DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt ezt a műfajt elkezdem, el kell mondanom, hogy nem azért nem éltem a kétperces jogommal, mert nem értettem volna vele egyet, hogy a kétpercesek ugyanolyan tartalmasak lehetnek, mint adott esetben egy ilyen deklaratív műfaj.

Az önálló orvosi tevékenységről T/1849. számon beterjesztett törvényjavaslat tárgyalását egyfajta megmagyarázhatatlan sietség jellemzi. A majdnem titokban előkészített és a szokásos egyeztetéseket megkerülve benyújtott tervezet érthetően zavart okozott az egészségüggyel foglalkozók körében. Akikről szól, a háziorvosok, házi gyermekorvosok és fogorvosok, egyszóval az alapellátás orvosai, mást várták, sokkal többet. Várták az alapellátás rendszerének átalakítását, várták a privatizáció teljessé tételét és természetesen várták a praxisjogot is. Várták, mert ígéretet kaptak rá, ígéretet a miniszter úrtól, a miniszteri biztostól és több kormánypárti képviselőtársunktól, hogy a szerkezetváltás folyamatában törvény szabályozza majd az alapellátás szakmai elveinek kereteit, valamint azt, hogy megfelelő érdekeltségi rendszerben működhetnek mint felelős szolgáltatók. Törvényben rögzített biztonságos szabályozást vártak, olyan feltételrendszert, amely választ ad a hosszú távon működést biztosító, stabil szolgáltatás megalapozásának ma még ugyancsak sok bizonytalanságot tartalmazó kérdéseire.

Ehelyett kaptak egy négy paragrafusból álló törvényjavaslatot, amely önálló orvosi tevékenységről, leánykori nevén praxisjogról szól. A sajtóban és a háziorvosok között különböző találgatások kezdődtek a vagyoni értékű joggá váló praxis piaci áráról. Sok millió forintról beszélnek és írnak, néhány élénkebb fantáziával rendelkező kolléga már költi álmában a 8-10 milliót, az irigyek pedig máris lázítják az egészségügy többi szereplőjét és sajnos a betegeket is az ajándékozási törvény kedvezményezettjei ellen, akik egy tollvonással úgymond gazdaggá lesznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki épített már fel háziorvosi praxist - magam is ezek közé tartozom -, tudja, hogy mennyi munkája van benne, tudja, hogy ezt igazán megfizetni úgy sem lehet, és tudja azt is, hogy jelen egészségügyi rendszerben micsoda különbségek vannak praxisok és praxisok között, mert hol fog milliókat érinti a három-négy infrastruktúra nélküli kistelepülést ellátó orvos körzete, ahová eddig is alig lehetett szakembert kapni, vagy milyen módon értelmezzük olyan külvárosi körzetek további sorsát, ahol ugyanabban a rendelőben többen rendelnek. Az érdekeltek várják a választ.

Ugye, nem ítélhető el az a gyarló orvos, aki szeretné a pálya végén az anyagi biztonságát látni, ezért a kétségei ellenére is minél hamarabb szeretné megkapni a praxisjogot? A gyógyítók többségét nem érdekli a jogalkotás részlete, érthető módon tőlünk várják a minél gyorsabb megoldást. Itt jön viszont a mi felelősségünk, mert az alapellátás nem egyszereplős, betegek, orvosok, ápolók és az asszisztensek és az ellátásért törvényi felelősséggel felruházott önkormányzatok ugyanúgy részesei a rendszernek, mint a finanszírozók. Hol szól a többiekről a törvény? Hol vannak a garanciák a működés, a finanszírozás biztonságát, végső soron a betegellátás folyamatosságát, színvonalát érintő szabályok?

Felhatalmazást kap a kormány, az egészségügy miniszter, hogy rendeletben szabályozzon - ez áll a javaslatban. Rendeleti szabályozást egy ilyen, minden állampolgárt érintő alapvető ügyben? Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a jogalkotásról szóló törvény 15. §-ának (1) bekezdése értelmében végrehajtási jogszabály alkotására felhatalmazás csak úgy adható, ha tartalmazza egyebek mellett a felhatalmazás kereteit is. Ebben a törvényjavaslatban ilyenek nem találhatók.

Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb ellenállás az önkormányzatok részéről várható a törvény ilyen formában történő elfogadása után. Jogosan vetődik fel az ellátási kötelezettség, a rendelők és eszközök sorsa ugyanúgy, mint az érvényben lévő szerződések sorsa. Aggályosnak tartják, hogy egy biankó törvényt fogad el a parlament, és legfeljebb sajtónyilatkozatokból tudhatják meg, milyen elképzelései vannak a tárcának a rendszer további átalakítását illetően.

Természetesen az alapellátás orvosait is a feltételek bizonytalansága izgatja. Miért nincs a törvényben szó a rendelőkről, a finanszírozásról? Hogy jutnak a rendelők az orvosok tulajdonába? Hol van az ígért banki konstrukció? Lesz-e kamattámogatás? Miért hangsúlyozza az előterjesztő képviselője, hogy ez a törvény nem került pénzébe az államkasszának? Kérdés kérdés hátán. A javaslatban az szerepel, hogy egy évre kapják az érintettek a praxisjogot. Bármi, ami a témát illeti, ez azalatt az idő alatt kerül szabályozásra, tehát minden, ami ténylegesen változik, csak ezután változhat. Miért kellett akkor ezt a fragmentumot ilyen gyorsan beterjeszteni? Nem okozott volna ilyen ellenállást, ha a teljes szabályozást terjeszti be a kormány, elvégezve a megfelelő egyeztetéseket, mert nem ugyanazt jelenti egy kamarai munkacsoport, illetve annak egyes tagjainak egyetértése, mint a Magyar Orvosi Kamara testületi véleménye.

Az önkormányzatok érdekképviseleteinek egyetértése is erősíthetné a törvényt, ha az előterjesztő figyelembe venné mindazt, ami a bizottsági ülésen a vezető kormánypárt prominens képviselőinek a szájából elhangzott az önkormányzati oldalról.

Ebben a formában ez a javaslat nem más, mint egy pilótajáték, amelyet a kormány úgy szervez, hogy azokkal fogja megfizettetni az első körben lévő résztvevőket, akik később szállnak be a játékba, tehát a most végző fiatalokkal vagy a kórházakból a tervezett leépítések után kikerülő szakorvosokkal. Ennek az erkölcsösségén érdemes elgondolkodni.

Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt frakciója egyetért az egészségügy strukturális átalakításával, nem ellenzi az alapellátás, az egyéb szolgálatok, illetve a járóbeteg-ellátás privatizációját. A privatizációt az átalakítás eszközének és nem céljának tekinti. Feltételként elvárja, hogy a szabályozás világos, értelmezhető legyen, a betegek biztonságos ellátása ne sérüljön, az alkotmányos jogokat nem sértő jogi, gazdasági és szervezeti rendelkezései legyenek. Az alapellátás rendszerében részt vevők mindegyikének érdekét figyelembe vevő, az elfogadható kompromisszumokkal megalkotott szabályozást tart szükségesnek.

(13.40)

Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslatot ebben a formájában csak akkor támogatja, ha az előterjesztő kiegészíti az előbb felsorolt, törvényben szabályozandó kérdésekkel. Az eddig elmondottak alapján az lenne a legegyszerűbb megoldás, ha az előterjesztő átdolgozásra visszavonná a törvényjavaslatot, és az érintettek bevonásával - viszonylag rövid határidő kitűzése után - konszenzust kialakítva, kibővített javaslatot terjesztene a parlament elé.

A szocialista frakció azért kezdeményezett hatpárti egyeztetést a témában, mert úgy gondoljuk, hogy nem lehet az alapellátás orvosait belelökni egy olyan folyamatba, amelynek a kimenetelét a szabályozók hiányában még nem lehet látni. Házszabályszerűen csak a beterjesztett törvényjavaslatról szokás beszélni az általános vitában, de mivel ismert a kormánypárti képviselőtársaim módosító csomagja, engedjenek meg néhány megjegyzést a legutóbbi eseményekről.

A korábbi jó szándékúnak értékelhető egyeztetések után kiderült, hogy a struktúraváltást az önkormányzati törvény megkerülésével nem lehet megoldani. Ezért a kormánypárti képviselők módosító javaslataiban szereplő elgondolások kétharmados támogatást igényelnek. Frakciónk nem zárkózik el az önkormányzati törvény módosításának támogatásától, de ennek az érdekeltek bevonásával történő átgondolt előkészítését szükségesnek tartja.

A jelek arra mutatnak, hogy a másik oldalon van egy olyan megmásíthatatlan szándék, amely a januári hatályba léptetést semmilyen körülmény miatt nem hajlandó megváltoztatni. Csak remélni merem, hogy ez a görcsös ragaszkodás nem azért van, mert a miniszterelnök úr a közelmúltban a privatizációs folyamat meggyorsítására tett ígéretében ezt a határidőt jelölte meg. Frakciónk részt kíván venni a hatpárti egyeztetésen, de a törvény megalkotásának egy-két hónapos csúszását - különösen, ha az a működtetési jogot megkapók érdekében történik - nem tartja tragikusnak.

Nem gondoljuk, hogy néhány szerződés meg nem kötése indokolttá tenné az egészségügyi alapellátás szabályozásának elkapkodását. A fentiekben említett módosítók egy másik törvényt alkotnak. Nem hiszek abban, hogy ilyen gyorsított ütem - amely a házszabályszerű tárgyalás során elkerülhetetlen - hibátlan jogszabályt eredményez. Az egyeztetések során garanciákat szeretnénk látni a praxisok működőképességének biztosítására, különösen akkor, amikor a költségvetésben a várható infláció alatti támogatás körvonalazódik.

Az Orvosi Kamara és az ÁNTSZ feladatait legalább jelzés szinten szükségesnek tartjuk megjeleníteni, megadva a megfelelő felkészülési időt a feladatok átvételére. A rendelők és az eszközök, valamint a fejlesztések biztosításáról is szeretnénk valamit tudni, és az alapellátás orvosai arra is kíváncsiak, hogy miből finanszírozzák az önkormányzati támogatás kiesése után a praxist, mi lesz az ügyelettel, lesz-e amortizáció.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat az orvosok felszabadításáról szól. Nemes a szándék, de mi van akkor, ha úgy járnak a működtetési jogot váró orvosok, mint az a kis oroszlán, aki fogságban született, mesterségesen táplálták, és az idealista állatvédők szabadon engedik a dzsungelben. Vadászni még nem tud, és senki nem mutatta meg neki, hogyan jut az élelemhez. A következmények könnyen kiszámíthatóak. A mi felelősségünk az, hogy ne csak az első lépés biztonságát teremtsük meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem a privatizált praxisok leendő tulajdonosainak olyat adjunk a kezükbe, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúak státusa a tényleges felszabadítást szolgálja és a beteg érdekeit.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu