DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A MIÉP elvi hozzászólását Lentner Csaba az előbb már elmondta, ismertette, én néhány korábbi hozzászóláshoz szeretném észrevételeinket elmondani.

Először is Ékes képviselő úr felszólalásához jegyezném meg, ő azt mondta, hogy másfél év alatt nem lehetett a gazdasági kamaráknál csodát művelni, hiszen másfél éve vezették be az egyablakos rendszert. Ez igaz, de a kamarák nem másfél éve léteznek, a korábbi három és fél év alatt is lehetett volna vonzó kamarai politikát csinálni, nem ez a másfél év az, ami hiányzik ahhoz, hogy a kamarák megnyerjék maguknak a kamarai tagokat, hanem az, hogy öt évig nem tudták megnyerni maguknak.

(12.00)

Azt hiszem, ebben nem a vállalkozók a hibásak, hanem azok a kamarai vezetők, akik a kamarák ellen hangolták a vállalkozókat. Egyszerűen adminisztratív, bürokratikus módszerekkel kezelték a kamarai vezetők a vállalkozókat. Ahogy itt elhangzott, hogy adó módjára behajtunk, fenyegető módszerrel, és egyszerűen elfelejtették, hogy nem a kamarai vezetők azok, akik meg kell hogy határozzák a kamara munkáját, hanem ők vannak a kamarai tagságért, és nem a tagság van őértük. Tehát itt nem ez a másfél év az, ami rövid volt. Volt öt év, és úgy látszik, ez sem volt elég ahhoz, hogy bebizonyítsák, rájuk ilyen módon, kötelező tagság módján szükség van.

A kötelező tagság úgy látszik, elkényelmesítette a kamarákat, a kamarai vezetőket. Ékes úrnak talán nem kell azt a jelszót mondanom, mindnyájan ismerjük, hogy "tetszettek volna forradalmat csinálni". Ezt le lehet fordítani erre az esetre: tetszettek volna vonzó kamarai politikát csinálni - ezt a kamarai vezetőknek mondom -, és akkor most nem állna fönn az a veszély, amit Szalay Gábor is előttem említett, hogy ha megszűnik a kötelező kamarai tagság, akkor megszűnnek a kamarák is, hiszen ki fog önként jelentkezni. Erre azt mondom, hogy van még egy évük ezeknek a kamaráknak, hiszen a kötelező tagság a tervek szerint jövő év vége felé szűnne meg, ezalatt lehet olyan vonzó kamarai politikát csinálni, amellyel bebizonyíthatják, hogy nemcsak az eddigi öt év módszereivel tudnak működni, hanem tudnak úgy is, hogy maguk mellé állítsák a vállalkozókat és megnyerjék maguknak a tagságot.

Elhangzott az is, hogy a külföldiek vagy az APEH nem tud majd kitől információkat szerezni. Akik ilyenre igényt tartanak, azok tudnak majd információkat szerezni, hiszen akinek erre szüksége van, az majd bejelentkezik a kamarához, de a mai magyar vállalkozói struktúra igen jelentős hányada kényszervállalkozó, olyan pici vállalkozó, hogy nem is gondolhat külföldi kapcsolatokra. Garázsokban nyitnak élelmiszerboltot, vagy babakocsi-tárolókban nyitnak ruhaboltot, ők nem fognak hollandiai vagy nem tudom milyen kapcsolatokat keresni, mások nyugdíj-kiegészítésként váltják ki a magánvállalkozói engedélyüket, őket se érinti ez a veszély. Akik ezeket a kapcsolatokat ki akarják használni, azok majd jelentkeznek a kamaránál, remélve, hogy a kamara valóban be tudja tölteni ezt a hivatását, amire létrejött.

Sümeghy képviselő úrral teljesen egyetértek abban, hogy nekünk képviselőknek alapvetően a több tízezer vagy több százezer vállalkozó érdekét kell képviselnünk és nem a néhány kamara érdekét. Nagyon jó lenne, ha ezek az érdekek egybeesnének, ma sajnos nem ez a helyzet. Ezen majd változtatni kell, reméljük, hogy a törvény módosítása ezen majd változtat is.

Azoknak jelezném, akik fölvetették azt a problémát, hogy az európai modell és a magyar modell vajon miért és hogyan egyeztethető össze. Az alapstruktúra nem hasonlítható össze. Az európai kamarákban ott lévő vállalkozók - ahogy előbb jeleztem - azok nem kényszervállalkozásként, nem törpevállalkozásként, nem gépkocsi-tárolókban árusító vállalkozásként jöttek létre, nem nyugdíj-kiegészítésként jöttek létre, hanem valóban komoly vállalkozói alappal. Ne hasonlítsuk össze azt a jó néhány erős vállalkozót, aki van Magyarországon azzal a tömeggel, amelyik egészen más struktúrában vegetál. Nekik a kamara sajnos semmit nem segített.

Szalay képviselő úr fölvetette azt, hogy a kamarai tagság bizonyos bizalmat jelent. Ha kihívják a vízvezeték-szerelőt vagy a kőműveseket, akkor aki kamarai tag, ahhoz nagyobb bizalma van a megrendelőnek. Ilyennel még nem találkoztam, lehet, hogy kevés emberrel találkozom, bár nem hiszem, de ilyennel még nem találkoztam, aki azt kérdezte volna, amikor csöpög otthon a csap és kihív egy vízvezeték-szerelőt, hogy tessék mondani, vállalkozó úr, vagy bt.-vezető úr, ön tagja-e a kamarának és melyik kamarának a tagja, és ha igen, akkor tessék mutatni a kamarai igazolványt. Ez abszolút nem is érdekli ezeket a megrendelőket. A megrendelőket az érdekli, hogy mennyiben fog kerülni, ki csinálja meg olcsóbban. Ha ezt egy kontár csinálja meg olcsóbban, akkor vele csináltatja meg, ha egy vállalkozó, aki ugyan kamarai tag, akkor vele csináltatja meg, de ennek a kamarai tagsághoz az égadta világon semmi köze. Ez nem bizalom vagy nem bizalom kérdése, egy-egy adott lakóközösség ismeri, hogy a Józsi bácsi egy aranykezű ember és meg tudja csinálni a csöpögő vízcsapot, vadidegent meg akkor se fog hívni, ha akármelyik kamarának a tagja, mert ez a bizalom elvén épül és nem a kamarai tagság elvén.

Még az első vitaszakaszban két módosító indítványhoz szeretnék egészen röviden hozzászólni. Az egyik módosító javaslat azt mondja, hogy legyenek a kamarák kiemelten közhasznúak. Miért? Mitől lennének kiemelten közhasznúak azok a kamarák, amelyek ma az alapvető funkcióikat, az alaptevékenységeiket sem tudják megfelelően ellátni, vagy nem akarják, ezt nem tudom, de hogy nem megfelelően látják el, az biztos. Hogy ezeknek még kiemelten közhasznú funkciót biztosítani, ez nagyon a valóságtól elrugaszkodott elképzelés.

Egy másik módosító javaslatot szintén nem értek, amely azt mondja a regisztrációnál - javasolja a regisztrációt -, hogy vagy a társaságot, vagy a fióktelepét kell regisztrálni a kamarának. Ha azt megtehetné valaki, hogy magát a társaságot nem regisztrálja, csak a fióktelepét, ez megint teljesen érthetetlen elképzelés, hiszen a társaság így el tudna bújni, míg a sokkal kisebb fióktelep előtérbe kerülhetne. Nem igazán érthető, és azt hiszem, nem is támogatható ez az elképzelés.

Göndör képviselőtársam felszólalásához megjegyezném, aki azt mondta, hogy "a költségvetésben semmiféle összeg nincs betáblázva a kamarákra", jelzem, hogy nem is szükséges, hiszen a kamarák az elképzelés szerint a jövő év végén szűnnének meg. Tehát a jövő év végéig a kötelező kamarai tagság által befizetendő tagdíjakból tudnak működni, fenn tudják magukat tartani. Majd ha ez megszűnik, akkor esetleg az ezt követő költségvetésbe kell beletenni ehhez összegeket, a mostanihoz ez teljesen indokolatlan.

Ugyancsak elhibázottnak tartom Göndör képviselő úrnak azt a példáját, amely az egészségügyi hozzájárulás kötelező fizetését hozta föl. Megértem, hogy kötelező az egészségügyi hozzájárulást fizetni, hiszen akár betegség, akár baleset bármikor érhet akár engem, akár mást. Azt is, aki egyébként nem szokott orvoshoz fordulni, de váratlan esemény bármikor bekövetkezhet. Úgy gondolom, egy vállalkozásban ilyen vállalkozásban ilyen rendkívüli esetek nemigen következhetnek be, mert egy vállalkozó betervezi, hogy mit akar csinálni. Ha föl akar venni külföldi kapcsolatokat, akkor belép a kamarába, ott majd fizeti a tagdíjat és igénybe veheti a kamarai szolgáltatásokat. Ha ezeket nem akarja igénybe venni, mint ahogy Szalay Gábor is felsorolta ezeket, hogy pályázatok egyebek, saját magát kizárja, és éli a kis vállalkozói életét, és nem akar ennél többet. Hagyjuk meg nekik ezt a lehetőséget! Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu