KISS PÉTER (MSZP): Szeretném elmondani azt a hozzászólást, amely a 4. §-hoz előre tervezetten előttem van. Nagyon egyszerű, csak azt szeretném kiemelni, hogy a 82. ajánlási pont rögzíti azt a problematikát, amelyről korábban más vita kapcsán szóltunk, miszerint a törvény megszüntetné a munkahelymegőrző és munkahelyteremtő támogatások kategóriáját.

Ajánlom figyelmükbe, ha másról nincs is szó, csak arról, hogy az aktív támogatásoknak két nagyon jelentős formája szűnik meg, és persze lehetne mondani, hogy ezen eszközöket még hatékonyabb aktív támogatások formájában biztosítja majd a kormányzat, akkor is rossz az üzenet. Mert ha az az önök szakmai véleménye, hogy ez a két aktív támogatásforma, a munkahelymegőrző és a munkahelyteremtést támogató aktív támogatás, nem töltötte be kellő hatékonysággal a szerepét, egy olyan szituációban, amikor a foglalkoztatási helyzet kulcsa éppen a munkahelyteremtés és a munkahelymegőrzés, akkor inkább azt csinálják, hogy kevesebb eszközt, kevesebb pénzt biztosítanak ezen eszközök forszírozására, felhasználására, ne pedig a jogi kizárásával szüntessenek meg két olyan csatornát, ami a szakmai megítélésünk szerint nagyon hasznos volt az önkormányzatok lehetőségeit illetően.

Itt tehát, azt kell mondjam, annak a pandanját látjuk két csatorna megszüntetése kapcsán, amely a költségvetés átrendezésekor a Munkaerő-piaci Alapnál, a Gazdasági Minisztériumba átjuttatott aktív pénzeknél jelenik meg mint pénzügyi láb. Azzal már ott nem értettünk egyet, amikor a Munkaerő-piaci Alapból más feladatokra való átszivattyúzásos pénzekről beszéltünk, anélkül, hogy kötelezettséget hárított volna a kormány a Gazdasági Minisztériumra, hogy ezt aktív eszközként foglalkoztatásra kell fordítsa, anélkül, hogy világos lenne, hogy ez majd az önkormányzatoknál kellene megjelenjen, hiszen a problémát ott kell kezelni a mostani törvény értelmében.

Sajnos ez a jogi lába annak a pénzügyi problémának, amiről a Munkaerő-piaci Alapnál szóltunk. Sajnos megvan a két lába. Nem örülök neki, mind a kettővel foglalkozni kellene. Úgy látom, hogy ez itt nemcsak egy negatív gesztus, hanem egy pénzügyileg negatív módon megalapozott tudatos lépés, ha ez nem így van, akkor még mindig itt a korrekcióra a lehetőség.

Amit még szerettem volna hozzátenni ehhez a teljes 4. §-hoz: látszik a szakemberek keze nyoma az életbe léptetési szabályokon. Látom azt az erőfeszítést, ahogy a szakemberek megpróbálták kihúzni, csúsztatni az időt, hogy a kár kisebb legyen, legyen egyfajta kár-haszon elemzésből következő kármentés, hogy lehetőség szerint a 2000. évben még ne robbanjon fel ez a bomba, de tartok tőle, hogy sok hátrányos helyzetű önkormányzatban a 2000. év végére, a 2001. év tavaszára nehéz helyzet alakulhat ki. Úgy látom, hogy az életbe léptetési szabályok sajnos csak elodázzák, de nem oldják meg azt a problémát, ami Északkelet-Magyarország hátrányos helyzetű térségeiben várható, ami ennek a törvénynek a következménye, hogy összesűrűsödik a szociális probléma.

(0.30)

Összesűrűsödik, mert jelentős tömegek nem tudnak bekerülni a szociális segély rendszerébe - az előbb említett, a vitában elmondott korlátok miatt -, a másik oldalról ezek azok a települések, amelyek saját forrással nem tudják kiegészíteni a közcélú munka óriási forrásigényét. Tehát megmarad az a forrás, amelyet a költségvetés biztosít, sajátosan, azon a helyen, ahol a legtöbb jövedelempótlós van ma, a legnagyobb a probléma, a legszegényebb az önkormányzat, a legkisebb a munkaerő-piaci szívás, a leginkább alulképzett a munkaerő, a legkevésbé piacra jutó a munkaerő, ahova a legkevésbé megy magától a működőtőke, nos, ott, ebben a szituációban egy év múlva sajnos várhatunk nehéz helyzeteket, szociális feszültséget. Bizony jó volna megelőzni az ott kialakuló szociális robbanás helyzetét. Sajnos a szakemberek összes helyi igyekezete a csúsztatott bevezetéssel csak elodázza a feszültséget, megoldást nem fog hozni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu