ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Megdöbbenve hallgattam a baloldal, nyugodtan mondhatom, demagóg megszólalásait. Azért demagóg, mert mindeddig egy szót nem szóltak arról, hogy ez a helyzet hogy állt elő, hogyan lett ez a töméntelen munkanélküli, hogy vonták ki azt az 1000 milliárd forint értékű vagyont, amit működtetve munkahelyek százezreit lehetett volna megtartani vagy újrateremteni. Erről nem esik szó... (Kiss Péter: Ezt az MDF-nek tessék mondani! Oda tessék fordulni!) Bocsánatot kérek, nem oda fordulok, és kérem, engedje meg, hogy én is kihasználjam az időt! Én csak két percen belül fogok beszélni. (Szabó Sándorné: Nincs is itt MDF-es!)

Ha valamit számon lehet kérni a kormánytól ennek a csomagnak az előterjesztésénél, az az, hogy az előterjesztő nem elemezte azokat a privatizációs visszásságokat és erkölcstelen társadalmi alkukat, amelyek a jelenlegi tarthatatlan helyzethez vezettek.

(22.20)

Szeretném megemlíteni, hogy privatizációk sokasága keletkezett úgy, hogy ígéretet tettek a privatizálók arra, hogy a munkahelyeket megtartják. Szeretném megtudni, hogy '94-98 között hány ilyen munkahelyen vonták felelősségre azokat, akik elbocsátották az összes munkást. Szeretném megtudni!

Továbbá önök azt mondták, hogy nincs pénz megfizetni a munkát. Akkor hogyan lehet számon kérni azt, hogy valaki dolgozzék? Kérem, tisztelt Kiss képviselő úr, árulja el nekem, hogyan lehet az, hogy mégiscsak dolgoztak az emberek annak ellenére az előző négy év alatt, hogy az önök időszaka alatt meredeken zuhant le a bérek reálértéke, továbbá a nyugdíjasoké is, akiket önök oly szeretettel emlegetnek - emlegetni igen!

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu