VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr is úgy fogalmazott, hogy "végül megadom a szót". Elmúlt éjfél, ilyen késői órában, hajnalodva tárgyaljuk ezt a törvényt. Tényleg méltatlan, mint ahogy Kökény képviselőtársam is mondta, hogy hosszú ideje már a munka világával kapcsolatos kérdésekkel szinte kivétel nélkül a késő éjszakai vagy a hajnali órákban foglalkozik a parlament. Hogy a képviselőnek kedve lenne azt mondani... (Bernáth Ildikó: Háromnegyed kilenctől, reggel!) Képviselőtársaim, a délelőtti vitában a bizottsági ajánlások, a miniszteri expozé és a vezérszónokok hangoztak el, de a valóságos vitára, hogy kibeszéljük, nem teremtünk elegendő időt és alkalmat (Bernáth Ildikó: Három órán át!), és minden áron arra törekszünk, hogy minél hamarabb lezárjuk. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi nem vagyunk álmosak!) Elbeszélünk egymás mellett, nem figyelünk egymás érveire.

Kedve lenne az embernek azt mondani, hogy tisztelt rádióhallgatók... - mert hátha vannak közöttük olyanok, akik azért szenvednek alvászavarokkal, mert éppen munkanélküliek, és azért nem tudnak aludni, mert azon töprengenek, hogy mi lesz a sorsuk. Nos, ha hallgatnak bennünket, akkor rossz hírem van: az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló törvényjavaslat nem kedvez az ő számukra. Ezért a Szocialista Párt frakciója az általános vitára sem tartotta alkalmasnak; azért nem, mert hibás feltevésekből és előítéletekből indul ki. Többen elmondtuk már, én is megerősítem, abból, hogy van elég állás; tehát aki dolgozni akar, az találna magának munkát, aki mégsem, az ha tisztességes, elfogadja a közhasznú munkát, amelyből lesz elég. Délelőtt valamelyik kormánypárti képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a munka a lábaink előtt hever, csak le kell hajolnunk érte. S ha a munkanélküli mégsem fogadja el, akkor nem is akar dolgozni, tehát nem érdemli meg a segélyt sem.

A törvényjavaslat feltételezett célszemélye a kocsmapultot támasztó, dolgozni nem akaró, a családi pótlékot is eldorbézoló, segélyekből élő munkanélküli. (Babák Mihály: Nem erről beszélünk!) Noha erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, nyilván vannak ilyenek is, de korántsem annyian, mint azt a javaslat előterjesztői feltételezik.

Hibásak a feltételezések azért is, mert semmi nem támasztja alá azt, hogy aki akar, az el is tud helyezkedni. Itt többen idéztek a KSH-ból, én is ezt teszem. 130 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, ugyancsak a KSH adatai szerint a munkanélküliek száma csak 40 ezerrel csökkent, 290 ezerre. A regisztrált munkanélküliek viszont mindössze 10 ezerrel lettek kevesebben, s jelenleg is 400 ezren vannak. A nyilvántartott munkanélküliek nagy része egy évnél régebben nem dolgozik, fele szakképzetlen, sokuk 45, sőt 50 évesnél is idősebb. De nem csak ők lehetnek álláskeresők! Közel 700 ezren vannak azok, akik már nem tanulnak és még nem nyugdíjasok, de nincs bejelentett munkahelyük, és nincs semmilyen látható jövedelmük sem. Az átlagos javulás mellett a hátrányos helyzetű vidékeken romlottak a foglalkoztatási mutatók, tovább nőttek a területi különbségek.

Semmi sem támasztja alá, hogy a munkanélküli-ellátás szűkítése munkára ösztönözne. Akik mégis így vélik, két érvet szoktak hangoztatni; az egyik: a járadékjogosultság lejárta előtt megnő a munkanélküliek elhelyezkedésének valószínűsége. Vagyis az utolsó fillérig kihasználják a segélyt - lehet. De az is lehet, hogy az utolsó percig kihasználják a megfelelő állás megtalálásához az időt, amit egyébként járulékfizetéssel már megvásároltak. A szűkítők másik érve: hiába van munkaerőhiány egyes szakmákban, bizonyos munkákat senki sem vállal el. Vagyis a munkanélküliek válogatnak. Valójában inkább arról van szó, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat szerkezete eltér, a munkaadók nem tudnak vagy nem akarnak méltányos bért fizetni és annak közterheit viselni, a bejelentett állások egy része nem valóságos. Nem csak az igazából dolgozni nem akaró munkanélküliek járhatnak alibiből a munkaadókhoz. Vannak munkaadók is, akik alibiből jelentik be az állásokat, mert például külföldit akarnak foglalkoztatni.

Természetes, hogy a hibás feltevések hibás eredményekhez is vezetnek. Ezért több képviselőtársam elmondta, hogy meggyőződésünk, hogy több nemzetközi egyezménnyel, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszermunkáról szóló egyezményével, az Európai Szociális Chartával ellentétes ez a törvény, sérti a munka törvénykönyvének előírását is.

Befejezésül az önkormányzati térségi hatásokról is szeretnék néhány gondolatot elmondani. Hosszasan gondolkodtam azon, mi lehet az oka annak, hogy a törvény az önkormányzatok felelősségévé teszi minden nyűgjét-baját ennek a törvénymódosításnak. Valószínű, hogy a törvényjavaslat készítői arra az önkormányzati panaszra kívántak reagálni, mely szerint az önkormányzatoknak nincs lehetőségük megtagadni a segélyt azoktól, akik nem is akarnak dolgozni, vagy éppenséggel feketén dolgoznak. És az önkormányzatok kerülnek először szembe a településükön élő foglalkoztatási problémákkal, de nincs pénzük ezek megoldására és a munkák megszervezésére.

Mindkét probléma reális, feltétlenül gondolkodnunk kell a megoldásán. Ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy a törvényjavaslatban foglaltak nem jelentenek megoldást ezekre, sőt hosszú távon megoldhatatlan feladat elé állítják az önkormányzatokat, különösen a kisebb településeken. Azért annak lehet valami oka, hogy ma délelőtt, amikor a bizottsági ajánlásokra került sor, ha jól megfigyelték, az önkormányzati bizottságban egyetlen kormánypárti polgármester sem merte felvállalni a bizottság többségi álláspontjának kifejtését. Itt csak kisebbségi álláspont kifejtésére került sor.

(0.10)

Minden bizonnyal mi magunk is tapasztaltuk a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban, hogy nem olyan biztosak, hogy az előterjesztés olyan kedvező hatású lesz, mint amilyenről most itt a vitában olyan meggyőzően beszéltek.

Befejezésül: elkerülhette volna a kormány, hogy hibás feltételezésekből induljon ki, ha úgy cselekszik, mint nyolc évvel ezelőtti elődje. A foglalkoztatási törvény első változatának elkészültét széles körű szakértői és tudományos tapasztalatcsere előzte meg, amelyre most is mód lehetett volna, ha erre a törvényalkotó igényt tartott volna, s ha az érdekegyeztetés rendszerét nem nézné le.

A Szocialista Párt nem ért egyet ezzel a törvényjavaslattal. Egy átfogó törvénymódosítást tudnánk támogatni, amely összhangban van a nemzeti foglalkoztatási programmal; azzal a programmal, amelyet a Fidesz a választási kampányában szorgalmazott és a kormányprogramban elhatározott. Sajnos ennek a programnak a kidolgozása még várat magára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu