ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Éppen a 72. pont, szakaszkezdőpont tartozik hozzám, amelyben azt javasoltam, hogy a törvényjavaslat 43. §-ában a Met. 8. §-ának (4) bekezdését hagyják el.

Engedjék meg, hogy mielőtt indokolom a javaslatomat, ezt a három sort, ami ebben foglaltatik, szó szerint idézzem: "A 3. § d) pontjában foglaltakkal összefüggésben folytatott ellenőrzés során a foglalkoztatónak kell bizonyítania, hogy eljárása nem sértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket."

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy tulajdonképpen nem döbben meg senki - hogy miért, majd mindjárt elmondom.

Az alkotmányos berendezkedésre nézve mindig veszélyt jelentett a bizonyítási teher megfordulása. Munkaügyi perben már korábban is fordított volt a bizonyítási teher, ami alkotmányossági szempontból szintén vitatható, de mindennapos munkaügyi ellenőrzések folyamán már indokolatlan lenne ennek bevezetése. Hiszen ez esetben akár bármely foglalkoztatottnál igazolni kellene azt - és hogyan -, hogy felvételük során másokat nem ért hátrányos megkülönböztetés.

Hagyományosan mindig nehéz azt igazolni, hogy nem követtünk el valamilyen jogszabálysértést. Nem véletlenül erős az ellenállás például ama adóhivatali igény iránt, hogy nekünk kelljen igazolni ártatlanságunkat a hivatalból vélelmezett adócsalás ellen, és ne az adóhivatal igazolja az adózási kötelezettség megsértésének a tényét. A bizonyítási teher megfordítása mindig a hatóságot hozza birtokon belüli helyzetbe, és az állampolgárokat rekeszti ki a jogbiztonság területéről. Ha például a közlekedésrendészet is kivívná magának a bizonyítási eljárás megfordításának jogát - hasonlóan a munkaügyi ellenőrök jelenlegi igényéhez -, akkor szinte az összes közlekedő jogbiztonsága megszűnne, hiszen nekik kellene bizonyítaniuk, hogy nem mentek bele a piros jelzésbe, nem lépték túl a sebességkorlátozást, nem lépték át a záróvonalat, s a többi.

A bizonyítási teher megfordítása hagyományosan a diktatórikus berendezkedésű országokban volt érvényben, hiszen ezekben az országokban vált általánossá az az elv, hogy mindenki gyanús és elítélhető, aki nem igazolja az ártatlanságát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért nem volt megdöbbentő az, amit felolvastam. De szeretném Babák Mihály képviselőtársam figyelmébe ajánlani, hogy talán közel három órán keresztül ezt szenvedte el, ennek az elvnek a gyakorlását, hiszen számtalan esetben vetették fel képviselőtársaink ön felé, hogy mit fog majd csinálni, mit képzel el, milyen elképzelései vannak mindenkivel szemben, amivel szemben természetesen önnek védekeznie kellett, ahelyett, hogy a saját elképzeléseit mondta volna el.

Ha úgy gondolják, ha ön úgy gondolja, hogy ez a gyakorlat mind a mai napig folytatva ezután is folytatható, akkor benne kell hagyni a törvényjavaslatban. Ha nem, akkor kérem, próbálják meggyőzni ismét a foglalkoztatási, az egészségügyi, az emberi jogi, az alkotmányügyi, a gazdasági bizottságot, amelyek közül egyetlenegy sem támogatta ezt az elképzelésünket és sajnos az előterjesztő képviselője sem értett egyet. Javasolom, gondolják át.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu