaz szót és hiteles eszmét, az a minden erkölcsi tekintélyt és minden nemzeti értéket lerántó vagy beárnyékoló, közömbösítő vagy megsemmisíteni akaró rendezetlenség, amit naponta elszenvedünk. Mert az igazi botrány a jól fizető káosz és a pocsék lavírozás, a túlélés olcsó, de termékeny televénye.

Sokakkal ellentétben nem hiszem, hogy az volna a botrány, ha a sajtó a maga korrekt feltáró munkáját végzi. Inkább vélem úgy, az a szomorú, ha mindenki azt mondja, hogy ő jót akar, de valahogy mégsem történik semmi. Miért? Jó estét kívánok, hazudta a kocsmáros - olvashattuk nemrég egy magyar regényben. Most, amikor a médiáról szólok, kérésemmel nem csupán képviselőtársaimhoz fordulok, hanem az egész magyar közélethez szeretnék szólni, mégpedig egy régi tárgyban.

Még a nyáron Pintér Dezső, a TV2 elnöke, az érintettek lelkes tetszése mellett - jó estét kívánok - kimondta végre, hogy a közszolgálatiság nemcsak jogszabályok kérdése, hanem jól körülírható, ám nehezen megfogható morális feladat is. Pintér Dezső kimondta, hogy "nem halasztható tovább a közszolgálatiság értelmezése és a közszolgálati médiumok finanszírozási rendjének kidolgozása. A kialakult médiaversenyben különösen fontos megnevezni a követésre méltó értékeket, megválaszolni a nemzeti önazonosság, a kulturális öntudat megőrzésének főbb kérdéseit." Hozzátette még: "Nem félek a szótól: erkölcs." Ezt mondta, tisztelt Ház, és mégsem történt semmi, azon túl, hogy az ORTT elnökétől kezdve a parlamenti pártokon át a szakmai szervezetekig mindenki egyetértett Pintér Dezső kezdeményezésével.

(8.10)

Csakhogy azóta nemcsak a közélet hangjának mind taszítóbb eldurvulása, a botránydramaturgiához való olcsó visszatérés vette vissza hadállásait, nemcsak a politika és a média világa szakadt véglegesen ketté, hanem mára úgy tűnik, a helyzet szinte olyannyira reménytelen, hogy akár sikerrel vághatunk neki a próbálkozásnak.

Egyszer már kértem a képviselőtársaimat és a nyilvánosság szereplőit, legyünk végre annyira bátrak, hogy szóba álljunk egymással. Egyszer már felvetettem, kellene tartani egy médiafórumot mindarról, amiben meg tudnának állapodni az érintettek. Maguk között, egymás között, mindnyájunk javára. Abban például, hogy mik azok a követésre méltó értékek, abban, hogy mit szabad egymással szemben és a nézővel szemben és mit nem szabad, és mindabban, amiben minden - magát egyébként természetesen erkölcsösnek tartó - médiabeli közszolga még egyetérthet, de azért, hogy aztán ezt be is tartsa.

Évekkel ezelőtt Kecskés János médiaszakértővel azt is fölvetettük, hogy az érintettek határozzák meg végre azt a tájékoztatási nemzeti minimumot, amelyet afféle erkölcsi kódexként aztán maguk is betartanának.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, ma ismét ideje van a szólásnak, azért is, hogy a médiatörvény sokáig már nem halaszható generális módosításának nagy munkája mielőbb és lehetőleg minél kedvezőbb légkörben végre elkezdődhessen. Ennek a légkörnek a bizalmat kell munkálnia, és lehetővé tenni azt, hogy végre a tapasztalatok alapján egy, a helyzetnek megfelelő módosítás következhessék be.

A Magyar Demokrata Fórum ezért - egyetértve a miniszterelnök úrnak a médiatörvény tapasztalatainak áttekintését célzó nyári állásfoglalásával - megerősíti Pintér Dezső kezdeményezését, és szorgalmazza a médiafórum 2000. januári összehívását.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és nagy érdeklődéssel várom a kormány válaszát. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu