PUCH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban, a gazdasági bizottságban jelentős és hosszan tartó vita alakult ki a törvénytervezetről, de úgy gondolom, ez minden bizottságban megtörtént, még ott is, ahol a kormánypárti többség nem is mindig fogadta el a kormány érveit. Mit gondolunk mi, ellenzéki képviselőkként, illetve a kisebbségi vélemény megfogalmazóiként a törvénytervezetről?

Mi a fő problémának az előkészítetlenséget tartjuk, hisz nem tudjuk, nem látjuk, történt-e egy felülvizsgálat a biztosításfelügyeletnél, a pénztárfelügyeletnél és az ÁPTF-nél. Nem látjuk azt, hogy a törvénytervezet - azon kívül, hogy szervezeti változásokat hajtana végre - a jövőben elvárható hatékonyabb ellenőrzés feltételének a meghatározásáról is intézkedne.

Összehasonlítottuk az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló törvényt az önök által beterjesztett törvényjavaslattal, amely kizárólag személyi és szervezeti változásokat tartalmaz, tehát nem tartalmazza azokat az elvárásokat, amelyeket ön és kormánypárti képviselőtársaink megfogalmaznak, hogy ez egy hatékonyabb felügyeletet, egy hatékonyabb ellenőrzést biztosít, hogy biztosítaná azt - ha véletlenül is összefüggésben lenne a Realbank- vagy a Postabank-ügyekkel -, hogy az új felügyelet ezeket képes jól biztosítani. Tartalmi változásokat tehát nem rendel ez a törvénytervezet. Nem intézkedik az átmeneti intézkedések között azokról a szaktörvényekről, amelyek önállóan szólnak a biztosítási, illetve az önkéntes és a kötelező nyugdíjpénztárakról; csak egy példát hadd mondjak: ilyen az azok mellett működő tanácsok hatáskörének az átemelése az új szervezetbe.

Meggyőződésünk tehát, hogy nem egy új szervezet jön létre a három felügyeletből, a meglévő Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletbe - kizárólagosan egy szervezeti változással - mint feladat beemelődik a kettő, ezen kívül további intézkedést nem látunk a törvényben.

(8.30)

Elfogadjuk, hogy a felügyeletek közt egy hatékonyabb együttműködésre volna szükség, de abban, hogy ez csak szervezeti változással megoldható, pillanatnyilag mi kételkedünk. Ezt igazolja az is, hogy 1996-ban, amikor létrejött ez a felügyelet két felügyeletből, a bank- és értékpapír-felügyeletből, akkor több képviselőtársunk, akkori ellenzéki, ma kormánypárti képviselők is aggályukat fejtették ki, hogy a működés zökkenőmentes lesz-e, az átmenet milyen lesz. Úgy gondolom, hogy az esetleges, elmúlt években megjelenő, e területi problémák igazolták részben ezeket az érveket, és most ezeknél egy jóval szélesebb körű összevonásra, illetve beolvasztásra kerülne sor. Meggyőződésünk, hogy egy szuperfelügyelet létrehozását ebben a még mindig átmenetben lévő piacnál megfontoltan, hosszú távon előkészítettebben kellene megtennünk.

Gyakorlatilag a teljes pénzügyi szektor felügyelete egy szervezetbe integrálódik, ugyanakkor tisztázatlanok maradnak a hatáskörök és a feladatok, a beolvadó felügyeletek jelenlegi működési feltételei. Véleményünk szerint a kormányt kizárólag egy kérdés motiválta, ez pedig a személyi kérdések. Ezt mutatja az is, hogy a törvénytervezet beterjesztésekor a legtöbb változás a kinevezés, felmentés és az összeférhetetlenségi szabályok meghatározásában van, azon kívül kizárólagosan csak szigorúan vett, nagyon csekély szervezeti változás, tehát egy meglévő felügyeletben kívánja a feladatokat integrálni.

Az is gondot jelent előttünk, hogy teljesen megszűnik a szakmai önállósága, gyakorlatilag a szakmai felelőssége is a felügyeletek vezetőinek, hisz indoklás nélkül felmenthetők, amennyiben ez a törvényjavaslat így átmegy. Úgy gondolom, hogy egy indoklás nélkül felmenthető köztisztviselő nem mindig tud szakmai felelősséggel dönteni dolgokról.

Önök és a kormánypárti képviselők az EU-kötelezettségeinkre is hivatkoznak. Mi nem találtunk ilyen EU-kötelezettséget, bár mi is próbáltuk keresni, nem lehet, ilyen szuperfelügyelet egyetlen EU-tagállamban sem jött létre. Ez alól Anglia kivétel, ott pedig az irányítási modell más, ott egy tanács irányításától függ, és picit megpróbálja függetleníteni a napi politikai kérdésektől.

Miért van szükség erre az erőltetett, gyors és átgondolatlan integrációra? Ki fizeti az átszervezés költségeit? Nem a pénzügyi szektor, hanem annak ügyfelei, szolgáltatások igénybe vevői, tehát az adófizető polgárok; és itt vitatkoznék azzal, hogy nagy dicsőség, hogy nem a költségvetés vállalja át. Ezt át fogják vállalni azok, akik a szolgáltatásokat igénybe veszik. Azt kérem csak, gondolják át még egyszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt a törvénytervezetet, magával az elvvel egyetértünk, az integrációval...

Forrás: parlament.hu