ROGÁN ANTAL, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A pénzügyi szervezetek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslatot a parlament költségvetési és pénzügyi bizottsága megvitatta, és annak többsége általános vitára alkalmasnak találta.

Érveinket az alábbiakban szeretném röviden összefoglalni. A Ház elé terjesztett törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy a pénzügyi szférában jelenleg működő három felügyeleti hatóságot egy közös felügyeleti hatóságba integrálja. A törvényjavaslat célja a felügyeleti munka hatékonyságának növelése. Ezzel a céllal, én azt hiszem, mindannyian, így a bizottság többsége is alapvetően egyetért. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt elsősorban a piaci fejlődés leképezéséről van szó a felügyeleti hatóság szintjén. Az utóbbi időszakban ugyanis mind a nemzetközi pénzügyi piacokon, mind a magyar pénzügyi piacokon erőteljessé vált egy olyan tendencia, hogy azonos tulajdonosi körhöz tartozó vállalatcsoportok az ügyfelek részére a pénzügyi szolgáltatások legkülönfélébb területein kínálnak lehetőségeket, azaz egyszerre kínálnak banki, értékpapír-forgalmazási, biztosítási, pénztári, vagyonkezelési és egyéb szolgáltatásokat.

Az elkülönült felügyeleti rendszer nehezen tudja kezelni ezen vállalatcsoportokat, s lehetőség adódott és rendszerint adódik is arra, hogy a kockázatokat a felügyelő hatóság elől a vállalatcsoporton belüli átcsoportosításokkal az adott, tehát az éppen vizsgálat tárgyát képező időpontban eltüntessék, és ezáltal a felügyeleti hatóságokat megtévesszék. Csak egy példát szeretnék felhozni. Ezt a példát, azt hiszem, elég sokan ismerik Magyarországon, így a tisztelt Házban is. Elegendő a Reálbank és az a körül kialakult csoport esetére utalni, ahol évekig nagy sikerrel játszották ezt a történetet, azaz a kockázatok vállalatcsoporton belüli átcsoportosítását, és jelenleg a felszámolás során is nagyon nehéz kiigazodni azon, hogy végül is ki kinek tartozik.

A törvényjavaslattal szemben - főleg kisebbségi oldalról - gyakran felmerültek azok az érvek, hogy a törvényjavaslat nem felel meg a nemzetközi követelményeknek. A bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy a törvényjavaslat előkészítése során azon követelményeket, melyeket a nemzetközi fórumok támasztanak, azon belül is elsősorban a baseli bankfelügyeleti irányelveket messzemenően figyelembe vették.

A felügyeleti hatóság kellő szakmai önállósággal és, úgy ítéljük meg, kellő felelősséggel is rendelkezik. A felügyeleti hatóság ugyanis nem egy minisztérium alatt álló szervezetként, hanem a kormány felügyelete alatt álló szervezetként működne. Vezetőjét, a felügyelet elnökét és elnökhelyettesét a miniszterelnök nevezi ki, de nem határozatlan időre, ahogy ez a köztisztviselőknél egyébként szokásos, hanem határozott időre, azaz hatéves időtartamra. Ugyanakkor meghatározza a törvényjavaslat a felmentés lehetséges eseteit is, és előírja, hogy amennyiben felmentéssel szűnik meg az elnök, illetve elnökhelyettes jogviszonya, akkor ezt nyilvánosan indokolni kell.

Végül megítélésünk szerint fontos garanciális eleme a törvényjavaslatnak az is, hogy a hivatal, azaz az összevont felügyelet önálló díjbevételeiből finanszírozza működését, tehát nem a költségvetésből kapja a működéséhez szükséges forrásokat.

Két dologra szeretnék még a hátralévő rövid időben kitérni. Ezek közül az egyik, hogy miért van szükség a biztosításfelügyelet és a bankfelügyeleti hatóság mellett a pénztári felügyelet integrálására is. Én úgy gondolom, hogy egyetlenegy érv ennek érzékeltetésére elegendő. Az egy nagyon fontos dolog, hogy figyelemmel kísérje a felügyeleti hatóság, hogy az önkéntes biztosító pénztáraknál hogyan történik a tagok befizetett díjbevételeinek, azaz magának a vagyonnak a kezelése.

Végül hadd mondjam el, hogy a többség megítélése szerint az így kialakuló felügyelet hatékonyan tud működni, és talán lehetőséget nyújt arra, hogy ebben az országban többé ne kelljen Postabank-ügyről és Reálbank-ügyről beszélni.

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony.

Forrás: parlament.hu