FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az 1., 2., 5., 25., 26., 29. javaslatokhoz szeretnék nagyon röviden hozzászólni. Azért röviden, mert nagyon tisztelem ellenzéki képviselőtársaimat, akik azt hiszik, hogy a kormányzatot meg tudják regulázni majd elképzeléseikkel; azt hiszem, hogy erre nem nagyon van nekünk lehetőségünk. Itt arra van talán némi matematikai esély, hogy ebben a nagyon rossz törvényben néhány kisebb kiigazításra sor kerüljön.

Az 1. ajánlási pontban azt javasoljuk képviselőtársaimmal együtt, hogy továbbra is maradjon meg az a lehetőség, hogy a munkavállalásra jogosultak és a munkaadók a munkaerő-piaci szervezet szolgáltatásait továbbra is ingyenesen vehessék igénybe. Ugyanis a rendszer, amelyet most a kormányzat alkalmazni kíván a kormánypárti képviselők lelkes támogatásával kísérve, az azt mondja, hogy a továbbiakban már nem kell ezeket a szolgáltatásokat sem teljesen ingyenesnek nyilvánítani, és próbálják ezt az eddigi gyakorlatot kurtítani.

Véleményünk szerint ez egy teljesen helytelen lépés, hiszen az államnak célszerű ezt biztosítani a munkaadóknak, hiszen ők foglalkoztatják később ezeket az embereket, és ők a garancia arra, hogy a munkanélküliség valóban csökkenjen, ami, azt hiszem, mindannyian el tudjuk mondani, nagyon fontos lenne.

A másik, hogy a munkavállalók számára is célszerű ingyenesnek megtartani ezt a szolgáltatást, mert hiszen ők azok a rászorultak, akik sok esetben így sem mennek el igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat, ha még ezekért fizetniük kellene, akkor valószínűleg egyáltalán nem vennék ezeket igénybe. Így tehát az 1. ajánlási pontban azt javasoljuk, hogy ezek a szolgáltatások továbbra is ingyenesek maradjanak.

Amennyiben a kormányzat számára és a kormánypárti képviselők számára még ez is valami fantasztikus bizarr dolog lenne, ezért nyújtottuk be a 2. számú ajánlásban található módosító javaslatunkat, amelyikben most már tényleg csak arra törekszünk, hogy a kormány által behozott 13/A. § szerinti szolgáltatások ingyenesek maradjanak.

(22.30)

Így aztán visszadugtuk az ingyenesnek tartandó szolgáltatások közé a munka-, pálya-, álláskeresési rehabilitációs foglalkoztatási tanácsadást, amiről egyáltalán nem tudjuk elképzelni, hogy miért is kerülhetne be abba a körbe, amiért az érintetteknek, tehát a munkaadóknak és a munkavállalóknak ezután fizetniük kellene.

Az 5. ajánlási pontban módosítani, illetve kiegészíteni szeretnénk a kormányzatra vonatkozó eddigi előírásokat. Az Flt. 8. § (2) bekezdése eddig is meghatározta, hogy a kormánynak a döntései előkészítése során figyelembe kell venni a foglalkoztatáspolitika összefüggéseit, következményeit, és ezeket a feladatokat kell szolgálni. A mi beszúrásunk ebbe az eredeti javaslatba összesen egyetlenegy gondolat, mi azt mondjuk, hogy kiemelt lehetőséget kell biztosítani a munkaerőpiac szempontjából kedvezőtlen adottságú települések számára. Ha a kormányzat azzal érvel, és itt Fazekas Sándor képviselőtársam is elmondta, hogy összességében az a cél, hogy több pénz jusson támogatásra, akkor, azt hiszem, ez a gáláns kormány azt mindenképpen megígérhetné, hogy amennyiben biztosítani fogja az önkormányzatok számára, hogy ez az új rendszer flottul működjön, munkát adjon ezeknek az embereknek, és egyébként is duzzad a kassza, hogy ezt a pénzt oda tudják adni az önkormányzatoknak, akkor nem értjük, hogy miért nem lehet támogatni azokat a javaslatokat, amelyek csak formálisan igyekszenek utána menni a kormányzat nemes szándékának; amikor azt javasoljuk, hogy most akkor a kormányzat komolyan figyeljen oda a munkaerőpiac szempontjából kedvezőtlen adottságú településekre.

Egészen biztos és meg vagyok arról győződve, hogy ennek a rendszernek a bukása majd ezeken a helyeken fog elsősorban bekövetkezni. Mert, kedves Babák képviselőtársam, én olyan választási körzetben vagyok országgyűlési képviselő, olyan településen, ahol a munkanélküliségi ráta több mint 20 százalékos, és ha abban a kis faluban az összes utcát ki fogják szidolozni, még akkor sem tudnak ezen emberek számára még 30 napig sem munkát biztosítani. Ezért azt hiszem, hogy a kormányzat számára ennek a rendszernek a szakítópróbája nem az itteni parlamenti vita lesz, amit önök egy napra szorítottak be, most pedig néhány órára, hanem az a gyakorlat, ami majd be fog következni elsősorban ezeken a településeken.

Azért nyilván én sem, illetve képviselőtársaim sem tudnak következetesek lenni, mégiscsak beadtuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek arra irányulnának, hogy a munkanélküli-ellátásban részt vevők a következő időszakban is bizonyos jövedelemhez hozzájussanak, attól függetlenül, hogy munkanélküliek. Itt igazán mi is azt javasoljuk, hogy a jelenlegi, eddigi ellátást igénybe vehessék anélkül, hogy az veszélyeztetné a munkanélküli-ellátást. Azt hiszem, hogy ez teljesen logikus lépés is részünkről, és jobban megfelel annak a programnak, amit a kormányzat kíván, mint ahogy azt a kormánypártiak, illetve a kormány az előterjesztésében megtette.

Önök azt hirdetik, hogy segély helyett munkát kell biztosítani, és itt már egy ellenzéki képviselőtársam utalt erre, én magam ezt a jelszót, ami a kormányzati anyagból visszatükröződik, úgy fogalmaznám meg, hogy munkáért is segélyt. (Babák Mihály: Ti mit adtatok munkáért?) Ugyanis önök ezt fogják valószínűleg megtenni. Ha igazán munkát akarnának adni, akkor legalább azt a munkalehetőséget nem tagadnák meg a munkanélküliektől, amit eddig is megkaphattak. Önök most már ezeket az embereket arra próbálják kényszeríteni, hogy ha munkanélküliek, akkor egyáltalán semmilyen tevékenységet ne végezzenek, tehát otthon üldögéljenek. Megtiltják számukra, hogy egyáltalán valamiféle tevékenységhez kapcsolódjanak.

Ugyanakkor sajnos a lépésük teljesen következetlen, mert bizonyára emlékeznek rá kormánypárti képviselőtársaim, hogy néhány hónappal ezelőtt a parlament attól volt hangos, hogy önök valami gondolattól vezérelve az őstermelőket zárták ki a jövedelempótló támogatásból, majd később felfigyelve erre a problémára, gyorsan visszatették, hogy az őstermelők bizonyos feltételek között továbbra is megkaphatják a jövedelempótló támogatást. Most tehát az a helyzet következett be, hogy most az őstermelők addig a 250 ezer forintos határig megkaphatják a munkanélküli-ellátást, viszont ugyanilyen összeg erejéig mások semmiféle munkát nem végezhetnek. Tehát egy teljesen összevissza helyzetet idéztek elő.

Én persze elfogadom a kormányzat részéről azt az álláspontot, hogy valóban nehéz ez az ügy, hiszen fennáll annak a veszélye, hogy a munkanélküliek dolgoznak, és előfordulhat, hogy többet dolgoznak annál, mint amit egyébként a törvény számukra biztosít. De azt hiszem, hogy akkor ez mégiscsak azt jelentené, hogy a feketegazdaság körében kell jobban szétnézni, nem pedig egyáltalán mindenféle ilyen ellátást kizárni, amibe valószínűleg ezek közül a munkanélküli emberek közül is néhány beletartozik.

Úgyhogy azt kérem kormánypárti képviselőtársaimtól és a kormánytól is, hogy ha valóban fontosnak tartják ezt az elvet, hogy segély helyett munkát, akkor legalább adminisztratív módon a munkanélküliek közül az eddig ezt a minimális munkát vállalókat ne próbálják kizárni.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu